A „létező demokrácia” részének kell tekintenünk az idegen titkosszolgálatok videókészítését és az időzített nyilvánosságra hozást. A külföldi tőzsdespekulánsok kampányfinanszírozó tevékenységét. A külföldi propagandaközpontok itthoni buzgólkodását.
Az 1990-es őszi önkormányzati választásokon sokkal jobb erők indultak, mint most, 29 évvel később – állítják egyes elemzők. Eszerint a demokrácia önmaga szellemi színvonalát süllyesztette.
Mégis ez a legkevésbé rossz rendszer – Churchill szerint.
Ahelyett, hogy egyre jobb – szellemileg nívósabb, felelősebben gondolkodó, erkölcsösebb – pártok alakultak volna ki, a közélet baloldalát elöntötte a gagyi. Magamutogató celebek indultak a politikai hatalomért.
És néhol győztek is.
Már korábban megállapították elemzők, hogy a demokrácia nivellál, a középszerűségnek kedvez. Most sajnos ennél csúnyább kép rajzolódott elénk. Mélyen a középszerűség alatti garnitúrák férkőztek hozzá a közpénzekhez.
Nemzetbiztonság kockázat? – talán nem túlzás az aggodalom.
Egy olasz demokráciakutató állapította meg korábban, hogy a demokrácia nem más, mint szabályok összessége: olyan szabályoké, amelyek szavatolják, hogy a számszerű többség emelkedjen a hatalom csúcsára.
A demokráciakutató nem volt vidám, amikor ezt mondta.
Két- és fél évtizedes kutatómunkával azt állapította meg, hogy a demokráciának nincs tartalma. Egyfajta egyszerű matematikai feladványról van szó, és ezáltal mindenféle filozófia nélküli csoport kaparinthatja meg a kormányrudat.
Hazánkban önkormányzati csúcsokat foglaltak el alkalmatlan emberek.
„Mindenre alkalmatlan, de mögé tették a médiát, megfogalmaztak neki egy programot, és a szájába rágták, hogy miket mondjon” – taglalta az állapotokat egy jogász egyetemi oktató.
Sátáni agytröszt szerezte meg pozíciókat – és közpénzeket.
Igaz, ezzel nem a demokrácia bukott meg, a győzelmek ugyanis nem demokratikus háttérrel születtek. Maga a választás rendje teljesen demokratikus volt, valóban ezeket a voksokat adták le a szavazók.
Egyes jelöltek mögött azonban külföldi tőzsdespekulánsok ügyködtek.
Ha egy ország politikai rendszerbe idegen titkosszolgálatok lépnek be, külföldi pénzforrások támogatják az egyes – a külföldi érdekeket kiszolgáló – „politikusokat”, még a választási kampány propagandafogásait is külföldről importálják – akkor az nem demokrácia.
A nemzeti önvédelem megköveteli a fölbéreltek semlegesítését.
Erre sok év alatt lehet fölkészülni, szellemileg is, és pénzügyileg is. Mindenképp fontos a fenyegetés néven nevezése: a külföldi tőzsdespekulánsok ügyködése, az idegen titkosszolgálatok belépése, a külföldi propagandaháttér mindennapi zsongása – ezeket vissza kell verni.
„Feljött a dugó a moslékban” – fogalmazott egy humorista még 2002-ben.
Holott abban az időben is színvonalasabb kínálatból választhattak a balliberális ízlésvilágú lakosok. Kirívó ritkaság volt az ellenfeleinek ciántablettát ajánló celeb. A hátrányos toloncegyezményt megkötő, de ezzel is önmagát ünnepeltető belügyminiszter.
A búzát „emberi fogyasztásra alkalmatlannak” minősítő pártelnök.
Valószínű, hogy újra kell tanulnunk a demokráciát. Minthogy elhárítani nem tudjuk, a „létező demokrácia” részének kell tekintenünk az idegen titkosszolgálatok videókészítését és az időzített nyilvánosságra hozást. A külföldi tőzsdespekulánsok kampányfinanszírozó tevékenységét. A külföldi propagandaközpontok itthoni buzgólkodását.
Ezek ellen kell föllépnünk saját intelligenciával, saját pénzzel.
És a saját propagandával, amelynek tartalma: az igazság.
Kovács G. Tibor
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
