Van-e jelentősége a Fővárosi Ítélőtábla döntésének, és kiket érinthet?
Magyarország pénzügyi történelmének egyik legsötétebb fejezete a devizahitelezésnek ismert, a lehúzás határát súroló banki pénzügyi termék. Magyar családok tízezreinek pénzügyi helyzete lehetetlenült el az elmúlt években azáltal, hogy több esetben a folyósított hitelt, és roppant mértékű egyéb terhet is visszafizettek a jóhiszemű, de pénzügyi kérdésekben nem jártas polgártársaink és ezt a terhet megfejelve sokuknak még a házát is elárverezték, amelyet aztán erre a célra szakosodott szervezetek szereztek meg jóval a piaci ár alatt. Az ember azt gondolná, hogy itt véget is ért a történet, de nem. Az egykori hitelfelvevők, akik közül sokan mondhatni sajnos földönfutóvá váltak, továbbra is adósok és a végrehajtókon keresztül minden egyéb jövedelmük is elvész…
Hitelcsapda, mondják a szakemberek. Lehúzás, mondják az adósok.
Sokszor elhangzott kérdés: hogyan tovább? Van-e remény azoknak a családoknak, akik elvesztették otthonaikat, akik jó szándékú, tisztes, törleszteni akaró emberekként kerültek ebbe a hitelcsapdának (aljas lehúzásnak) mondott pénzügyi konstrukcióba?
Az utóbbi évek kisebb-nagyobb részsikerei után, mintha a Kúrián is elkezdtek volna gondolkodni az ügyekkel foglalkozó bírák ezzel a rendkívül igazságtalan és társadalmi fezsültségeket okozó, mára már szociális problémává duzzadó kérdéskörben.
A Kúria devizahiteles pereit vizsgáló Konzultációs Testülete (KT) – április 10-i és június 20-i – ajánlásai alapján a közelmúltban született egy döntés a Fővárosi Ítélőtáblán, ami talán jelentős számú esetben a probléma orvoslására lehet alkalmas, és amely újabb rést ütött a pénzintézetek által kidolgozott „konstrukció” pajzsán.
Az Európai Unió Bíróságának legutóbbi ítéleteivel összhangban lévő Kúriai ajánlás egyébként logikus, érthető, és nem utolsósorban igazságosnak is tűnik, viszont csak bizonyos devizahiteles pereket érint.
Tájékoztatónk ezt emeli ki, tekintve, hogy rendőreink között is sokan küzdenek a problémával.
Nézzük tehát, hogy kit/mit érint ez a jelentőségteljes döntés:
A devizahitel szerződések azon csoportját, ahol az ügyfelet a pénzintézet nem, vagy nem elégséges módon tájékoztatta a hitelszerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó részéről.
A Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezett egy devizahitel-szerződést arra alapítottan, hogy a pénzintézet nem adott megfelelő tájékoztatást az adósnak arról, hogy az árfolyamváltozás jelentősen növelheti a tartozását és a törlesztő részletek összegét.
Egy folyamatban lévő devizahiteles perben a pénzintézetnek tehát bizonyítási kötelezettsége van arra vonatkozólag, hogy ő ezekről a kockázatokról érthetően tájékoztatta az adóst. Álláspontunk szerint, ha ez a tájékoztatás benne van ugyan egy több oldalas hitelszerződésben, de például azt egy általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos ember számára nem érthető módon van megfogalmazva, vagy apró betűs része a hitelszerződésnek, a szerződés, illetve a bank eljárása már támadható. Főleg, ha ez a tájékoztatás nincs is benne a hitelszerződésben és a bank nem tudja igazolni a tájékoztatás megtörténtét.
A megfelelő tájékoztatás hiányát jelenti az is, ha a konkrét tartalom vonatkozásában az adós számára nem felismerhető, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, és ez a pénzügyi kötelezettségeire milyen gazdasági következményekkel járhat.
Ez azért kulcsfontosságú, mert ezen perekben az adósok hitelcsapdába kerülését szinte kizárólag az árfolyamváltozás okozta költségek jelentik.
Az Ítélőtábla kötelezte a pénzintézetet az elszámolásra, azzal, hogy a Kúria által meghatározott mindkét féle módon ki kell számolnia a fennmaradó tartozást és a két elszámolás közül az adós számára kedvezőbbet kell érvényesnek tekinteni. A per a Fővárosi Törvényszéken folytatódik.
A KT (fent hivatkozott) ajánlásaiban ugyanis két lehetőséget vázolt fel az utólagos elszámolás tekintetében. Az egyik megoldás szerint az adós teljes mértékben mentesül az árfolyamkockázat alól, aminek következménye a devizában való nyilvántartás megszűnése. Ez azt jelenti, hogy a kölcsönt forinthitelre kell kiszámolni, kamatként pedig a forintra vonatkozó pénzpiaci kamat szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni.
A másik lehetséges elszámolási mód, hogy a szerződést a bíróság úgy nyilvánítja érvényessé, hogy a deviza/forint átváltási árfolyamot maximalizálja. Ez esetben az adóst az árfolyamváltozás 20%-a terheli, az EU Irányelve alapján, 80% árfolyamkockázatot pedig a pénzintézet köteles (kénytelen) viselni.
Amennyiben folyamatban van devizahiteles pered, vagy még nem, de tájékoztatónk alapján úgy érzed, felmerülhet annak vizsgálata, hogy a hitelszerződésből átlagember számára is kitűnik-e az árfolyamkockázat lehetséges következménye, vagy hogy emiatt a hitel törlesztő részletei jelentősen megnövekedhetnek a későbbiekben, akkor mindenképpen javasolt jogi segítség igénybevétele.
Kérjük, küldd meg nekünk a következőket, ha tőlünk szeretnél segítséget kérni:
tényvázlatot arról, hogy mit történt a hitel felvétele után, felmondta-e már a pénzintézet a szerződést, milyen stádiumában van az ügy, végrehajtás alatt áll-e, fenyeget-e árverezés (esetleg már meg is történt). Minden információ szükséges lehet.a közjegyzői okiratot és a hitelszerződést (amennyiben volt, a szerződésmódosítást is) teljes terjedelmében, a hozzá tartozó tájékoztató anyagokkal.vonatkozó határozatok, levelezések, értesítések másolata
Tudnod kell azt is, hogy a per kimenetele bizonytalan, hiszen azt kell elsősorban vitatni, hogy a tájékoztatási kötelezettségének a bank eleget tett-e. Nyilván a bank pedig arra törekszik, hogy bizonyítsa, a tájékoztatás megtörtént, az árfolyamkockázatra kiterjedően is. A per kétesélyes, de egy ellehetetlenült helyzetben a veszítenivaló (perköltség) sokkal kisebb nagyságrendileg, mint amit az adós nyerhet.
Mérlegeld a lehetőségeket, és ha döntöttél, harcolni akarsz az igazadért, keress minket bizalommal!
Forrás:tmrsz.hu
Tovább a cikkre »
