Már csak néhány tíz oldal van hátra Giacomo Casanova emlékirataiból. Mind bárki más, én is csak annyit tudtam eddig róla, hogy 18. századi szoknyapecér, hódító és lódító, magyarán csaló, szélhámos és kurvapecér volt. Az emlékiratok azonban árnyalják ezt a sablonos képet. Casanova imádta a szép nőket, a jó borokat, a jó ételeket és a szellemes csevegéseket. Megvetette az ájtatosokat, a képmutatókat, a gonoszokat és a gazembereket, mindamellett fel- és elismerte saját gyengeségeit, gyarlóságait.
Giacomo Girolamo Casanova de Seingalt (1725-1798)
Casanova fiatal korában, amennyire a korabeli metszeteknek hinni lehet jóképű férfi volt. Ehhez járult még társadalmi státusza, amit saját maga hamisított magának, lévén nem volt született nemes.(Apja és anyja egyaránt színészek és táncos művészek voltak, egyik bátyja jelentős festő lett). Az emlékiratok tanulsága szerint is szerencsejáték függő volt, ami annyit jelentett, hogy sokszor nyert vagyonokat, és még többször veszített. Ennek ellenére sosem volt rest pénz költeni ruhákra, ételekre és nőkre. Láthatjuk tehát, hogy Casanova pont ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezett, ami a mai kor férfiját is sikeressé teszi a nők körében. Megfelelő fizimiska, előkelő társadalmi rang, szellemesség, jó kommunikációs képesség és a megfelelő pénzmennyiség elszórása a nőkre. Lehet mégsem változott annyi minden az 1700-as évek óta? Van még valami, ami kiemeli Casanovát korának férfijai közül. Kortársainak többségével ellentétben Casanovát érdekelte a nők öröme és elégedettsége. Ez csak innen a 21. századból tűnik természetesnek, de ne feledjük, hogy a nemi egyenjogúság ekkor még a szellemi horizonton sincs. A nők szexuális kielégülése pedig senkit sem érdekelt. Casanova bár nem válogat, de mindig a fiatalságot, a szépséget, a nőiességet és gyakran a szerelmet kereste partnereiben.
De még ez a művelt és sokat tapasztalt amorózó sem kerülhette el, hogy megsebezzék. Angliában csúnyán átverte egy kurtizán, aki miatt még legendás libidója is cserbenhagyta. Jómaga ettől az esettől számította ifjúkora végét.
Bár mint minden embernek neki is volt egy sötét oldala. A nemi eltévelyedéseket nem számítva számos alkalommal csapott be embereket anyagi előnyökért, működött besúgóként és hivatalos feljelentőként. Több lánynak vette el úgy a szüzességét, hogy utána azonnal megszakított velük minden kapcsolatot. Nem kétséges, hogy ezekben a jellemvonásokban felfedezhetjük azoknak a „rosszfiúknak” előképét, melyekért a mai lányok is lelkesednek. Mint minden szoknyabolondnak, neki is az öregség volt az egyetlen, de annál könyörtelenebb ellensége. A nők körében csökkenő népszerűségét egyre gyakrabban fizetett örömlányok szolgáltatásainak igénybevételével tudta ellensúlyozni. Élete utolsó éveiben a csehországi Dux-i kastélyban már csak irodalmi munkásságának élt.
Én meg azon gondolkodom, mit adhat a ma férfijainak Casanova. Nyilván a mai társas viszonyokra, ismerkedési helyzetekre nehéz lenne a Casanova korának nemesi társadalmi miliőjéből bármit átemelni. Mégis van a mai kor emberre számára, valami irigylésre méltó abban a könnyedségben és szellemességben, ahogy ez a velencei kalandor sorra csavarja el a lányok, asszonyok fejét.
Miért kell igazságot szolgáltatnunk a velencei kalandornak? Mert nem egyszerűen csak egy szoknyabolond csaló volt. Egy olyan ember volt, aki felismerte a saját adottságait és tehetségét, ami sikeressé tette a nők körében és sokszor élt is ezzel, néha pedig visszaélt. Ugyanakkor igyekezett boldoggá tenni partnereit. Kiismerte a női természetet annyira, amennyire csak egy férfi kiismerheti. Tisztában volt a vágy és az érzelmek jelentőségével, de azt is jól tudta, hogy ezek csak néhány hónapra, vagy évre elegendő muníciót szolgáltatnak egy férfi boldogságához. Emlékiratai ezért nemcsak szórakoztatóak, de egyben tanulságosak is.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
