Magyar–brit kutatási siker: alapjaiban kell átértelmezni a földi élet fejlődését

Magyar–brit kutatási siker: alapjaiban kell átértelmezni a földi élet fejlődését

Magyar kutató is dolgozott azon a bizonyítási eljáráson, amely egyértelművé tette: a legősibb sejteket az eddig ismert három helyett csupán két csoportra lehet osztani. Ennek nyomán alapjaiban kell átértelmezni a földi élet fejlődését. Az InfoRádió Szigma – a holnap világa című magazinműsorának Szöllősi Gergely, a kutatócsoport magyar tagja, az ELTE Természettudományi Karának fizikusa válaszolt.

Az úgynevezett három domén elmélet szerint 3 nagy csoportra osztható a ma létező élet:

  • Az első csoport az eukarióták, vagyis a sejtmaggal rendelkező élőlények. Ide tartozik szinte minden olyan élőlény, amit szabad szemmel látunk, az összes komplex többsejtű, a zöld moszatoktól a kék bálnákig, ahogyan az ember is;
  • A második a baktériumok, amely a legsokszínűbb csoport, tagjai mind egysejtűek.
  • A harmadik csoportot szintén egysejtűek alkotják, az archeák. Ezeknek szintén nincs sejtmagjuk, és jellemzően extrém környezetekben élnek, például folyamatosan forrásban lévő vulkanikus tavakban, vagy akár a Holt-tengerben, ahol magas a sókoncentráció.
  • Hírdetés

    Szöllősi Gergely elmondása szerint azonban a 80-as években felmerült, hogy bizonyos tulajdonságai a sejteknek azt mutatják, hogy elképzelhető, hogy az eukarióták nem is egy külön „birodalom”, hanem az archeák közül fejlődtek ki. Erre elinte viszonylag kevés bizonyíték volt, egészen az utóbbi évtizedig, amikor egy nagy előrelépés történt. Köszönhetően annak, hogy a tudomány egyre jobban képessé vált a genetikai szekvenciák meghatározására, egy mélytengeri hőforrásban olyan Asgard archeákat találtak, amelyekben korábban csak eukariótákban jelen lévő fehérjéket tartalmaztak. Az analízisekkel kapcsolatban pedig nagy vita alakult a szakirodalomban, jegyezte meg az ELTE Természettudományi Karának fizikusa.

    Szöllősi Gergely és Tom Williams (Bristoli Egyetem) közös kutatásai során ennek a vitának tett pontot a végére. Egyrészt vizsgálták a hagyományos adatokat, néhány tucat létfontosságú gén evolúciós történetét, azt a modellt használva, amely a legjobban illeszkedett az adatokra. Másrészt, mivel már nagyon sok adat állt rendelkezésre, olyan módszereket is elővettek, amik képesek nem pár tucat, hanem pár ezer génből kinyerni egyszerre a leszármazási jelet. Az összes analízis pedig egybehangzóan azt az eredményt hozta, hogy nem három domén van, hanem kettő – emelte ki a fizikus.

    Vagyis az eukarióták az archaeákból fejlődtek ki, azokon belül is az úgynevezett Asgard archaeákból. Az Asgard-vonalon belül pedig a Heimdallarchaeota nevű archaeatörzs az, amely a legközelebb áll az eukarióta leszármazási vonalhoz. Ez volt az az archea gazdasejt, amely egy baktériumot befogadva lényegében az összes szabad szemmel látható élőlénynek az elődje, és mindannyian onnan származunk – tette hozzá. És ha meg akarjuk érteni, hogy hogyan alakultunk ki, akár az ember, akár tágabb értelemben a Földön megtalálható komplex többsejtűek, ahhoz elsőként azt kell megérteni, hogy hogyan alakult ki ez az első eukariótasejt – magyarázta a szakember.

    Az régóta tudható az endoszimbionta elméletből, hogy milyen fontos lépés volt, amikor egy korai eukarióta sejt befogadott egy baktériumot. Ez a baktérium a mai mitokondriumnak az őse, egy sejtszervecske, ami minden sejtmagos eukarióta, így az ember valamennyi sejtjében megtalálható. Ez egy kis erőmű, ami az energiatermelésért, -tárolásáért felelős. Az viszont még fontosabb kérdés – folytatta Szöllősi Gergely –, hogy az a bizonyos eukarióta sejt milyen volt, mielőtt az említett szimbiózis megtörtént. „Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, tudnunk kell, hogy ki a közvetlen felmenőnk az élet fáján. Tehát a komplexé válás evolúciós történetének a megértéséhez elengedhetetlen, hogy tudjuk, ki kinek a rokona pontosan” – hangsúlyozta a szakember.


    Forrás:infostart.hu
    Tovább a cikkre »