A teljes adósság, amiben a lakosság és a vállalatok adóssága is benne van, az éves nemzeti termék 350 százalékát teszi ki.
Mivel az adósság negatív vagyon, így kritikus helyzetbe kerül minden olyan emberi közösség, amelynek adóssága megközelíti teljes vagyonának összegét.
Kép: hirado.hu
És úgy tűnik, az Amerikai Egyesült Államok nevű emberi közösség éppen ilyen helyzetbe kerül.
Ahhoz, hogy megértsük ennek okait és a várható következményeket, azzal kell indítani töprengésünket, hogy jelezzük, Amerika egy kettős szerkezetű entitás.
„Alul” egy nemzetállam, „felül” pedig egy világbirodalom, ám a két létréteg nem a földrajzi értelemben vett fizikai térben különül el egymástól, hanem egy elég nehezen áttekinthető szimbolikus hatalmi térben. Ezt az áttekinthetőséget nehezíti tovább a globális véleményhatalmi gépezetként üzemeltetett média is, így nincs könnyű helyzetben az, aki valóban szeretné megérteni, hogy mi is történik Amerikában.
Ráadásul az amerikai „nemzetállam” is sajátos képződmény, amely, hogy finoman fogalmazzunk, történelmileg nem egészen „szerves” körülmények között jött létre, és a folyamat nemcsak, hogy nem nélkülözte a brutális erőszak legkülönbözőbb formáit, de egyenesen azokból született. Máig is iszonyú, javarészt fel nem dolgozott belső feszültségek örvénylenek tehát benne, és bár görcsösen keresi „nemzeti identitását”, ezt sokszor veszélyesen hamis és önpusztító „értékekben” véli felfedezni. Koherens közös értékekre épülő azonosságtudat helyett inkább az egyre súlyosbodó divergencia és belső konfliktusok jellemzik a nem alaptalanul frusztrált nemzetállami Amerika társadalmát.
Pedig nagy szükség lenne ezekre a közösen vállalható értékekre és érdek-összehangolásra, mert a „birodalmi” Amerika, bár eddig sem tétovázott sokat, ha saját stratégiai érdekei követésének az árát a nemzetállami Amerika népére kellett áthárítania, de a jelek szerint a jövőben ezt még gátlástalanabbul fogja megtenni. Az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok szövetségi adóssága az egy évi GDP 108 százalékát is meghaladja, ami békeidőben soha nem fordult elő, közvetett módon azt jelzi, hogy háború van, ha nem is a szó közvetlen, hétköznapi, véres értelmében. Ennél is súlyosabb az az adat, mely szerint a teljes adósság, amiben a lakosság és a vállalatok adóssága is benne van, az éves nemzeti termék 350 százalékát teszi ki. És ha lehet ezt még fokozni, márpedig lehet, a „fedezetlen hosszú távú kötelezettségvállalás” aránya az éves GDP több mint hétszáz százalékára rúg, és ez már veszélyesen megközelíti Amerika teljes nemzeti vagyonát, ami a GDP nyolcszáz százalékára tehető. Ha ezt elérné, esetleg túl is lépné, akkor az azt jelentené, hogy ha „elárvereznék” Amerikát, vagyonának az összes értéke sem fedezné már a követeléseket.
És mivel az adósságok kamata és törlesztése már most is minden évben több ezermilliárd dollárt tesz ki, a nemzetállam Amerika növekvő ingerültsége több mint érthető. A sok ezermilliárd dolláros jelzáloghitelek és a diákhitelek, amelyek minden leendő diplomást jó előre évtizedekre adósrabszolgaságba döntenek, iszonyú indulatokat keltenek, és ennél csak azok a demagóg „javaslatok” ijesztőbbek, amelyeket például a Demokrata Párt tucatnyi elnökjelöltje szokott hatalmas médiatámogatással közhírré tenni.
Az sem teljesen érdektelen talán, ha már vagyonokról beszéltem, hogy a lakossági vagyon eloszlása nem igazán mondható „egyenletesnek”, hisz az amerikai társadalom szegényebbik felének részesedése a nemzeti vagyonból alig több mint egy, azaz 1 százalékot tesz ki. De ezt is valójában úgy kell értenünk, hogy ez az alulról az ötödik tized vagyona, mert az alsó negyven százalék nettó vagyona nulla, hisz az adóssága pont ugyanakkora, mint az egész vagyona. És azért ez családtagokkal együtt százharmincmillió embert jelent! Ezzel párhuzamosan a leggazdagabb felső egy ezrelék (vagyis valamivel több mint háromszázezer ember) nettó vagyona húsz százalék felett van, vagyis harmincezermilliárd dollárt tesz ki, azaz fejenként százmillió dollárt.
Mindennek az oka egyszerre nagyon bonyolult, de – a lényeget tekintve – nagyon egyszerű is.
A birodalmi Amerika globális hatalomgazdasága gigantikus erőforrás-szivattyúin keresztül, főként a dollár világhatalmi pénzként való működtetésével roppant összegeket szív el a világtól, ám az egyre frusztráltabb és vonakodó világ csak egyre durvább „fegyelmező erővel” kényszeríthető erre. Ehhez azonban egyre hatalmasabb erejű fegyverek (katonai, kereskedelmi és pénzfegyverek) alkalmazására van szükség, ami csillagászati összegekbe kerül, és mivel a „birodalomnak” (amely úgymond nem is létezik) nincs költségvetése, így ezeket a kiadásokat az a nemzetállam Amerika kénytelen fedezni, amelynek erre való hajlandósága rohamosan csökkenőben van.
Összefoglalva tehát, a háborúk több dimenzióban zajló egész rendszere van kialakulóban. Egyre brutálisabb háborút folytat
a helyzet felismerésére egyre inkább képtelen amerikai nemzetállam társadalma önmaga ellen. Egyre kíméletlenebb háborút folytat a birodalmi Amerika saját nemzete ellen, hogy rákényszerítse az általa okozott deficitek fedezésére, amire az egyre kevésbé képes és/vagy hajlandó.
És végül, de nem utolsó sorban háborút folytat a birodalmi Amerika az egész vonakodó világ ellen is, hogy önmaga egyre gyengülő és egyre kevésbé indokolható globális hatalmát a szó szoros értelmében minden áron fenntartsa. Mindennek nyomán nem meglepő, hogy a jelenlegi elnök Donald Trump és demokrata kihívói óriási erővel keresik azt az elbeszélési módot, amely alkalmas lehet e konfúzus helyzet leírására. Hogy e narratíva megtalálásának esélye mekkora, azt jövő ősszel meglátjuk.
Bogár László közgazdász professzor
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
