Csaba Testvér!
A békesség kedvéért azután válaszolok, hogy Te, ferences szerzetes létedre hazudtál velem kapcsolatban és a velem azonosan gondolkodókról nyílt válaszodban, amelyet a katolikus sajtó, a sajtóetikát sárba taposva egyoldalúan, engem nem kérdezve és a cikkemet nem közölve terjesztett itt.
Azt próbáltad elhitetni az olvasókkal, hogy egy egyház-, és pápaellenes, önjelölt, hülye újságíró, beteges gondolatai jelentek volna meg a “Csíksomlyó is elesett” címmel megjelent cikkben, amely megalapozottan, a hívek ezreinek nevében kritizálta a somlyói pápalátogatással kapcsolatos magyar szervezők, és a ferences atyák túllihegett intézkedéseit.
Te azonban nem cáfoltál egyetlen állítást sem, csak rágalmaztál és vádoltál, amit egy ferencesről eddig álmomban sem képzeltem volna el…
S még levelem elején kérdezlek: azok a gyermekek, akiket te olyan nagy odaadással befogadsz és nevelsz, milyen példát látnak majd tíz-húsz év múlva, ha előkerülnek a pápalátogatással kapcsolatos írások és a Te megalapozatlanul vádaskodó leveled?
Mi lesz velük, ha a migrációt támogató római püspök tervei megvalósulnak és Romániát elárasztja a sok “szegény menekült”?
Mit mondasz majd nekik, ha leég a somlyói vagy a dévai templom, mert – mint a Notre Dame-ban –, „eldobják a csikket a munkások”…?
Tudom, hogy Neked az engedelmesség önként fogadott parancs, de amikor a nemzeted, a hazád, a gyermekeid sorsa van veszélyben elsőbb-e a parancs, mint a krisztusi egyenes beszéd?
Hidd el, én legalább annyira féltem a Te lelkedet, s imádkozom érted, mint ahogyan Te írod vádaskodó leveledben: csendben imádkoztok az olyan „renitensekért”, mint amilyen én vagyok.
Biztos vagyok abban, hogy „élesszemű” székelyként Te magad is látod mi ez az egész, ám részt venned benne nagy felelősség, mert nem ma, vagy holnap válik átokká a megfelelni akarásotok, a megjátszott vakságotok, hanem évtizedekre megszabja a nemzetpusztulás ütemét – a ma, szárnyaid alatt felnövő gyermekek jövőjét.
Azért térek vissza erre az ügyre most, a látogatás után, mert az idő, a tények és a látogatás minden pillanata azokat a félelmeket igazolta, amelyeket leírtam korábbi, általad “kifogásolt” cikkemben. Igaz, sokan azt szűrik majd le, hogy én bántom és támadom a szegény ferences Csaba testvért, aki ma sokak szemében a gyermekek miatt élő szent… de nem. Nem bántalak, nem támadlak, hanem inkább védenélek Téged is, és azokat a gyermekeket is, akik Benned bíznak és Téged tekintenek szerető atyjuknak. Védem őket azzal, hogy felhívom figyelmedet arra, hogy egy gyermeknek csalódnia, szülei miatt rossz helyzetbe kerülnie, családját elveszítenie a legnagyobb fájdalom és egy életre kihat.
De lássuk röviden összefoglalva, melyek voltak a pápa romániai látogatásának olyan elemei, amelyek igazolták félelmeimet.
1./ Bukarestben megtudhattuk, hogy Románia a kisebbségi jogok védelmezője, s a kisebbségeket itt úgy kezelik, mint a hímes tojást. A pápa méltatta Románia demokratikus fejlődését és elismerte mindazt, amit Iohannis elnök mondott… Tehát, már Bergoglio megérkezése után, azonnal megkezdődött a nemzetközi közvélemény előtti hazudozás.
2./ Csíksomlyón nem volt szabad magyar zászlókat lengetni, s kötelezően románul kellett Szentleckét (is) olvasni, noha a korábbi botor “beetetés “szerint ide a magyarokhoz jött Bergoglio. Amíg tehát, Bukarestben, Jászvásáron és Balázsfalván hatalmas román zászlók lengtek, megerősítvén a román nemzeti tudatot, s a kezekben ezrével az egyik oldalon román, mások oldalon vatikáni zászlók lobogtak, addig magyar nemzeti színekkel ugyanilyen zászlócskák nem készültek! Semmi nem jelezhette a hívek nemzeti hovatartozását. (Kérdezhetnők, hogy mi került akkor – a magyar állam által, a magyar adófizetők pénzéből, a pápalátogatásra adott – 160 millió forintba? Remélhetőleg, ez egy nyilvános és tételes elszámolásban hamarosan megjelenik majd.)
Tehát, semmi nemzeti jelleg nem lehetett a hivatalos somlyói látogatáson, amelynek az lett a következménye, hogy a nemzetközi sajtó egyetlen szót sem ejt Csíksomlyót illetően a magyarokról és székelyekről!
Igaz, a homília és a mise egésze ellen nem lehet kifogás, mert a szentmise nem világi, földi jó, hanem isteni kegyelemforrás…
Azonban, az, hogy elhangzott a felszólítás a nemzeti jelképek tiltására a mise elején, az már sokatmondó tény.
Nem erdélyi helyszíneken a papok román szalagocskákat kötöttek magukra és úgy áldoztattak –, nem volt tilos.
