Alapvetően minden nyelv alkalmas mindenre. Kivétel ez alól a tudományos és a közélet, hiszen ha ezekre nem lett megalkotva a szaknyelv, akkor nyilván ez kiesik. Lásd, a magyar esetében ez a szókincs a XIX. sz. első felében került megalkotásra.
Viszont az mindig elgondolkoztatott: vajon csettintős nyelv esetében lehet-e suttogni. Szerintem nemigen lehet, a csettintés és a halk beszéd valahogy kizárja egymást. Szerintem ilyenkor a beszéd alanya csak a szövegkörnyzetből jön rá, hogy az adott csettintő hang mi, de konkrét csettintés helyett szünet van. Meg kellene kérdezni erről valakit, de eddig nem kerültem megfelelően közeli kapcsolatba ilyen nyelven beszélő emberrel.
A csettintő hangok meglehetősen ritkák, a világ nyelveinek kb. 1 %-ában vannak jelen, s majdnem mindegyik Dél-Afrikában beszélt nyelv.
De van még két sajátos hangtani kategória:
- a glottális ejektív hangok – ahol légáram a hangszalagrész felfelé való mozgatásából ered, a tüdő részvétele nélkül,
- glottális implozív hangok – a légáram a hangszalagrész lefelé való mozgatásából ered, szintén a tüdő részvétele nélkül.
Ezek nagyon furcsán hangzanak a világ nyelveinek 85 %-a szemszögéből, ahol csak tüdőhangok léteznek (a magyar is ilyen, nem-tüdőhang csak hangutánzó felkiáltásokban lehetséges, lásd pl. ahogy a lovas csettint a lovának).
A hangzás olyan, hogy hirtelen leáll a levegő és egy pattintásszerű hang hallatszik, majd utána azonnal egy „normál” mássalhangzó. A kaukázusi nyelvekben pl. nagyon sok az ejektív hang: szinte minden mássalhangzónak van „normál” és ejektív „verziója” is, ezek keverése súlyos hiba, olyan mintha mondjuk magyarul kevernénk a „b” és „p” hangot. Bár önmagában mindenki képes gyorsan megtanulni az ejektíveket önállóan ejteni, de beszédfolyamban használni is őket csak nagy gyakorlat után működik.
A napokban megtudtam: nem lehetetlen romantikusan énekelni olyan nyelven, ahol ezek az ejektív hangok állandóak. Kicsit furcsa ez az időnkénti mellékzörej a gégéből, de alapvetően nem gátolja a hangulatot:
Az avarok magukat ugyanazoknak az avaroknak tekintik, akik a magyar honfoglalásban is szerepet játszottak, de ezt a tudomány mítosznak tartja, véletlen névegyezést állítva a „pannóniai avarok” és „kaukázusi avarok” között.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
