A világtörténelem legnagyobb hadművelete a Barbarossa-hadművelet volt. A hadművelet során a harcoló felek eltérő szervezést, felszerelést alkalmaztak, és különböző problémákkal szembesültek. Az 1941-es harcok mellett bizonyos esetekben a későbbi időszakot is illusztráljuk, hogy bemutassak a keleti fronton harcoló erők jellemzőit.
A szovjet hadtestek megszüntetése (majd visszaállítása) és egyéb szervezési eltérések
1941-ben a Vörös Hadsereg egyik problémája az volt, hogy hiány volt törzstisztekből. Mivel nem lehetett rövid idő alatt kiképzéssel megoldani ezt a hiányt, ami ráadásul a veszteségek miatt tovább nőtt, ezért a szervezést tekintve arra a lépésre szánták el magukat, hogy megszüntették a hadtesteket.
A hadtestek megszüntetése révén jelentős számú tiszt szabadult fel más feladatokra, de ennek volt hátránya is. Míg a Barbarossa-hadművelet előtt egy szovjet hadsereg 3-4 hadtestet irányított, a hadtestek feloszlatása után 8 hadosztályt. Katonai tapasztalatok szerint egy parancsok 3 alegységet tud hatékonyan irányítani. Ennél több egység irányítása esetén a vezetők már nem tudják hatékonyan követni az eseményeket. Vagyis a hadtestek megszüntetése túlterhelte a hadseregek parancsnokságait. Ezt végül belátták a szovjetek, és ’42-ben visszaállították a hadtesteket.
A hadtestek feloszlatása mellett a hadseregek által irányított hadosztályok száma is csökkent. Míg ’41 júniusában egy tipikus szovjet hadsereg 12 hadosztállyal rendelkezett 3-4 hadtest törzs közbeiktatásával, addig az átszervezés után 8-cal. Mivel a hadosztályok létszáma is csökkent, ezért a szovjet hadseregek létszáma 1941 folyamán 200 ezer körüliről 100 ezer körülire csökkent.
Később is gyakori volt, hogy a szovjet egységek kisebbek voltak, mint az azonos funkciójú és elnevezésű német és nyugati megfelelőik. Például az 1942-től kezdve felállított szovjet harckocsihadtestek kisebb létszámúak voltak és hasonló számú harckocsival rendelkeztek, mint egy német páncéloshadosztály.
A szovjet harckocsihadtesteket a harckocsidandárok összevonásával hozták létre 1942 folyamán. Ugyan hasonló számú harckocsival rendelkeztek, mint egy német páncéloshadosztály, de továbbra is hiányzott a tüzérség, mint a ’41-ben felállított a harckocsidandároknál. A szovjet harckocsihadtestekben az önjáró tüzérség 1943-ban jelent meg.
A német szervezés jellemzői ’41-ben
1941-ben, a harcok kitörésekor egy német hadsereg (Armee) 5-14 hadosztályból állt. A legtöbbnek kevesebb mint 10 hadosztálya volt, de a 4. Armee 14 hadosztállyal, a 17. Armee pedig 13 hadosztállyal rendelkezett. A legerősebb német alakulatok a páncélos csoportok voltak. Ezek 8-15 hadosztályból álltak, amikből 3-5 páncéloshadosztály volt. Ezeknek később páncéloshadsereg (Panzerarmee) lett az elnevezése.
A német haderő rendelkezett hadtestekkel (Korps). Ezek létszáma 40-60 ezer fő között mozgott, és lehetővé tették a hadosztályok és a hadtestközvetlen egységek irányítását.
A háború folyamán a német haderőre szervezésére jellemzővé vált a Kampfgruppe (harccsoport). Ez ideiglenes egység volt, amit egy feladatra szervezetek egy parancsok irányítása alá. Mérete hadtesttől zászlóaljig terjedt. Általában gyorsan hozták létre és néhány napig álltak fenn.
Tábori tüzérosztályok és technika összehasonlítása, 1941
A német tüzérezredek könnyűtarackos osztályai lövegeket tekintve egységesítettek voltak. A szovjet tábori tüzérezredek osztályai ezzel szemben vegyes fegyverzetűek voltak.
A nyári átszervezés után a szovjet lövészhadosztályok tüzérosztályai 122 mm-es tarackokból és 76 mm-es ágyúkból álltak, amiből az előbbi egy üteget, az utóbbi pedig két üteget alkotott. Ez a tűzvezetés szempontjából egyértelműen hátrányos volt, mivel a különböző lövegeknek különböző a ballisztikájuk. Emellett ez azt is jelentette, hogy az osztálynak többféle lőszert kellett biztosítani.
A szovjet tüzérség egyik technológiája a lőszert tekintve a srapnel volt. A srapnelt a második világháború idején már nem használta minden országnak a tüzérsége. A srapnel golyókkal töltött gránát volt, ami a cél felé repülés közben robbant fel. Elsősorban nyílt terepen lévő gyalogság ellen volt hatásos. Viszont a tüzérségi lőszer többsége a szovjeteknél is repeszgránát volt.
A német tüzérség repesz-romboló gránátokra volt egységesítve. Ez a gyártás tekintetében előnyös volt. Emellett a gyújtók beállításával különböző feladatokra is fel lehetett használni.
A szovjet tábori lövegek lőtávolsága nagyobb volt a német könnyűtarackokénál, de az megkérdőjelezhető, hogy ennek volt-e gyakorlati haszna, mivel a szovjet tűzvezetés nem volt a legfejlettebb.
