Buktatókon és elbukó versenytársakon át vezetett az út oda, hogy végül konszenzusos jelöltet találtak az állam- és kormányfők az Európai Bizottság élére.
A befutónak bizonyuló Ursula von der Leyen neve órákkal a megegyezés előtt merült fel, sajtóhírek szerint francia javaslatra, ezzel kisöpörve a versenyből a két csúcsjelöltet, Manfred Webert és Frans Timmermanst.
A német politikus eddig saját hazájából kapta a legtöbb bírálatot, koalíciós feszültséget is okozott a személye, volt, aki azt mondta, jelöléséről egyeztetnie kellett volna a német kormánypártoknak.
A választás után többen csalódottságuknak adtak hangot. Manfred Weber például arról beszélt, néppártiként üdvözölnie kell a döntést, de nem tagadta, hogy álmatlan éjszakákon van túl. Később azt is bejelentette, hogy a huzavona miatt egyébként is visszalép a jelöltségtől. A szociáldemokrata Martin Schulz pedig – aki a hírek szerint a háttérből igazgatta Timmermans útját – azt mondta, hogy „Ursula von der Leyen jelölése Orbán Viktor és a kelet-európaiak győzelme”.
A csúcsjelölti rendszer azután bukott meg Brüsszelben, hogy több tagállam, köztük a V4-ek szerint mindegyik jelölt alkalmatlannak bizonyult a posztra.
Az Európai Néppárt tagsága nem engedett, ragaszkodtak ahhoz, hogy Jean-Claude Juncker helyére néppárti politikus kerüljön. A V4-ek javaslatára az Európai Tanács végül hosszas alkudozás és feszült hangulatú tárgyalások után a német kereszténydemokrata Ursula von der Leyent jelölte.
Elemzők szerint Ursula von der Leyen személyéről nem túl sok információ került nyilvánosságra, amely abban a tekintetben jó, hogy tiszta lappal indulhat az Európai Unióban. Eldöntheti, hogy azt az irányt folytatja-e, amit elődei, és diktatórikus módon akarja majd megmondani a tagállamoknak, hogy mit tegyenek,
vagy egy olyan vezető politikus lesz, aki figyel a tagországokra, és csak az uniós hatáskörbe tartozó kérdésekben igyekszik majd konszenzusra jutni.
Ursula von der Leyennek is voltak botrányai. Kiderült, hogy plagizált, Angela Merkellel szemben támogatta az azonos neműek házasságát. Ezek azt mutatják, hogy nem tekinthető teljes mértékben klasszikus konzervatív politikusnak, de pozitív, hogy
az európai politikában még nincs múltja.
A megbukott csúcsjelöltek, Manfred Weber és Frans Timmermans most joggal bosszankodhatnak, hiszen arcukat adták ehhez a csúcsjelölti rendszerhez, azzal, hogy Manfred Weber és Martin Schulz kimondta, hogy Orbán Viktor és a V4-ek arattak győzelmet, arra utalhat, hogy nincs ok aggodalomra Ursula von der Leyen személyét illetően.
Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnöke Charles Michel jogász lesz a következő öt évben. A 43 éves belga politikus jelenleg Belgium ügyvezető miniszterelnöke. A liberális Reform Mozgalom színeiben jutott vezetői pozícióba.
Az uniós külügyminiszteri pozíciót Josep Borreli töltheti be. A 72 éves szocialista politikus mérnöknek készült, majd közgazdaságtant tanult. 2004 és 2007 között az Európai Parlament elnöke volt, jelenleg ügyvezető spanyol külügyminiszter.
Az Európai Központi Bank elnöke Christine Lagarde lesz, akit egyébként „szerényen” a nemzetközi pénzügyek „rocksztárjaként” emlegetnek sokan. 63 éves, francia nemzetiségű, a Nemzetközi Valutaalap elnöke, aki első női vezetőként került az intézmény élére. Jogi végzettsége van, mester diplomáját pedig politikatudományokból szerezte.
Szerdán végül megválasztották az Európai Parlament elnökét is, aki David-Maria Sassoli lett. A 63 éves olasz szociáldemokrata politikus és újságíró számára sem ismeretlen az uniós intézmény, 2009 óta tagja az Európai Parlamentnek, 2014-ben alelnöknek is megválasztották. Politikatudományok szakon szerezte meg diplomáját, és ő a hetedik olasz politikus, aki betöltheti az EP elnöki pozícióját.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »
