Azt állítja egy egykori finn diplomata, hogy Magyarország az Unió legkorruptabb országai közé tartozik. Nyomában Kertész János hálózatkutató, az MTA tagja, a CEU oktatója, a finn Aalto Egyetem vendégoktatója (tényleg így írta alá) is felhorkant a magyar közállapotok, így a korrupció ellen is, mert „a politika behatolt az élet minden területére”. Elég lírai, nem? Majd így folytatja: „Az ügyészségtől az adóhivatalig, az Állami Számvevőszéktől a Nemzeti Bankig fontos és eredetileg független intézmények lettek a központi hatalom szolgálatába állítva. Ennek eredményeképp a korrupció előzőleg nem ismert dimenzióba nőtt, a hatalomközeli emberek meggazdagodásának varázslatos sebessége és mértéke sokkoló… A választások szabadnak tűnnek, de az egyenlő esélyek elve súlyosan sérül, párt- és kormányforrások keverednek a kormányzópártok kampányában. Itt az idő, hogy az EU levonja a következtetéseket, és befejezze ennek az autoriter és korrupt rezsimnek a finanszírozását.” Soha nem volt különösen jó véleményem azokról, akik saját hazájuk ellen fordulva, olyan külföldi, ismeretlen érdekkörökhöz tartozó személyek mögé sorakoznak fel, akik magyarellenes kirohanásokat engedtek meg maguknak.
Én soha nem vonnék le a finnekre nézve semmilyen általánosítást amiatt, hogy évtizedeken keresztül egy szovjet titkosügynököt tűrtek meg elnökükként. Igen, Urho Kekkonenről beszélek, aki a második világháború végétől, egészen 1982-ig töltött be vezető tisztségeket Finnországban. Volt a parlament elnöke, majd belügy-, illetve külügyminiszter, miniszterelnök és 1956-tól 1982-ig köztársasági elnök. 1979-ben Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették ki, de szinte biztos vagyok benne, hogy voltak olyan szovjet kitüntetései is, melyeket titokban vett át, és talán haza sem vitt Moszkvából. Ja, persze ott nem volt személyi kultusz, meg autokrácia, hiszen a példás finn demokráciába simán belefért, hogy még hivatali ideje alatt az ő arcképét rakják rá az 500 márkára. Persze, ahol demokrácia van, ott demokrácia van.
Kertész János akadémikusnak a politika iránti hirtelen érdeklődése megmosolyogtató. Akadémikusi elfoglaltságai közben csak most tűnt fel neki a hatalomközeli emberek hirtelen meggazdagodása. Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Bajnai Gordon, Máté László, Leisztinger Tamás, Kóka János, Oszkó Péter és a sor bármeddig folytatható, nyilván öröklés útján gazdagodtak meg, ami annál is pikánsabb, miután a térségben egyedül nálunk nem került sor reprivatizációra. Ha mégsem így történt, akkor kéretik felelősebben fogalmazni. Az még egyetlen akadémikusnak sem ártott meg, ha kissé tájékozódik, mielőtt sommás kijelentéseket tesz.
