Azt hiszitek, hogy muszáj forradalmat támasztani állandóan, és nem veszitek észre, hogy milyen kopottak és öregesek vagytok.
Most, amikor a kormány olyaténképpen fojtja meg a honi színházakat, hogy a nekik „járó” (Istenem, már ez is, hogy nekik bármi „jár”…) százmilliókról szorosabb állami felügyelettel óhajtanak dönteni, amely eljárás egyrészt persze, eurokonform, mert más európai országokban sem ritka, hogy a miniszternek vétójoga van kulturális finanszírozási ügyekben, ha már ő a miniszter, ugye, másrészt pedig egyébként kit érdekel, hogy mi van máshol, ha így átláthatóbb és igazságosabb a rendszer, akkor miért is ne lehetne változtatni olykor ezt-azt, szóval most, hogy valaki megfojt valakit, ideje van a szólásnak.
Legalábbis így gondolják a rendezői balon üldögélő gyakorlott petíciózók, akiket a szokásos csordaszellem újabb sikoltozásra ragadtatott. Utcára tódultak a mi balos művészeink, és azt kiáltozzák, hogy a politika megfojtja őket, és milyen rohadt az a kormány, amelyik eltartja, fizeti őket. Meg azt is mondják, hogy ő és a mi pénzünkből folyik a dáridó, ami első hallásra igaz, de mégsem úgy van. Hiszen ha így nézzük, a világon minden a mi pénzünkből épül, és a népképviseleti rendszer logikája szerint négyévente választunk, így a kormányra és a parlamentre bízzuk az elosztás módját. Vagyis, ha a saját pénzedet keresed, először is tartsd tiszteletben a választás végeredményét, azután ordítozz az utcán, hogy rosszul osztották el az adóbevételeket (már ha adózol egyáltalán).
Az utcára tóduló művészemberek markáns álláspontját az itthon világhírű Pintér Béla rendező fejezte ki a legjobban, amikor kedvesen emlékeztetett arra, hogy a fideszesek beszartak, és azt is világgá kiáltotta, hogy a jó színház kritikus és ellenzéki, amelyik meg nem, az kurva unalmas és hazug. Idézet Bélától bezárva, ezúton is köszönjük nyelvművelő igyekezetét, nyilván ezért olyan a színháza, amilyen.
Hát, kedves Pintér Béla, először is illene visszavenni a nagy arcból, és némileg visszarévedni a valóságba, mert amit kiabálni tetszett, cseppet sem igaz. A jó színház ugyanis nem ellenzéki vagy kormánypárti, hanem esztétikai, művészeti értékén ilyen vagy olyan.
Ha nektek a jó színház ellenzéki és lázító, akkor fogalmatok sincs a művészet mibenlétéről. Azt hiszitek, hogy muszáj forradalmat támasztani állandóan, és nem veszitek észre, hogy milyen kopottak és öregesek vagytok. Mert a forradalmi-formabontó színházat Pirandello, Brecht és a többiek, a különféle izmusok lelkes hívei nem mostanában támasztották, hanem úgy röpke száz esztendeje. Mára vége a forradalmatoknak, hiszen mindent ledöntöttetek. Ti, színházi forradalmárok, akiknek a hagyományos (és nem a kormánypárti!) kulturális szcéna kurva unalmas, és azt hiszitek magatokról, hogy még kurva érdekesek vagytok, lassan ideje nyugdíjba mennetek.
