Korhadt volt a korlát, kizuhant a hotel erkélyéről, maradandó egészségkárosodást szenvedett, de nem tud hozzájutni a jogerősen megítélt kártérítéshez, mert a fizetésre kötelezett családi cég nyakig eladósodott – a családnak
Öt évvel ezelőtt egy hölgy kiesett egy agárdi hotel első emeleti szobájának erkélyéről. Háttal egy, az erkély korlátjához kapcsolt asztallapnak támaszkodott, amely kiszakította a korhadt, elhanyagolt faszerkezetet, amelynek következtében a nő – mintegy 3 méteres magasságból – a földre zuhant és súlyos sérüléseket szenvedett. A bíróság jogerősen 6 millió forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte a hotelt működtető társaságot, ám az – arra való hivatkozással, hogy nincs pénze – nem fizet. A céget súlyos adósság terheli. Még 16 éve kapott 20-20 millió forintos kölcsönt két vállalkozástól, amelyet a mai napig nem volt képes visszafizetni. A két hitelező cég tulajdonosi köre azonos a szállodaipari társaság tulajdonosi körével. Mivel a hitelek jelzáloggal biztosítottak, ezért a vonatkozó törvény szerint elsőbbséget élveznek a jogerős bírósági ítéleten alapuló kártérítési követeléssel szemben, a maradandó egészségkárosodással járó baleset elszenvedője nem tud hozzájutni az őt megillető összeghez. Történik mindez a törvényesség jegyében, Magyarországon.
Polgár Zita és barátja 2015. június 7-én szobát béreltek az agárdi Hotel Club épületében. Az éjszaka folyamán a hölgy kiment az első emeleti szoba erkélyére és – elmondása szerint – háttal nekitámaszkodott az erkélykorláthoz úgynevezett erőkarral kapcsolt asztallapnak, amely kiszakította a korlátot és Zita mintegy 3 méter magasságból a földre zuhant.
„Egy pillanat műve volt az egész, csak egy reccsenést hallottam, aztán elvesztettem az egyensúlyomat és már zuhantam is le az erkélyről. Amikor a földre csapódtam, elvesztettem az eszméletemet” – elevenítette fel a történteket a Privatkopo.hu bűnügyi portálnak.
A baleset következtében a nő súlyos sérüléseket szenvedett eltört a koponyája, valamint az 5. és 6. nyakcsigolyája. „Az 5. csigolyámat el kellett távolítani, a csípőcsontomból vettek ki egy darabot és azzal pótolták” – tette hozzá. A rehabilitáció 6-7 hónapot vett igénybe, de teljes gyógyulásról nem beszélhetünk, hiszen Zita maradandó egészségkárosodást szenvedett.
„OKJ-s képzésekben, valamint egyetemen oktattam szabadidő- és versenysport gyakorlati és elméleti edzésmódszereket, a balesetemmel összefüggésben minden munkámat elvesztettem, a bevételeim elapadtak. Gyakorlati órákat egyébként már soha többé nem tarthatok” – magyarázta.
Elmondta továbbá, hogy az agárdi hotelt működtető társaság ügyvezetője egyetlen alkalommal sem látogatta meg a kórházban, nem kereste telefonon sem.
Zita viszont többször próbálta felvenni a kapcsolatot a cégvezetővel – már a kórházi kezelése időszakában, és azt követően otthonról is -, ám nem sikerült beszélni vele. „A hölgy, aki a sokadik próbálkozásom alkalmával a felvette a telefont, azt mondta: az ügyvezető úr nem kíván tárgyalni velem. Szerettem volna peren kívül megállapodni a hotel tulajdonosával, de minden próbálkozásom kudarcba fulladt, Radetzky Jenő nem volt nyitott az egyezségre.”
