A horrortörténetek és -filmek gyakori toposza valamilyen ártatlanságot sugárzó lény vagy tárgy (például kisgyermekek, illetve játékaik) álcája mögé bújó rosszindulatú, természetfeletti erő. Nincs ez másként az elsőként a 2013-ban bemutatott Démonok között című filmben feltűnő, azóta pedig három további filmben központi szerepet játszó Annabelle nevű játékbaba esetében sem. E filmeket, és az Annabelle-baba történetét azonban hátborzongató megtörtént események ihlették, amelyek halálesetekkel is összefüggésbe hozhatók.
Az „eredeti” Annabelle-baba nagy mértékben különbözik filmbéli ábrázolásától, hiszen nem porcelánbabáról, hanem rongybabáról van szó, a Johnny Guelle gyermekkönyvíró által 1915-ben megalkotott Raggedy Ann („Rongyos Ann”) karakter alapján készült játékszerről.
A baba az Ed (1926-2006) és Lorraine Warren (1927-2019), a híres „paranormális nyomozó” házaspár által alapított múzeumban található, ahol egy üvegszekrényben látható, amelyben kézzel faragott Miatyánk-részletek hivatottak megvédeni a látogatókat a baba hatásaitól.
A szekrény előtt egy képeslap méretű táblán a következő felirat olvasható: „Figyelmeztetés: Semmiképpen ne nyisd ki!”
A gyermekjáték külsőre valóban teljes mértékben ártalmatlannak tűnik: elnagyolt, varrott arcvonásai, félmosolya, piros orra és szintén piros, pamutfonalból készült rojtos hajfürtjei semmi rosszat nem sejtetnek – csupán a 20. század első felében népszerű Raggedy Ann-baba egy átlagos példányának látszik.
Ed és Lorraine Warren elmondása, illetve írásai szerint azonban ez a baba felelős legalább két halálközeli élményért és legalább egy halálos kimenetelű balesetért, valamint különféle természetfeletti jelenségek egész soráért, amelyek mintegy 30 éven át tartottak.
Az első eset 1968-ban történt, amikor a babát ajándékba kapta édesanyjától egy Donna (vagy Deirdre) nevű ápolónő 28. születésnapja alkalmából. Az elragadtatott fiatal nő hazavitte akkori lakhelyére, amelyen egy másik, Angie nevű ápolónővel osztozott.
Ed és Lorraine Warren (kép forrása: nlc.hu)
A baba a lakás nappalijában a kanapéra került, ahol azonnal megpillanthatta vidám, színes arcát minden vendég, aki bejött az ajtón. A két ápolónő azonban csakhamar különös dolgokra lett figyelmes.
A baba látszólag képes volt magától helyet változtatni: az este hazatérő Donna rendszerint nem a kanapén, hanem saját hálószobájában talált rá, a csukott ajtó mögött. Emellett mindkét nő találkozott a lakás különböző pontjain cetlikkel, amelyeken a „Segíts rajtam!” mondat volt olvasható – ezek a cetlik ráadásul sütőpapírból voltak, amelyet Donna és Angie nem tartottak a lakásban.
Egy alkalommal Angie barátja, Lou egy délután – miközben Donna nem tartózkodott otthon – zajt hallott Donna szobájából. Lou attól félt, betörővel lehet dolga, a szobába benyitva azonban nem találta nyomát semmiféle behatolásnak, csak a babát, amely a földön arccal lefelé feküdt.
Hirtelen égető fájdalmat érzett a mellkasán, odapillantva pedig véres karmolásnyomokat látott. Ezek két nap után nyom nélkül eltűntek.
E traumatikus esetet követően a két nő egy médiumot hívott a lakásba, hogy fényt derítsenek a minden bizonnyal spirituális eredetű problémára. A szeánsz során kiderült, hogy a játékszert egy Annabelle nevű gyermek szelleme szállta meg, akinek holttestét évekkel korábban ott találták meg, ahol a lakás épült.
A médium szerint a szellem nem volt rosszindulatú, csupán törődésre és szeretetre vágyott. A szeánsz során Donna és Angie beleegyezésüket adták, hogy Annabelle lelke a babában lakozzon.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »