1941-ben ez a napon Magyarország visszakapta a Bácskát a Baranya-háromszöget és a Muravidéket, azaz a Délvidék egy részét. Ezzel hullott le a Trianon utáni utolsó bilincs Szent István 1000 éves országának szétdarabolása után ekkor érte el hazánk a legnagyobb kiterjedését. A minimum amit vissza kell követelnünk, azok az 1941-es határok!
A magyar társadalom örömmel veszi tudomásul a sikeres revíziós politika hozadékát a békés terület visszaszerzéseket.
A Horthy rendszer annak ellenére, hogy az eddigi területi revíziókat Adolf Hitlernek és Európát átrendező politikájának köszönheti, a nyugat és Németország között lavírozva, az angolok kegyeit is lesi és soha meg nem érkező segítségét várja.
Habár újabb területeket szeretne a Délvidéken visszaszerezni, látszat semlegességét bizonyítandó örökbarátsági szerződést köt a Jugoszláv királysággal 1940 decemberében. 1941 tavaszán a magyar hintapolitika komoly dilemma elé kerül, ugyanis Hitler a Jugoszlávia elleni háborúhoz a Magyar Honvédség közreműködését is elvárja, természetesen területekért cserébe.
A magyar politikai vezetés úgy dönt, hogy a német támadás megindítása és a Horvát függetlenség kikiáltása, vagyis a Jugoszláv állam megszűnése után hatol be a délvidéki területekre, így formailag nem lesz szerződésszegő. 1941. április 11-én a Magyar Királyi Honvédség átlépi a határt, immár a német Wehrmachttal közös hadműveletben.
A csekély ellenállás felszámolása után visszacsatolja a Bácskát, a Drávaközt, a Muraközt és a Muravidéket. Ismételten német közreműködéssel tér vissza Magyarországhoz 11.500 km2 terület egymillió lakossal, melynek 39%-a magyar nemzetiségű.
A négy területi revízióval a Kárpát-medencei magyarság döntő többsége egy államba kerül, 172.200 km2 kiterjedéssel, közel 15 milliós lélekszámmal és 77%-os magyar többséggel.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
