Négyrészes, koprodukciós dokumentumfilm készül Alfons Mucháról, a szecesszió cseh mesteréről.
Jövőre ünnepli a világ Alfons Mucha, a szecesszió nagymestere születésének 160. évfordulóját. Ebből az alkalomból forgat négyrészes, koprodukciós dokumentumfilmet a Cseh Televízió, a német–francia illetőségű ARTE és a BBC. A bemutató 2020 tavaszára várható.
Miközben a világ különböző országaiban valóságos Mucha-láz tombol, Prága és Moravský Krumlov még mindig perben áll, hogy melyikük legyen a világhírű cseh art noveau-művész hányatott sorsú Szláv eposz című festményciklusának jogos tulajdonosa. A szlávok történelmének kiemelkedő eseményeit ábrázoló húsz monumentális képet egy amerikai milliomos rendelte meg Alfons Muchától, aki csaknem húsz évig a pánszláv események jegyében festette műveit, ám a ciklus 1919-es bemutatásakor nem aratott vele osztatlan sikert. 1928-ban a mester Prága városának ajándékozta a képeket, ám azzal a feltétellel, hogy a város állandó kiállítóhelyet biztosít a sorozatnak. Mivel erre (mind a mai napig) nem került sor, a Szláv eposz 1963-ban Moravský Krumlov kastélyába került, ahonnan 2010-ben szállították vissza Prágába. Moravský Krumlov pedig azóta is visszaköveteli a teljes művet, s ebben a se vége, se hossza küzdelemben a festő unokája, a hetvenegy éves, Londonban élő John Mucha is a festői morvaországi városka oldalán áll.
S amíg Prága ígérgetett, hogy új kiállítótermet épít a Szláv eposznak, addig a ciklus tett néhány nagy utat a világban. Két éve Japánban 650 ezren látták. A japánok ugyanis imádják Muchát. Most például több mint 200 plakát és litográfia indul a felkelő nap országába, a Mucha to Manga – The Magic of Line című kiállításra, amely azt hivatott bizonyítani, hogy Mucha – nőalakjait és virágmotívumait tekintve – sokat merített a tradicionális japán művészetből, mint ahogy a japán képregényrajzolók is a mesterüknek tartják őt, nem titkolva, hogy a mangastílusnak milyen sok köze van a cseh képzőművész kézjegyéhez. John Mucha is hangsúlyozza: a 19. század első felében a japán képzőművészet olyan népszerű volt Európában, hogy a nagyapját is elvarázsolta. De ugyanilyen hatással volt Monet-re, van Goghra és Toulouse-Lautrecre is.
„Arról nincs tudomásom, hogy találkozott-e valaha is a nagyapám élő japán művésszel – mondja John Mucha. – De amikor Párizsban élt, vásárolt néhány művet egy Hokusai nevű fafaragó alkotásaiból. Ezek ma is részei a Mucha-gyűjteménynek. Hatásuk szemmel látható néhány litográfián és a Sarah Bernhardt megrendelésére készült Gismondaplakáton is. De ugyanígy helyet kapott a plakáton a morva folklór is, kerámiákról vett motívumokkal. S mivel gyermekként templomban énekelt, nemegyszer Leoš Janáčekkel, akiből később világhírű operaszerző lett, még az ott látott festmények hatása is érezhető a plakátjain. Nyolcévesen már gyönyörűen rajzolt, tizennyolc évesen képregényeket készített.” Japánban először 1900-ban láttak eredeti Mucha-műveket, és csak két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Zodiac-ciklus néhány plakátja alapján mangák szülessenek. A Final Fantasy nevű számítógépes játékhoz nemrég egy neves japán alkotó Mucha Monte Carlo című plakátját vette alapul. A hatvanas években a Rolling Stones és Jimmy Hendrix lemezborítói is Mucha-hatás alatt készültek. Nemrég Kínában zárt az első Mucha-kiállítás, szeptemberben Sao Paolóban nyílt a következő. Ivančicén, a festő morvaországi szülővárosában állandó kiállítással tisztelegnek a nagynevű művész emléke előtt. Nemsokára ez a gyűjtemény is gazdagabb lesz: a város krónikájában fellelhető illusztrációkat és az egykori helyi lapokban megjelent rajzait is láthatják majd az érdeklődők.
Csak a Szláv eposz képei maradnak mozdulatlanok. John Mucha ugyanis leállíttatta az utaztatásukat.
„Nem szeretném, ha megrongálódnának, és restaurátorok festenék át Alfons Muchát.”
Nagyapját John Mucha nem ismerhette személyesen, de híres emberek voltak a szülei is. Apja, Jiří Mucha író, műfordító, bohém és kettős ügynök volt egy személyben. Édesanyja, Geraldine Mucha zeneszerzőként szerzett hírnevet. John Mucha ugyan londoni lakos, de minden évben több hónapot tölt Prágában, szülei egykori házában. Eredetileg bankárnak készült, de apja halála után ő vette gondozásba a több ezer darabból álló Mucha-gyűjteményt, és a Mucha Foundation igazgatója lett. A nagyapjáról készülő négyrészes dokumentumfilmet, amelynek Roman Vávra a rendezője, ő maga is kíváncsian várja.
„Szerencsére csak a film negyedik részét forgatták a várbeli házunkban, ahol a családi gyűjteményt őrizzük. Morgan Freeman, a jeles hollywoodi színész produkciós menedzsere a fiam. Óva intett attól, hogy beengedjem a forgatócsoportot a házba. Nem hallgattam rá. Ma már sajnálom. Az előkészületi munkák során azt ígérték ugyanis, hogy ötfős stáb érkezik. A végén harmincan lettek. Pokoli érzés volt ennyi emberre figyelni, felügyelni. Végül is nem múzeum a házunk. Legutóbb a hetvenes években lehettek ennyien nálunk, amikor apám meghívására a korszak jeles ellenzéki íróinak, képzőművészeinek, rendezőinek és azok múzsáinak szolgált titkos találkahelyként. De erről is készült most egy film Philip Roth regénye, a Prágai orgiák alapján. Szerencsére azt nálunk forgatták.” A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