Az ügyben közben rendőrségi vizsgálat zajlott: a Gárdonyi Rendőrkapitányság közigazgatási eljárásban tárta fel az eset körülményeit, azonban bűncselekményre utaló jeleket nem talált. Zita fellebbezett a határozat ellen, arra hivatkozott, hogy nem bízik a Gárdonyi Rendőrkapitányság elfogulatlanságában. Ekkor dr. Varga Péter rendőr dandártábornok, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője kizárási indítványt terjesztett elő, amelyben azt közölte az Országos Rendőr-főkapitánysággal (ORFK), hogy a Hotel Club Agárd Kft. ügyvezetője, Radetzky Jenő, aki a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is, e tisztségével összefüggésben munkakapcsolatban áll vele, és mivel „megítélése szerint az ügyben az ő szerepét is vizsgálni kell, terheli-e büntetőjogi felelősség”, a főkapitány kezdeményezte az eljárásból történő kizárását. Az ORFK a büntetőeljárás lefolytatására 2016 májusában a siófoki Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányságot jelölte ki. A maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt ismeretlen tettessel szemben elrendelt nyomozást 2016. október végén megszűntették, „mivel a cselekmény nem bűncselekmény”.
Zita – kártérítés megállapítását kérve – polgári peres eljárást kezdeményezett a hotel tulajdonosa, a Hotel Club Kft-vel szemben. Az első fokon eljáró járásbíróság – igazságügyi szakértői véleményekre és tanúvallomásokra támaszkodva – megalapozottnak találta a keresetet, és 9 millió forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte a hotelt működtető gazdasági társaságot.
Az alperesi cég ügyvezetője fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen. Radetzky egy ellentmondást tartalmazó tanúvallomásra (Zita ráült az erkélykorláthoz kapcsolt asztallapra vagy nekitámaszkodott annak), valamint arra hivatkozott, hogy a rendőrségi nyomozás során kirendelt igazságügyi szakértő véleményét nem kellő súllyal vette figyelembe az első fokú bíróság.
A másodfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék a 2019. április 8-án kihirdetett jogerős ítéletében leszögezte: „Az emeleti szoba erkélykorlátjának alkalmasnak kellett lennie arra, hogy a szállóvendégek ott biztonságosan tartózkodhassanak, ami abban nyilvánul meg, hogy a szokásos és rendszerint előforduló, ezért előrelátható erőhatásoknak – melyek tipikusan a korlátnak való neki támaszkodás, rá könyöklés, nekidőlve kihajolás vagy adott esetben egy megbotlás folytán való neki esés formájában jelenhet meg- ellenálljon és tervezett, rendeltetésszerű feladatát betöltve megakadályozza a leesést. Nem vitatott tény, hogy az erkélykorlát fabetéte a maga egészében kitörött, a felperes lezuhant és részben maradandó testi sérüléseket szenvedett el.”
Nehezítette a bírói tanács dolgát, hogy a kitört korlátelem, mint bizonyíték megőrzéséről a hotelt működtető cég vezetője nem gondoskodott, az – hogy, hogy nem – megsemmisült.