Azt se felejtsük el, hogy regisztrációs kötelezettség csak és kifejezetten a csíksomlyói látogatást illetően volt kötelező. Egyetlen más romániai helyszínen sem volt ilyen megkötés. Vajon hová kerültek a leadott személyes adatok?
3./ A magyarok boldoggá avatásáról szó sem esett, noha a negyvenes évektől kezdve vannak olyan szentjeink és vértanúink, akiknek a boldoggá avatása időszerű lenne, hivatalosan is elismert csodákkal alátámasztva. Szemben azoknak a görög katolikus román püspököknek a boldoggá avatásával, akiket Balázsfalván emelt oltárra a pápa, de akik nemzeti elkötelezettségből életükön keresztül azon dolgoztak, hogy Románia és Erdély egyesülhessék. Maga a balázsfalvi ünnepi mise helyszíne is érdekes volt, kivált a pápa szájából hallani annak nevét: „Szabadság mezeje”. Mert ez a szabadság mezeje nekünk, magyaroknak és székelyeknek a már száz éve tartó rabságot jelenti. Ama száz évről beszélek, amelyet jövőre a román vezetés és a Vatikánnal együtt ünnepel, hiszen száz éve van román-vatikáni diplomáciai kapcsolat…
Miért is van ez így? …
„Beszédetekben legyen a ti »igenetek« igen, a »nemetek« pedig nem” (Mt. 5. 37.)
De nem folytatom a felsorolást, mert keserűség tölt el. Keserűség a fentiek miatt, s keserűség azért, mert folyamatosan tart az a „vakítás”, amelyet a magyar nyelvű egyházi sajtó tesz ennek a három napos látogatásnak a színesítésére, annak elfogadtatása érdekében, nem minden esetben a valóságot tárva az olvasók elé. Hiszen nem írtak a katolikus lapok Gergely Péter utasításáról, miszerint a csángók Jászvásáron ünnepeljék a pápát… ennek a nyilvánosságra hozatalát is a Nemzeti Napló engedte meg magának, mire Gergely Péter ráfogta saját utasítását egy helyi plébánosra, mintha ő találta volna ki, azonban a Jászvásárra kötelezően kirendelt csángók megjelentek, a pápa csak a román nemzetre adta áldását… de ezt sem folytatom.
Inkább lássuk e látogatás politikai, és Romániára nézve végzetes jelentőségét.
Az uniós választások után, a PSD – kormánypárt – elnökét azonnal bebörtönözték Bukarestben, mert két olyan egyént foglalkoztatott, akik munkavégzés nélkül csak a fizetésüket vették fel.
A magyar gyűlölő államelnök felszólította a kormányt a lemondásra, és előrehozott választásokról beszél, tehát a nacionalistának tartott szocialistákkal leszámoltak. Eközben a román sajtó (a liberálisok – Iohannis lapjai) az ortodox egyházat vette össztűz alá, hiszen a mai európai válságot bíráló ortodoxok éppen úgy útjában vannak a liberális hatalomátvételnek Romániában, mint a székelyek és magyarok. A liberálisoknak azonban remek és igazolt tervük van erre is.
A szélsőséges idiótákat – mint Funárt, Andrei ortodox püspököt vagy a Vatra Romaneasca utódalakulatát – tüzelik a magyarok ellen, s a kormány kezéből kicsúszott liberális „igazságszolgáltatás” rendre el is ítéli azokat, akik a szélsőséges támadásokra válaszolnak, de a sorozatos magyarellenes állami intézkedés is ezeknek tudható. Úgy tüntetik fel, mintha a hivatalban lévő kormány tehetne minderről, miközben a liberális hatalomátvétel teljes gőzzel zajlik, s a kormány már régen elvesztette a hatóságok feletti „uralmát”.
A belpolitikai történések ködösítésére, a vallásosságot és a nemzeti érzületet csúcsra járató pápalátogatás volt a legalkalmasabb, mind az időpontot, mind az eseményeket tekintve.
A szervezés, a magyarok kívül tartása és megalázása saját kegyhelyükön, valamint az eddig soha nem látott ünneplés a társadalmat kizökkentette a mindennapok valóságából és a háttérben tovább folyik a nemzetközi liberális támadás és hatalomátvétel Romániában, de Románia minden egyes lakosa ellen. Felhasználva azt a falsch, kereszténynek hitt gondolkodásmódot, amely ma Európát azzá tette, ami.
Végül csak egy kérdés maradt: Ha mindezt nem látjátok, vagy nem vesztek tudomást a fent leírtakról, akkor csak azon gondolkodjatok el Csaba testvér, hogy amennyiben ez a nemzetellenesség, liberalizmus, genderizmus hatalomra tör, akkor megmaradhat-e egy katolikus gyermeknevelő hálózat úgy, hogy azokban az intézményekben keresztény nevelés folyik. Nem! Nem maradhat meg. Épp úgy nem, mint a magyar felirat a pápai miseruhán Csíksomlyón!
Ezért kellene előbb gondolkodni, az után vádaskodni és jámbor szavakkal rávenni a népet arra, hogy kövesse azt, aki „két utcával odébb” jól pofon vágja.
Bízva abban, hogy megérted levelemet, kívánok sok erőt ahhoz a munkádhoz, amelynek alapján velem együtt sokan szeretnek és tisztelnek.
Isten áldjon! Laudetur jesus Christus!
Stoffán György
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
