Az elmúlt néhány hónapban sok helyen olvastam a saját nevem, főként abban a kontextusban, amelyben a hibásokat keresték és sorolták felelősnek tartott politikusok, közösségi vezetők. Meguntam.
Hölgyek, urak! Ennyi év közéleti munka után szerintem mindnyájan pontosan tudjuk, hogy a sárdobálás, a hibások keresése nem old meg egyetlen helyzetet sem. Ha segíteni akarnak az úzvölgyi kérdésben, munkára van szükség.
Például, segíthetnek a bírósági periratok összeállításában, az ügyvédkeresésben.
Eddig két keresetet adtunk be, továbbiakon dolgozik egy egész csapat. Nehézséget okoz, hogy találjunk egy olyan ügyvédet, aki vállalja az ügyet a bíróságon.
Látják, ebben segíthetnek.
Ne egymásban keressük a hibát, hanem beszéljünk mindnyájan azokról a törvénytelenségekről és hatalmi túlkapásokról, amelyeknek tudatában félnek a csíkszentmártoni emberek, a magyar közösség vezetői: hajnali házkutatások, alaptalan rendőrségi beidézések, hogy ne szóljak az illegális építkezésről, vagy a törvénytelen tanácshatározatokról Dormánfalván.
Augusztus 26-án bátor emberekre emlékezünk: olyan fiatalokra, akik 1944-ben a harcvonalban álltak és életüket adták a hazájukért. Mi nem fegyverrel megyünk: nekünk más eszközökre van szükségünk, hogy csatát és végül háborút nyerjünk: helyén kell legyen a szívünk, de helyén az eszünk is! Pert kell nyernünk és erőt kell felmutatnunk.
Ha tényleg segíteni akarnak, ha tényleg dolgoznának, hozzák magukkal az Úzvölgyébe barátaikat, kollégáikat, legyünk minél többen és imádkozzunk együtt hőseinkért. Hősi haláluk bennünket is bátor helytállásra kötelez!
Mi ezer éve itt vagyunk, és itt is maradunk. Ez a szülőföldünk, ez az otthonunk.
Megvédjük Úzvölgyét, megvédjük közösségünket!
Borboly Csaba
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