A törvényszék ezzel kapcsolatban a következő álláspontra helyezkedett: „Nem vitatott tény, hogy a vizsgálandó korlátelem az alperes üzemeltetése során megsemmisült. A káresemény lefolyásában bárki által felismerhetően jelentős szerepet játszó tárgyat az alperes annak ellenére mulasztotta el megőrizni, hogy ismert volt előtte, az események kivizsgálására szakhatósági eljárás és büntetőeljárás is indult és alappal volt feltételezhető részéről polgári jogkövetkezmények érvényesítésének lehetősége is. Ez a jelen perben azzal a következménnyel jár, hogy valós akadálya van a károsultnak a bizonyítási érdekkörébe eső tény szakértői bizonyításának és ezáltal az állított tény ítéleti bizonyossággal történő megállapíthatóságának. Ezért a törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy azáltal , hogy az alperes a felperest a bizonyítás lehetőségétől elzárta , illetve abban számottevően megakadályozta, ezért alperes viselni tartozik ezen felróható mulasztása perbeli jogkövetkezményeit, ami abban kell testet öltsön, hogy a korlát teherbíró képessége, azaz rendeltetésszerű használatra alkalmas volta körében a felperes tényállítását nem kizáró, azt nagy fokban valószínűsítő szakértői vélemény tekintetében a bizonytalanságot az alperes terhére kell értékelni (…)”
A törvényszék az ítélet indokolásában kifejtette azt is, hogy „Egy szállodai erkély korlátjához erősített asztallaphoz történő támaszkodás vagy akár az arra való ráülés nem jogellenes magatartás, legfeljebb illemsértőnek minősíthető. Az alperesi szálláshelyen, nyári időszakban, szabadidejét felszabadultan eltölteni kívánó szállóvendégtől, a felperestől bármely vizsgált magatartás (ráülés-támaszkodás) tanúsítása esetében, ugyan számolhat azzal a károsult, hogy az asztallap megbillen, ráülés esetén akár le is szakadhat , de egyik magatartás esetén sem várható el olyan következményekkel való számvetés, előrelátás, hogy az asztallapra ilyen módon kifejtett erőbehatás folytán az asztallal fizikailag kapcsolatban lévő korlát is a maga egészében kiszakad és lezuhan. Jelen esetben az előreláthatóság körébe az asztallap lebillenése, elbillenése és ebből eredő elesés vonható, de a törvényszék álláspontja szerint a felperesnek arra nem kellett számítania, hogy az ilyen jellegű magatartása következében az első emeletről lezuhan a külső szemlélő számára kellően masszívnak tűnő (4 cm vastag pallókból álló) korlát ellenében. Az előreláthatóság hiánya a kár és a károsulti magatartás közötti okozati összefüggés megállapítását ezért nem teszi lehetővé, a károsulti közrehatás miatti kármegosztás alkalmazása így akkor is kizárhatnak tekinthető, ha az alperes a perben sikerrel bizonyítja az asztallapra való felülés tényét. Így a törvényszék – egyezően az elsőfokú bírósággal – az alperes teljes kártérítő felelősségét megállapította.”
A polgári peres eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő 2017. november 24-én (tehát több mint 2 évvel a baleset bekövetkezését követően) elkészült szakvéleményének főbb megállapításai:
„Az épület korlátszerkezeteinek faanyagával az elmúlt évtizedekben alig foglalkoztak.
A faelemek anyagának károsodásai arra utalnak, hogy azokat sok éve már nem festették, nem kezelték semmilyen olyan anyaggal, amely az öregedést gátolja és védi a szerkezetet.
A korlát fa és acélelemeinek állapota nem felelt meg a baleset időpontjában a rendeltetésszerű használat feltételeinek
A korlát fa elemei fokozottan korhadtak voltak, a meglévők most is azok. Az acél elemek korróziója éppen azokat a biztonsági elemeket károsította, amelyekre a fa korlátelemeket szerelték fel. Ezek az oszlopok sem megfelelőek statikailag.
Kijelenthető, hogy nem csak a károsodott erkély eredeti korlátja, hanem a jelenlegi korlátok is statikailag nem megfelelőek. Az erkélyek használata jelenleg is balesetveszélyes.
Az asztal egyáltalán nem volt rögzítve a korláthoz. Oldalirányban szabadon elcsúszhatott, hamis biztonságérzetet adva az azt használók számára.
A baleset kapcsán tetőszerkezetileg igazolható, hogy a korlát faelemének teherbírása éppen a kritikus kapcsolatnál olyan szinten korhadt, repedt volt, hogy számítható teherbírással nem rendelkezett. Minimális vízszintes erő hatására is képes volt kiszakadni. Akár egy alacsony gyermek nekitámaszkodásának sem tud statikailag megbízhatóan ellenállni.
