Ártatlan lehetett a német parlament épületének (Reichstag) állítólagos felgyújtója, és a nácikat terhelheti az 1933-ban elkövetett bűncselekmény egy frissen feltárt levéltári dokumentum szerint, amelyről pénteken számoltak be német hírportálok.
A hannoveri városi bíróság archívumában talált irat alapján a gyújtogatásért elítélt és kivégzett Marinus van der Lubbét a náci párt (NSDAP) fegyveres szervezetének (SA) egyik különítménye szállította a Reichstaghoz 1933. február 27-én este, és az épület már füstölgött, amikor megérkeztek.
„Az volt a meggyőződésünk, hogy nem lehetett van der Lubbe a gyújtogató, hiszen megállapításunk szerint már égett a Reichstag, amikor a helyszínre szállítottuk” – áll a dokumentumban.
A tanúvallomás alapján Hans-Martin Lenningst és társait a tiltakozás miatt őrizetbe vették, és aláírattak velük egy nyilatkozatot, miszerint semmit sem tudnak a gyújtogatásról. Idővel csaknem mindenkit kivégeztek, aki a bűncselekményben érintettek szűkebb körébe tartozott. Hans-Martin Lennings állítása szerint azért élte túl a tisztogatást, mert időben figyelmeztették a veszélyre, és el tudott menekülni az akkori Csehszlovákiába.
A hannoveri bíróság pénteken megerősítette a dokumentum eredetiségét. Az egyelőre nem ismert, hogy eddig miért nem került nyilvánosságra.
A Madsack német médiacsoport regionális lapjai közös szerkesztőségének (RedaktionsNetzwerk Deutschland – RND) értesülése szerint a dokumentum egyik másolata előkerült egy 2011-ben elhunyt hannoveri amatőr történész, Fritz Tobias, az Alsó-Szászország tartományi alkotmányvédelmi hivatal néhai munkatársának hagyatékából. Fritz Tobias volt a hatvanas években a német nyilvánosságban annak az elméletnek a legismertebb képviselője, miszerint egyedül Marinus van der Lubbe felelős a Reichstag felgyújtásáért, és a náciknak nem volt közük a bűncselekményhez.
Az RND szerint Fritz Tobias szándékosan tartotta fiókban az elméletét megkérdőjelező dokumentumot, védve mindazokat, akik részt vettek a Marinus van der Lubbe elleni eljárásban, és a második világháború után karriert futottak be a nyugatnémet államigazgatásban. Köztük volt Walter Zirpins bűnügyi nyomozó, aki 1933-ban a gyanúsított kihallgatását vezette, a háború után pedig az alsó-szászországi tartományi bűnügyi hivatal vezetője lett.
A Reichstag felgyújtása fordulópont volt a náci diktatúra kialakulásában. Másnap, 1933. február 28-án szükségrendelet érvénytelenítette a weimari alkotmány szabadságjogokat védő cikkelyeit, és megszüntette a tartományok autonómiáját, így a rendőrség és az SA bárkit letartóztathatott. A náci párt, amely ekkor még közel sem bírt totális befolyással a politikai és társadalmi rendszer felett, a gyújtogatásra hivatkozva támadást indított a kommunisták ellen, majd rárontott a van der Lubbéval állítólag kapcsolatban álló szociáldemokratákra és egyéb ellenzékiekre is.
A kommunista kapcsolatokkal vádolt, majd később magányos gyújtogatónak is beállított fiatalembert 1934 januárjában végezték ki. Ügyét az utóbbi évtizedekben többször újratárgyalták, de a halálos ítéletet hatályon kívül helyező végső döntést csak hetvenöt év után, 2008 januárjában hozták meg.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
