Elolvastuk a könyvet, ami most az egyik kedvence a kormányoldalnak. A témája a liberális multikulturalizmus bukása, amely elkerülhetetlennek tűnő, brutális társadalmi összeomlásban végződik. Főszerepben: Franciaország.
Tíz évvel a migránsválság tetőzése előtt, 2005. október 27-én bevándorló hátterű fiatalok indultak hazafele, miután egy kicsit együtt rugdosták a bőrt egy építési telken, Párizs egyik északnyugati elővárosában, Clichy-sur-Boisban. A rendőrök, akik rendszeresen ellenőrizték a környéket – illegális bevándorlókat keresve -, megállították a társaságot, hogy igazoltassák a fiatalokat. Máig tisztázatlanok a körülmények, hogy közülük hárman miért estek pánikba, és futottak el. Menekülés közben átmásztak egy szögesdrótokkal megerősített három méteres falon, és elbújtak az Electricité de France egyik transzformátorházában. Vesztükre, mert ketten halálos áramütést szenvedtek. A baleset társadalmi bombának bizonyult a bevándorló hátterű, főként muszlim közösségekben, mindenki a rendőröket hibáztatta. Azzal vádolták a hatóság embereit, hogy a halálba üldözték a két fiatalt. Tüntetések, majd zavargások törtek ki előbb Clichyben, aztán átterjedtek Seine-Saint-Denis többi városrészére is. A történet itt nem állt meg: szerte Franciaország nagyvárosaiban erőszakos összecsapásokra került sor. Majdnem egy hónapig nem tudott úrrá lenni az állam a kialakult zűrzavaron, polgárháborús hangulaton.
Hasonló eseménysorozattal indul a francia író, Laurent Obertone Gerilla – Franciaország végnapjai című könyve is, ami leginkább egy Roland Emmerich katasztrófafilmre emlékeztet. Grandiózus díszletek, permanens pusztítás, kidolgozatlan karakterek, erőltetett pátosz, ugyanakkor Emmerich filmjeivel ellentétben ennek a könyvnek a végén nincs happy end.
Lauren Obertone azt állítja, hogy könyve a francia hírszerzés munkáján, a rendőrséggel és a vezérkarral, valamint a polgárháborúkkal kapcsolatosan folytatott kétéves kutatómunkáján alapszik. A magyar kiadáshoz a szolgálati „reklámot” Földi László volt hírszerző ajánlása és előszava adja. Ő egyébként 2015 óta minden nap háborút vizionál a migráció miatt, ennek köszönhetően, mint biztonságpolitikai szakértő, a Hír TV-n látható Heti terror című műsor állandó vendégként lebbentheti fel a fátylat a világ nagy összeesküvéseiről. Itt kell hozzátenni, hogy Földi szerint „befolyásolási műveletnek” köszönhető az ellenzék sikere az önkormányzati választáson. Zárójel bezárva.
A Gerilla – Franciaország végnapjai pontosan arról szól, és odáig jut, mint, amit a címe is elárul. A történet elején három rendőr egy riasztáshoz érkezik Párizs egyik bevándorlók lakta, rossz hírű negyedébe. Szerencsétlenségükre forró helyzetbe kerülnek, amikor összetalálkoznak egy kábítószeres galerivel. Egy rendőrt halálra vernek, a másik kettő csak úgy tud elmenekülni, hogy egyikőjük a fegyverét használja, és agyonlövi a támadókat. Az eset láncreakciót indít el. „Osszátok, a disznók megölték 6 testvérünket, ez HÁBORÚ” – terjed az SMS a gettókban.
Eközben a multikulturalizmusra szoktatott „többségi” francia társadalom mártírként magasztalja fel az áldozatokat és a rendőröket hibáztatja, az ismert jogvédő szervezetek egyenesen rendőri brutalitásról beszélnek. A baloldali kormány álságosan arra akarja használni az ügyet, hogy növelje a népszerűségét, a jobboldali hangokat elnyomják, kirekesztik, rasszistának és idegengyűlölőnek bélyegzik. A média nem tájékoztat, inkább elhallgatja és félremagyarázza a tényeket.
A legtöbben nem értik, nem fogják fel, hogy olyan vérmocskos káosz készül kiömleni a gettókból, amit utoljára talán a nagy francia forradalom idején látott az ország. Először tüntetések és zavargások törnek ki. A baloldali anarchisták és a jobboldali identitáriusok is megpróbálnak rácsatlakozni az eseményekre. Előbbiek szolidaritást vállalnak a gettókban élő feldühödött „testvéreikkel”, utóbbiak a fennálló rend miatt aggódnak. Mindkét tábornak csalatkoznia kell. Az anarchistákat szó szerint lemészárolják az Allahot éltető „testvéreik”, az identitáriusokat a frusztrált rendőrök verik agyon. Ebben a zűrzavarban, az állam széthullásának óráiban az ideológiák már vajmi keveset számítanak. A könyvben oldalról-oldalra elmerül az őrület és az erőszak mocsarában Franciaország. A kormány elesik, a zavargások fosztogatásokba, lincselésekbe, gyilkosságokba és terrorakciókba torkollnak. Nincs megállás: beköszönt a brutális barbárság kora, amelyben az ember az embernek farkasa, túlélni pedig csak gerillaként lehet.
Laurent Obertone könyve sokkoló és letaglózó, de nem egy jó regény. Az egész egy erőszakorgia, elnagyolt, kidolgozatlan – sztereotípiákból táplálkozó, vagy azokat erősítő – karakterekkel. A gettók fellázadt tömegeit csupán embertelen, erőszakos hordaként ábrázolja. Nincsenek nézőpontok, nincsenek sorsok, csak gyilkos, barbár állatok. A „másik oldalon” többnyire olyan franciákat látunk, akiket a multikulti által agymosott, életképtelen, áldozati bárányokként ábrázol. Számomra meglehetősen életszerűtlennek hatott, hogy egyes szereplők még a nyilvánvaló életveszéllyel szembenézve, az ember természetes életösztönének ellentmondva is, társadalmi kondicionálásuknak engedelmeskedve, önként vonultak vágóhídra. A rendőrségen kívül az állami erőszakszervek, mint a hadsereg, még akkor is vonakodnak határozottan közbeavatkozni, amikor már teljesen világos, hogy az országban polgárháború zajlik.
A Gerillát gyengeségei ellenére mégsem lehet elintézni egy legyintéssel, mintha csak egy hagymázas lázálom lenne. A regény kiindulópontja az ismert, valós történések, illetve a robbanás közeli francia társadalmi problémák figyelembevételével egyáltalán nem a realitásoktól elrugaszkodó fikció.
Sok mindent ki lehetett volna hozni belőle, és a hibája egyáltalán nem az, hogy egy multikulturális társadalom összeomlására akar figyelmeztetni. A baj az, hogy Laurent Obertone ezt nem jól írta meg. A könyve párhuzamba állítható Michel Houllebecq Behódolás című regényével, ami kevéssé hihetően, a francia társadalom viszonylag békés vallási, kulturális feloldódását, illetve asszimilációját bontja ki, csakhogy mindezt gazdag filozófiai, spirituális háttérrel, egy időtálló, remek szépirodalmi alkotásként. A Gerilla nem ilyen, egy-két napon belül túl lehet rajta lenni, és valószínűleg többet nem fogjuk levenni a polcról, de azért egyszer érdemes elolvasni.
(Laurent Obertone- Gerilla – Franciaország végnapjai – kiadó: Kárpátia Stúdió, kiadás éve: 2019, fordító: Ofella Balázs)
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