A tanúvallomásokban és egyéb peranyagban is ellentmondás tapasztalható arra vonatkozólag, hogy a felperes nekitámaszkodott az asztallapnak vagy ráült arra. Az előző határozat alapján kizárható, hogy a felperes az asztallapra ült volna. De a korlát kiszakadásához ez nem is kellett. (…) A fentiek alapján igazolható, hogy a baleset bekövetkezhetett úgy, ahogy a felperes (Polgár Zita) előadta.”
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság után a másodfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék is megalapozottnak találta a hölgy keresetét, azonban az első fokon megítélt 9 millió forint sérelemdíj összegét 6 millió forintra mérsékelte.
A taláros testület a sérelemdíj csökkentését az alábbiakkal indokolta.
„A baleset következtében a felperest nem vitatottan maradandó egészségügyi károsodás érte, mozgáskorlátozottsága alakult ki, emellett a balesettel együtt járó és az amiatt szükségessé váló kezelések jelentette traumát is át kellett élnie, illetőleg fel kellett dolgoznia.
A felperesnél kialakult mozgáskorlátozottság ugyanakkor nem idézte elő korábbi életvitele teljes feladásának kényszerét, a mindennapi életben való részvételi képessége, a tágabb (általános érdekérvényesítés) és szűkebb (napi szükségletek kielégítése) értelemben vett önellátó képessége sem csökkent arra a szintre, hogy mások folyamatos vagy akár időszakos gondozására szorulna.
A törvényszék által ismert kialakult gyakorlat alapján a fenti képességeket és lehetőségeket elvesztő (mozgásképtelenség) vagy abban jelentősen korlátozottá váló (végtaghiány; kerekes székhez kötöttség, végtaghasználat rendkívüli beszűkülése) károsultakat ért hátrány esetén lenne indokolt a járásbíróság által megállapított jelentős összegű sérelemdíj, a felperesnél kialakult mozgáskorlátozottság önmagában a 6 millió forint összegű sérelemdíj meghatározására sem adna lehetőséget. Jelen esetében azonban a törvényszék azt is értékelése körébe vonta, hogy a baleset következménye nem csupán a felperes életvitelét, hanem az általa választott foglalkozást, keresőtevékenységet is közvetlenül érinti, és az általa korábban kialakított életmódot, szabadidőt és kedvtelést is súlyosan hátrányosan befolyásolja, anélkül azonban, hogy azt teljesen ellehetetlenítette volna. Figyelemmel volt a törvényszék ugyanis arra is, hogy a felperes az általa választott foglalkozással, illetve szabadidős tevékenységgel összefüggő oktatási, szervezési feladatokat, munkáját ugyan többlet erő kifejtése mellett, és nem a maga teljességében ugyan, de el tudja látni és ezzel az eddig megszerzett ismereteit hasznosítani tudja.”
Zita elfáradt az évek óta tartó pereskedésben, az anyagi tartalékai kimerültek, szeretett volna minél előbb hozzájutni a jogerősen megítélt sérelemdíjhoz. Ügyvédje felszólította az elmarasztalt Hotel Club Kft. ügyvezetőjét, tegyen eleget az alperesi cég a jogerős ítéletben foglalt fizetési kötelezettségének, és utalja át ügyfelének a 6 millió forint összegű sérelemdíjat.
Ekkor jött a döbbenetes meglepetés Zita számára: a Hotel Club Kft. jogi képviselője 2019. augusztus 2. napján kelt levelében azt közölte, hogy a cég nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének, mivel a társaság bevételei azt nem teszik lehetővé. Tudatta továbbá azt is, hogy a hotel épülete – összesen mintegy 136 millió forint kölcsön erejéig – jelzálogjogokkal terhelt, így – mivel egy esetleges felszámolási eljárás során a bejegyzett jelzálogjogok elsőbbséget élveznek a bíróság által megítélt kártérítéssel szemben – nem várható, hogy a balesetet szenvedett hölgy pénzhez jut az általa kezdeményezett végrehajtási eljárás során.
