Pontosan egy éve annak, hogy rejtélyes körülmények között a zalaegerszegi Göcseji Múzeum régészei rátaláltak egy olyan lelőhelyre, amelyet igazán a környék erdészei fedeztek fel. A rendőrségre bejelentés érkezett tőlük, miszerint a heves esőzés egy emberi koponyát mosott ki a homokos talajból. A zalaapátiak büszkék az ő avar harcosukra.
Mivel a rend őrei éppen egy régész kolléganő feltört autójánál helyszíneltek, amikor a bejelentés érkezett, a múzeum régészei elkísérték őket az említett helyszínre. Ekkor még senki sem tudta, hogy a továbbiakban a tudomány képviselőié vagy a nyomozóké lesz a főszerep. De a gyors szemle bebizonyította, hogy bizony itt állomásozik majd egy ideig a zalaegerszegi Göcseji Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum szakmai stábja.
De hogy tisztábban lássunk: Keszthely környékén egyre több napvilágra kerülő avar lelet bizonyítja, hogy e terület a VI-IX. század között jelentős avar kori központ volt. Bizony egészen Kína és Mongólia területéig kell visszautaznunk gondolatban, ha ennek a népcsoportnak az eredetét kutatjuk. Az avarok miután elindultak Európa felé, mindössze hat évre volt szükségük ahhoz, hogy elérjék a Bizánci Birodalom határát. Útjuk során több összetűzésről, harcról tudunk.
A Kárpát-medencébe a Dunántúlon élő longobárdok hívták őket szövetségesül a gepidák ellen, akiket legyőztek és országukat elfoglalták. Miután a longobárdok 568-ban Itáliába vonultak, a teljes Kárpát-medence avar fennhatóság alá került.
A kutatások azt mutatják, hogy ún. gyepűrendszerrel jelölték ki a határokat, ami azt jelentette, hogy Szombathely-Keszthely-Pécs vonaltól nyugatra mintegy 30 km széles, lakatlan terület húzódott, ez jelezte a korai avar állam határát.
Izgalmas, sokrétű népesség élt az Avar Birodalmon belül, akik más-más irányba mutató gyökerekkel rendelkeznek. (avarok, szlávok, germánok, a római korból továbbélő pannóniai és a Bizánci Birodalomból elhurcolt lakosság, stb.)
A Nyugat-Balaton térségében, Keszthely-Fenékpuszta 20 km-es körzetében találjuk az egyik központjukat, amit a szakirodalom Keszthely-kultúrának nevez. A közép avar korban, 630 táján jelentős változások történtek. Több új település jött létre az egykori gyepű területén, s a sírok tanúsága szerint egy nagyobb fegyveres csoportot is ide telepítettek. Az egyik vezérük lehetett a korábban Gyenesdiáson feltárt avar vezér is, akit lovával és aranyveretes szablyával temettek el. Az avar kori települések szerkezete laza és szabálytalan volt: félig földbe ásott házaik, gazdasági épületeik és tároló vermeik voltak. Nyugodtan állíthatjuk, hogy letelepült életmódot folytattak.
A Zalaapátiban megtalált sír kibontásakor – amit 2018. március 26-án kezdtek el és amit a környéken élők lelkes figyelemmel kísértek – a muzeológusok egy közép avar kori temetkezésre bukkantak, amelyben ló és lovasa egymás mellett feküdt, összetartozásuk tagadhatatlan volt. Minden bizonnyal egy előkelő harcosról lehetett szó, hiszen nekik járt az efféle temetkezési elrendezés. Az eltelt egy évben megtörtént az antropológiai elemzés, amely azt mutatja, hogy a harcos egy 50-65 év közötti izmos testalkatú, magas férfi volt. Az egyik combcsontja már élete során eltörött, majd rosszul összeforrt, így valószínűsíthető, hogy a férfi erősen biceghetett. A ló archeozoológiai elemzése is megtörtént: eszerint az állat egy 7 év körüli izmos, közepes méretű hím ló volt, marmagassága 138-142 cm. A régészek a kutatás során újabb csontvázat is találtak, de ez nem maradt meg épen, feltételezések szerint az ún. könnyező fagomba miatt. Mivel a csontváz mellett csupán egy dísztelen vaskést találtak, a nyomok arra utalnak, szolga lehetett.
Az avar kori harcos és felszerszámozott lova mellett tőrt, ezüstözött, fonatdíszes bronz övvereteket (amelyet kizárólag a szabad avar férfiak viselhettek 16-17 éves koruktól fogva életük végéig), a tűzgyújtáshoz szükséges csiholót és kovát is találtak. A lovas térdei között egy ragyogó állapotban megmaradt kerámiaedényt is találtak, ez minden bizonnyal a túlvilági életre szánt élelmiszert tartalmazta. A ló teljes szerszámzata is előkerült: a zabla, a két kengyel és a nyeregcsat. Az erősen korrodálódott tárgyakkal a Balatoni Múzeum restaurátora csodát művelt, ma már kitűnő állapotban tekintheti meg a közönség a szerszámokat.
A zalaapátiak büszkék az ő avar harcosukra. A muzeológusok pedig mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a településen minél többen megismerjék az avar kor történelmét, hiszen annál jobban vigyáznak majd a múlt értékeire. Ha földmunkák vagy az esőzés újabb régészeti leletet mos ki a földből, akkor a helyiek egészen biztosan segítséget nyújtanak majd ahhoz, hogy a régészek meg tudják menteni ennek a környéknek a tárgyi emlékeit.
magyarmúzeumok. hu
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