’41 végén a szovjet lövészhadosztályok és a német gyaloghadosztályok tüzérezredei is lóvontatásúak voltak. Ehhez jelentős mértékben számított a lövegek súlya. A szovjet 76 mm-es ágyúk súlya kisebb volt, mint a német 10,5 cm-es könnyűtarackoké. A modern szovjet 122 mm-es tarackok viszont nehezebbek voltak a német könnyűtarackoknál. Ez a vegyes tüzérosztályok ütegeinek együttes mozgatása szempontjából volt tényező.
Szovjet gárdahadosztályok, 1941-43
A morál javítására ’41 őszén a szovjet hadvezetés elkezdett különféle kitüntetésekkel ellátni különböző méretű egységeket. Ezek az egységek a kitüntetett státusz mellett gyakran nagyobb létszámot és erősebb fegyverzetet is kaptak.
1941 szeptemberében nevezték ki az első gárdahadosztályokat. Gárdazászlót egy hadosztály azután kapott, hogy bátorságot és fegyelmet tanúsított a harcban. A háború későbbi szakaszában a gárdahadosztályok nagyobb létszámmal rendelkeztek és jobb volt az ellátásuk. 1942 decemberében egy szovjet lövészhadosztálynak 9447 fő volt a létszáma, egy gárda lövészhadosztálynak 10 556 fő. 1943 októberéig a lövészhadosztályok 20 százaléka kapott gárda kitüntetést.
Idővel a gárdahadosztályok alkalmazása is fejlődött. Az idő múlásával egyre kevésbé alkalmazták alapfeladatokra, inkább csak a fontosabb helyzetekben vetették be azokat. Emellett az alkalmazásukra viszonylag nagyobb hatása volt a főparancsnokságnak a helyi hadsereg- és front- parancsnokokhoz képest.
A német tüzérség és gyalogság 1941 után
1941 után a veszteségek egyre nagyobb problémát jelentettek a német haderőnek. Az egyik probléma a tüzérségi lövegek elvesztése volt. Ezért a tábori tüzérség szervezésében és fegyverzetében változtatásokat kellett kivitelezni.
’41 után az egyik jellemző lépés a tüzérség szervezése tekintetében az ütegek fegyverzetének csökkentése volt. Míg a háború elején négy lövegből állt egy üteg, addig ’41 után a lövegek számát lecsökkentették ütegenként háromra. A keleti fronton ez ’43-tól volt jellemző.
A tüzérezredek lövegeinek száma ugyan csökkent, de más szempontból voltak előrelépések. Például a ’43 végén átszervezett gyaloghadosztályok nehéztarackjainak vontatását gépesítették. Vagyis a tüzérezred kisebb lett, de mobilabb is.
1943-ban már számos német gyaloghadosztály az előírt létszáma 50 százaléka alatt volt. Ezért a legyengült hadosztályokat a német hadvezetés hadtestcsoportokba (Korpsabteilung) vonta össze. Egy hadtestcsoport tipikusan három legyengült hadosztályból állt össze, amikből az egyik törzsét nevezték ki a vezetésre. Ennek elsősorban az volt a célja, hogy jobban tudjanak gazdálkodni a megmaradt erőkkel.
Hiwik a Wehrmachtban 1942-től
A háború folyamán folyamatosan csökkent a Wehrmacht hadosztályainak létszáma. Ennek több oka is volt. Egyrészt a hadosztályok szenvedtek veszteségeket. Másrészt a később felállított hadosztályokat már eleve kisebb létszámmal állították ki, különösen 1942 után. Viszont volt egy tényező, ami a létszámhiányt valamelyest mérsékelte, mégpedig a segítők.
A Wehrmacht elsősorban a kisegítő feladatokra alkalmazott hadifoglyokat és lakosokat a szovjet területeken. Ez jelentős számú embert szabadított fel a frontra, mivel ezáltal a hadtáp kevesebb német katonával is megoldható lett. Ezeket Hilfs Willige (önkéntes segítő) néven nevezték, és a háború előrehaladtával egyre nagyobb lett a jelentőségük. Becslések szerint 150-200 ezer Hiwi szolgált a Wehrmachtban, akik megbízhatónak bizonyultak. Egy hadosztályban akár ezernél is több Hiwi szolgálhatott.
Abba, hogy erre mi motiválta az oroszokat, most inkább nem mennék részletesen bele, de valószínűleg az, hogy utálták a kommunistákat. A Hiwik alkalmazása ’42-től lett jellemző, amikor a német haderőnek már jelentős létszámhiánya volt.
(Olvasónktól)
Források:
https://ww2-weapons.com/red-army-1941/
https://ww2-weapons.com/red-army-1942/
https://www.masodikvh.hu/haditechnika/pancelosok/harckocsik/szovjet-harckocsik/841-t-70-koenny-harckocsi
https://ww2-weapons.com/german-orders-of-battle-operation-barbarossa/
http://ccnmtl.columbia.edu/services/dropoff/schilling/mil_org/milorgan_99.html
https://www.feldgrau.com/WW2-German-Heer-Unit-Formations-And-Organization
https://ww2-weapons.com/germany-army-unit-organisation-1939-41/
http://www-solar.mcs.st-and.ac.uk/~aaron/WW2ORG/sov_DimDiv.html
https://www.lonesentry.com/articles/105mm/index.html
https://www.quartermastersection.com/russian/artillery/876/122mmM38
https://www.lonesentry.com/articles/redarmyguards/index.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Korpsabteilung
Alex Büchner: The German Infantry Handbook
Előzmény: Barbarossa hadművelet: a Wehrmacht és Vörös Hadsereg összehasonlítása a szervezés területén
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