A tartozás előzménye: a Hotel Club Kft-nek 2003-ban 10-10 millió (összesen 20 millió) forint kölcsönt nyújtott a Fehérvár Rádió (jelenleg Fehérvár Rádió Invest) Kft., valamint az Albatrade Kft. „Az adós cégnek (Hotel Club Kft.) a mai napig nem sikerült visszafizetnie a hiteleket, mert az részére jelentős likviditási problémákat okozott volna. Az említett kölcsönszerződések sajnálatos módon annak lehetőségét is tartalmazzák, hogy az évi 10 százalék összegű ügyleti kamat tőkésedjen, amennyiben a kölcsön összegét esedékességkor nem fizetik vissza a hitelezőnek” – írta levelében a jogi képviselő.
Mindezek alapján a Hotel Club Kft-nek 2019 augusztusában 135 millió 720 ezer forint – jelzáloggal biztosított – tartozása állt fenn az Albatrade Kft. és a Fehérvár Rádió Invest Kft-vel szemben. Tizenhat év alatt így lett 20 millióból közel 136 millió forint adósság.
„Nem kell jogilag bemutatnom, hogy egy esetleges végrehajtási vagy felszámolási eljárásban az ingatlan kényszerértékesítését követően elsődlegesen a jelzáloggal biztosított hitelezők nyernek kielégítést. A felperes által az alperesi céggel szemben kezdeményezett bármilyen eljárás jelentős költségbeli ráfordítás ellenére sem vezethet a jogerős ítéletben foglalt követelés megtérüléséhez” – figyelmeztetett az ügyvéd, majd így folytatta: „Ezen a ponton jutottam el levelem azon lényegi részéhez, mely szerint az alperesi cég ügyvezetőjének felhatalmazásából közlöm, hogy Radetzky Jenő úr magánvagyona terhére hajlandó megfizetni 2 millió forintot, annak érdekében, hogy a fennálló helyzet ellenére a felperes ne maradjon kártérítés nélkül. (…) Radetzky úr rövid időn belül utalná az egyezségi összeget, a felperes pedig visszavonhatatlanul, teljes körűen és véglegesen eltekintene a sajnálatos káreseménnyel összefüggésben felmerült minden további kárigényétől a Hotel Club Kft-vel szemben.”
Azt a cég jogi képviselője „elfelejtette” közölni, hogy a közel 136 millió forint – jelzáloggal biztosított – kölcsönnel olyan társaságoknak tartozik a hotelt működtető cég, amelyek ugyancsak a Radetzky-család érdekeltségébe tartoznak.
A cégnyilvántartás szerint a Hotel Club Kft. egyik tulajdonosa az Albatrade Kft., amely 2003-ban 20 millió forint kölcsönt nyújtott a szállodaipari vállalkozásnak (a másik tulajdonos Radetzky Jenő). Az Albatrade Kft-nek a kölcsönnyújtás időpontjában két tagja volt: Radetky Jenő, és a fia, Radetzky András (jelenleg is ők a tulajdonosai a társaságnak). A 16 éve ugyancsak 20 millió forint hitelt biztosító Fehérvár Rádió Kft-nek a kérdéses időpontban Radetzky András (Radetzky Jenő fia) volt a tulajdonosa, a jogutód Fehérvár Rádió Invest Kft. egyetlen tagja a Radetzky Jenő és Radetzky András tulajdonában álló Albatrade Kft. Vagyis: a nagy összegű tartozás, amelyre a Hotel Club Kft. jogi képviselője hivatkozott, gyakorlatilag „családon belüli”, Polgár Zita azért nem juthat a jogerős ítéletben meghatározott 6 millió forint sérelemdíjhoz, mert az egyik Radetzky-cég tartozik két másik Radetzky-cégnek.