Hiszen mi is volna a nagy újdonságotok? Klisékből építkeztek, több évtizede elcsépelt közhelyekkel operáltok. Mi is volna a botrány, Bátor Béla? Hogy gestapósnak öltözött figurák rontanak a színpadra a Shakespeare-darabban? Lejárt lemez, már harminc éve is ósdi színházi eljárás volt az utalgatásos előadás, csak akkor még teljes volt a kultúrterror, senki nem merte megmondani, hogy – idézlek újfent – kurva unalmasak vagytok. Vagy az lett volna újdonság, amikor Sz. Gy. színművész a Katonában lógó farokkal monologizált a nézőknek, és az előadás úgy kezdődött, hogy a színészek a nézők közé szivárogtak és belebámultak az arcukba? Európa látott ilyet két emberöltővel ezelőtt, és már akkor is csak egyszer volt érdekes. Vagy talán azért kéne csodálni titeket, hogy klasszikus darabokat megmásítva üzengettek a kormánynak, az eredeti karakterekből Orbánt, Semjént, Kósa Lajost gyúrtok, és felnyerítenek a nézőitek, akik pontosan ezért a kéjért, a politikai utalásokért vesznek jegyet az előadásaitokra? Pedig sekély e kéj, pontosan olyan olcsó, mint mindenetek.
Nem bunkóság, hanem nagyon is kézenfekvő, ha arra célzunk: ez nem művészet, hanem alibi. És ürügy a százmilliókhoz való létezésetekre, Bélám. Hogy közöttetek is akad tehetség, nem vitás, vannak jobb és rosszabb darabok, de hogy egy átlagos budapesti estén a kőszínházakban és a földalatti világotokban úgy tucatnyi darabban politizáltok nyíltan, és mindig csakis a magyar jobboldal kárára – nos, ez egyrészt leleplezi elfogultságaitokat, másrészt pedig fényesen bizonyítja, hogy nemhogy diktatúra nem tombol, de sajnálatos módon olyan nagy a türelem irántatok, hogy még mindig államilag dotálják blöffölő, ósdi, elavult színházaitokat.
Halkan, szinte félve kérdem: nem kéne az utcáról inkább visszamennetek a színházba? Nem kellene megpróbálni, csak egy picit, hogy szórakoztassátok az embereket? Hogy értelmes időtöltést, gondolatokat és ne paneleket adjatok nekik? Ja, hogy ez nehéz, ugye? Tudod, Béla, én láttam színpadon Őze Lajost. És hallottam Ruttkai Évát sanzont énekelni. Valamint Sinkovits Imrére is emlékszem a deszkákról. Ahogyan az Arany-balladákat szavaló Mensáros Lászlóra is. És hogy nehogy elfogultsággal vádolj a te kormánypárti-ellenzéki világodban: bizony, Darvas Iván, Kállai Ferenc, Garas Dezső is ott van az emlékeimben. Marton László, Szinetár Miklós, mások is, sorolhatnám estig.
És mivel ott vannak, azt mondom: ők valakik voltak. Művészek, mesterei a mesterségüknek, művelt, intelligens emberek. Ti pedig senkik vagytok. Illetve pusztán forradalmárok, akik a kanóc meggyújtásán kívül semmihez nem értenek. Kulturális rohamosztagosok, belvárosi fiúcskák, egyenesen az akolmelegből.
És nem hagytok nyomot, még egy ásónyit sem, Bélám. Te sem fogsz nyomot hagyni. Amit létrehoztatok, bravúroskodáson, magamutogatáson, nem pedig értékeken nyugszik. Nem az öröklétnek, hanem önmagatoknak üzentek. Így is végzi majd az életművetek: kuka.
Kármentésként inkább azzal kéne foglalkoznotok, hogy miért a káoszt, a durvaságot, a sötétséget népszerűsítitek? Hogy a szépet miért váltjátok fel a rúttal ? Hogy miért vetítitek ki magánnyomorúságotokat a teljes kulturális életre? Hogy miért hiszitek, hogy csak ti vagytok, amikor mindaz, amit műveltek, már régen nincs?
És tudod, Pintér Béla, nem egy kollégádat, Balázs Pétert kéne cseszegetned egy tüntetésen, hanem behúzni a fületeket-farkatokat, hogy akad még kormány, amely a faszságaitokra pénzt áldoz.
Vegyük úgy, hogy ez utóbbit nem is én mondtam. Csak tudod, próbáltam egy kicsit avantgárd lenni, hogy megértsd.
Szentesi Zöldi László
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