Tájékoztatásul felidézek az elmúlt napokból néhány olyan írást, ami a volt amerikai alelnök, Trump elnök demokrata kihívójának korrupciós ügyeit veszik górcső alá, de valahogy elkerülte a korrupciót oly lelkesen taglalók, köztük a finn politikai elit és Kertész úr figyelmét. Pedig tanulságos. Joe Bidenről van szó, aki hosszú idő óta tölt be meghatározó szerepet az USA politikai életében. Üzleti tevékenységet soha nem folytatott, megtette ezt helyette, számára fia és fivére. A családi vállalkozások felvirágoztatása ugyanis az ő reszortjuk volt. Ahogy Chris Heinzé John Kerry külügyminiszter nevelt fiáé is. Ketten együtt és külön-külön üzletelve is igazán sokra vitték. Hogy ezt hogyan és milyen eszközökkel tették, azt most nem taglalom, akit érdekel, olvasson utána, különösen a kínai szálnak (https://nypost.com/2018/03/15/inside-the-shady-private-equity-firm-run-by-kerry-and-bidens-kids/). Most csak arra térnék ki, amit a korrupcióra oly érzékeny demokrata adminisztráció második embere és családja Ukrajnában művelt, ahol éppen a demokrácia meghonosításán ügyködtek (lásd: a szerző írását erről itt). 2014-ben Joe Biden állt az élére annak a kormányzati intézkedéscsomagnak, amivel az amerikaiak a Krím félsziget orosz elcsatolására feleltek. Hunter Bident, az öreg Joe fiát, pont ekkor, hogy, hogy nem beválasztották az ukrán gázipari vállalat a Burisma Holdings igazgatóságába. Hunter havi fizetését 50 ezer dollárban állapították meg, amit 2014 és 2015 ősze között kapott (https://www.politico.eu/article/joe-biden-presidential-bid-family-business-history-democrats/). Biden két évvel később azzal dicsekedett egy külpolitikai szakértőknek tartott előadásában, hogy hogyan zsarolta meg Petro Porosenko ukrán államfőt. Megfenyegette, hogy visszavonatja az Obama-kormányzat által Ukrajnának nyújtandó egymilliárd dolláros hitelkeretet és ezzel csődbe taszítja az országot, ha az elnök azonnali hatállyal nem rúgja ki az ukrán főügyészt, aki vizsgálni merte a Burisma Holdings ügyleteit és benne Biden fiát, Huntert. „Azt mondtam nekik: nem kapjátok meg az egymilliárdot. Én nemsokára elmegyek, azt hiszem, félórán belül távozom. És ha addig nem rúgjátok ki a főügyészt, akkor nem kapjátok meg a pénzt!” Naná, hogy kirúgták. Mit tehettek volna? Ez a beszéd videón is követhető. Ahogy az is, hogy mindez Obama elnök tudtával és beleegyezésével történt (https://mandiner.hu/cikk/20190403_biden_csaladja_miatt_kellett_tavoznia_a_volt_ukran_fougyesznek).
Ugye, emlékszünk még, mekkora sivalkodást rendeztek az amerikaiak és a honi ballibek azoknak az amerikai vádaskodásoknak az ürügyén, amikor állítólagos korrupció gyanúja miatt magyar állampolgárokat tiltottak ki az USA-ból. Ennél többet azóta sem tudunk. Lehet, hogy Bidenék vagy mások nálunk is bepróbálkoztak? És a fentiekhez hasonló módon akartak érvényt szerezni a demokráciának, a jogállamnak, és a fékek és ellensúlyok érvényesülésének?
Kertész úr, az ügyészség a legtöbb helyen a kormányzatnak van alávetve, például Finnországban is. Nálunk önálló. A Legfőbb Ügyészt a köztársasági elnök javaslatára a magyar országgyűlés választja meg kilenc évre. A legfőbb ügyész nincs alárendelve és nem tartozik politikai felelősséggel az Országgyűlésnek. Még közvetve sem utasítható egy adott döntés megváltoztatására vagy meghozatalára. Tisztségéből a politikai vagy szakmai bizalom megrendülése esetén sem mozdítható el. Ezért független és zsarolhatatlan. Ugyanez vonatkozik az Állami Számvevőszék elnökére is. A nemzeti bank függetlensége is biztosítva van. A Magyar Nemzeti Bank elnöke hosszú idő óta először a magyar polgárok érdekeit képviseli, szemben a nemzetközi pénzpiacokat kiszolgáló elődjeivel.
Már csak egy kérdésem van: kinek és hogyan kellene egyenlő esélyeket biztosítania a szabad választásokon indulóknak? Ki az aki, több tehetséget, jobb programot, megnyerőbb politikusokat tudna a számukra biztosítani? Vajon ezekről nem nekik maguknak kellene gondoskodniuk? A mai ballib pártok hatalmas előnnyel indultak harminc évvel ezelőtt. Anyagi erőfölényük igencsak nyomasztó volt. Mindezzel rosszul gazdálkodtak, mindenük, ami volt szétporladt az ujjaik között. Most itt tartanak.
Rossz pálya kedves akadémikus úr, a segítséget és a megoldást a külföldtől várni. Ez a mi hazánk, rajtunk áll, milyenné tesszük.
Schmidt Mária – http://latoszogblog.hu/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