„Annyira megalázónak tartottam a Radetzky által ajánlott 2 millió forintot, hogy válaszra sem méltattam az ajánlatot” – mondta Zita.
Radetzky Jenő, a Hotel Club Kft. ügyvezetője, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a közmédiát ellenőrző Közszolgálati Testület tagja, tiszteletbeli konzul
A bűnügyi portál megkereste a Hotel Club Kft. ügyvezetőjét. Radetzky Jenő, aki a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, valamint a közmédiát felügyelő Közszolgálati Testület tagja, továbbá Ausztria tiszteletbeli magyarországi konzulja, elmondta: nem érzi felelősnek magát a baleset bekövetkezéséért, amelyet igazol a rendőrségi nyomozás is, ezért nem látogatta meg a cége hoteljében súlyos sérüléseket szenvedett hölgyet a kórházban és azt követően sem. „Feltártuk és bizonyítékokkal támasztottuk alá, hogy a korlátolt felelősségű társaság üzemeléséből ez a kártérítési összeg nem kigazdálkodható, ezért fizetésképtelenség esetén a korlátolt felelősségű társaság egyetlen vagyontárgya az ingatlan jöhet számításba, amelyet különböző jelzálogok terhelnek a korábbi tevékenység hibáinak kiküszöbölésére szolgáló hitelek miatt. A korábbi gazdálkodási hibák és dokumentálható szabálytalanságok miatt a 2003-ban nyújtott kölcsönök teljes egészében az akkori szabályozásnak a banktól kedvezőbb feltételekkel kerültek átadásra, amelyet a kölcsönadó társaságok érdekében jelzálogjoggal biztosítottunk” – magyarázta az ügyvezető. „A cégünk az elmúlt években 5-18 millió forint közötti árbevételeket ért el, többnyire veszteségesen működött. Ebből lehetetlenség kigazdálkodni 6 millió forint sérelemdíjat.”
Arra a felvetésre, hogy a kft-t akár azzal a céllal is eladósíthatták, hogy egy esetleges kárigény esetén a család ne veszítse el az agárdi hotel épületét, Radetzky így reagált: „Azt feltételezni, hogy ez annak érdekében történt, hogy egy későbbi előre nem látható kártérítés esetén fedezetelvonásként működjön, hibás következtetés. Miután a kölcsönnyújtás előtti években a társaságnak jelentős egész évre biztosított munkásszállás funkciója volt, jogos volt a feltételezés, hogy a kölcsönök visszafizethetőek lesznek. Időközben megváltozott a gazdasági helyzet, a szállodaszerű működéshez költséggel járó átalakításokra volt szükség.” Így aztán 16 éve csak nő és nő a kölcsön összege… „Szégyenszemre bevallom, csak ez év tavaszán szembesültem a kölcsönszerződések tartalmával” – tette hozzá. Ami az előzőek ismeretében nehezen hihető.
Arra a kérdésre, hogy a hotel rendelkezett-e balesetbiztosítással, az ügyvezető nemmel válaszolt. „Nem tudtuk megtermelni a biztosítás költségét” – indokolt. „Ebben valószínűleg hibáztam, be kellett volna zárni a hotelt.”
Egy ember élete tönkrement. Azonban a bíróság jogerős ítélete nem elégséges ahhoz, hogy a majdnem végzetes baleset bekövetkezéséért felelős cégtől végre megkapja az őt megillető kártérítést, és azzal valamelyest javuljon az élethelyzete.
A fizetésre kötelezett vállalkozást ugyanis furcsa kölcsönök terhelik. Családon belüli, 16 éve vissza nem fizetett kölcsönök. És mivel azok jelzáloggal biztosítottak, Zitát gyakorlatilag kizárták annak lehetőségéből, hogy a pénzéhez jusson.
Mindez természetesen törvényes. Magyarországon.
Forrás:privatkopo.hu
Tovább a cikkre »
