Az életük kockáztatásával adtak hírt a magyar forradalomról a külföldi tudósítók, a Paris Match riporterét, Jean-Pierre Pedrazzinit a pártház ostrománál érte halálos találat. Közel hozták a nyugatiakhoz a magyar történéseket, emberi arcot adtak a szovjet hatalom elleni küzdelemnek.
A legmegrázóbb az a fotósorozat a Paris Match ‘56-os képriportjából, ami hat fiatal ÁVO-s kivégzését mutatja. Szinte filmszerűen látjuk a pillanatok alatt lejátszódott jelenetet, amit a Life fotósa, John Sadovy az első sorból nézett végig és rögzített.
A titkosrendőrök alig léptek ki rejtekhelyükről, a feldühödött forradalmárok azonnal lelőtték őket. Az első képkockán épphogy megjelenik a rémület az arcukon, másodpercek múlva már a földön fekszenek mind.
A képsor olyannyira drámai erejű, hogy bár a Paris Match exkluzív fotóriporttal készült beszámolni a magyarországi forradalomról, ezt a négy felvételt is megvették az összeállításba.
“Tizenegy év elfojtott haragja tör most elő. […] A népharag az ÁVO, a magyar GPU emberei ellen fordult, akik már az orosz páncélosok megjelenése előtt lőttek a tömegre, és kínozták a foglyaikat.”
A Paris Match 1956. november 10-i száma bravúrosan tömörített megannyi információt rövid képaláírásokba, hogy a nyugati olvasók pontosan értsék az önmagukban is drámaian ható felvételeket. Érdekes visszanéznünk ennyi idő távlatából, hogy milyen összeállítást közölt a nemzetközi presztízsű francia újság az 1956-os eseményekről.
A szuezi válság kiszorította a világsajtóban a címlapokról a magyar eseményeket a forradalom kitörésekor és a szovjet csapatok véres beavatkozásának kezdetén, de egy-két hét elteltével (397. lapszám) már a Paris Match is címlapképpé választotta a “budapesti Marianne” fotóját, a forradalomban részt vevő fiatal nők egyikét.
A neves francia lap munkatársai tudták, hogy akkor érinti meg a téma a legjobban az olvasókat, ha arcot adnak a magyar forradalomnak. Még erőteljesebb a hatás, ha nem egy emberét, hanem egy fiatal párét mutatják. Férfi és nő együtt, az elnyomó, kegyetlen diktatúra elleni küzdelemben.
A Budapest hősei cím erősítette a dupla oldalasra nagyított nyitóképet, amin egy húszéves forma, szerethetően szelíd arcú férfi fogja vállán keresztbe vetett fegyverét, oldalán egy kedves, hasonlóan fiatal nővel. A lány (talán nevezhetjük így) arcán friss kötés utal arra, hogy megsebesülhetett a forradalomban, a kabátja ujján látható szakadások is erre utalnak.
A feszültséget egy hátulról közelítő alak adja, a véletlenül arra járó férfi kezében revolvert tart. Mintha csak most vette volna elő, vagy még nem lett volna ideje elrakni. A Paris Match olvasói azonnal érezhették az események komolyságát.
A fiatal párról készült kép ikonikussá vált, számtalan helyen jelent meg a világon. Többen próbálták kideríteni, ki lehet a nő és a férfi. A Budapest hősei című kötet szerzőinek ez sikerült is. Phil Casoar és Balázs Eszter gazdagon illusztrált könyvét a Scolar és a Vince kiadók jelentették meg 2016-ban, izgalmas fejleményeket követhet az olvasó.
Életük kockáztatásával számoltak be a magyar forradalomról a külföldi tudósítók, akik közül a legvakmerőbbek együtt sodródtak a tömeggel. Jean-Pierre Pedrazzini a kommunista párt Köztársaság téri székházának ostroma közben kapott halálos sebesülést. A hasán, a hátán és a lábán is lövedékek érték egy orosz tankból.
“Hazafiak vitték kórházba. Amikor még tudatánál volt, azokat a képeket szerette volna látni, amiken keresztül olvasóink is megismerhették Budapest dicsőséges napjait” – írta a Paris Match szerkesztője a fotográfusról készült kórházi felvétel alá.
Pedrazzini még nem volt 30 éves, a francia fotóriporter 1927-ben született. 1956 júliusában egy újságíró barátjával, Dominique Lapierre-rel bejutott a vasfüggöny mögé. Feleségeikkel együtt, mintegy 15 ezer kilométert tettek meg gépkocsival a Minszk – Moszkva – Gorkij – Harkov – Kijev – Szocsi – Tbiliszi – Poti útvonalon. Páratlan dokumentumfelvételekkel tárták a nyugati olvasók elé a szovjet területeken élő emberek mindennapjait.
Az 1956-os forradalom hírére Franc Goëzs fotós társával Magyarországra utazott. A mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak temetését fényképezte október 28-án, majd 29-én és 30-án a pesti utcákon készített életképeket.
Fotográfiáin keresztül értették meg a Paris Match olvasói, hogy az elgyötört magyar fővárosban olyan csata dúlt, amiben a halottakat sem volt idő eltemetni.
Nem csak a belvárosból tudósított a Paris Match. A fotós külső kerületekbe is eljutott, és ott is olyan pillanatokat rögzített, amik nekünk, magyaroknak is érdekesek. Amikor például egy önként jelentkező kivált a tömegből, hogy leszedjen egy magányos lövészt. Puskáját töltötte egy léckerítésnél, a fotós ekkor exponált.
“Ahol nincs kapualj, ott a felkelők a falhoz lapulva lőnek a kommunista rendőrség embereire, akik behúzódtak a felső emeletekre. Egy felkelő a budapesti Verseny Áruház kirakatában őrködik. Csodálatra méltó, hogy a magyar nép szabadságharcát nem mocskolta be semmilyen fosztogatás” – kommentálta a képeket a lap.
A Paris Match a forradalmárokat névtelen hősöknek nevezte, akik szemükben reménnyel, vállukon fegyverrel indultak minden reggel harcba, mintha csak munkába mennének.
A magyarok kollektív tudatába beégett számtalan kép, amit a nagyhírű francia újság is közölt. A Sztálin-szobor ledöntésekor azt a pillanatot választották, amikor a földön fekvő figura levágott fejét leköpték a felkelők. A középületekről leverték a vörös csillagot. A Paris Match a Kálvin térit mutatta, kiemelve a kísérő szövegben, hogy még a tűzoltóság közreműködésére is szükség volt, hogy magas létrájukkal elérjék. A lehulló jelképet “Moszkva pecsétjének” nevezték a riportban.
Jean-Pierre Pedrazzini október 30-án azért sietett a forradalmárokkal a kommunista párt székházának ostromához, mert híre ment a városban, hogy a sztálini rendőrség utolsó tisztjei a pincerendszerben bujkáltak. Egy munkást, az Ikarus járműgyár egyik szerelőjét fotózta, amint a pártház felé rohant fegyverrel. Ekkor érte a halálos találat, az utolsó kép már bemozdult.
A magyar főváros nem feledte el a forradalomról tudósító fotográfust. Jean-Pierre Pedrazzini mellszobra a korábban Köztársaság térnek, ma II. János Pál pápa térnek azon a részén áll, ahol újságírói munkája közben a halálos lövés érte 1956. október 30-án.
Ács Gábor / Euronews
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
