2000-es osztrák formula. Az Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzott kifejezés máris fontos hivatkozás mindazok számára, akik rendet kívánnak vágni az Európai Néppárt egyre kuszább rengetegében. A magyar miniszterelnök ugyanis nem kevesebbet kért néppárti kollégáitól, mint hogy a Wolfgang Schüssel pártját hajdan megillető méltányosság szellemében kezeljék a Fideszt is.
Akkor és ott éppen mást neveztek ki Európa mumusának. Jörg Haider az 1999-es parlamenti választásokon feljött a második helyre, és a nemzetközi nyomás ellenére Schüssel végül az ő pártjával, az FPÖ-vel alakított kormányt. Schüsselre hatalmas súly nehezedett: ugyanazok, akik most fasisztának, autoriternek bélyegzik meg a magyar kormányt, minden erejüket latba vetették, hogy Haidert eltávolítsák a kormány közeléből. Schüssel azonban nem engedett. Emlékezetes nyilatkozata – „Ausztria nem lábtörlő, hanem stabil demokrácia” – megadta az alaphangot, és később sem engedett elképzeléseiből. Pedig a baloldali hódoltság alá került uniós intézmények akkor is mindennel megpróbálkoztak. Ahogyan most Orbán Viktor is felidézte, Schüsselt „könnyű brüsszeli autodafékra” hívták meg, és el akarták tántorítani a választásokon második helyezettől való koalíciótól.
Ausztria ellen az uniós tagállamok már a kampányban, tehát konkrétan az előtt, hogy Schüssel és Haider közeledett volna, szankciókat hoztak. Ennek konkrét tartalmát az akkori portugál uniós elnökség közleménye rögzítette: „A 14 tagállam kormányai politikai szinten semmiféle bilaterális kapcsolatot nem vesznek fel és nem fogadnak el egy az FPÖ-vel együttműködő osztrák kormánnyal. Nemzetközi intézményeknél szerepet vállalni kívánó osztrák jelöltek semmiféle támogatásban nem részesülhetnek. Az Európai Unió fővárosaiban az osztrák nagyköveteket kizárólag technikai szinten fogadhatják.” Mindehhez csatlakozott még az osztrák turizmus és kulturális események bojkottálása, az iskolai csereprogramok befagyasztása.
A feszült helyzetben az sem hozott fordulatot, hogy 2000 februárjában Haider váratlanul lemondott az FPÖ vezetéséről, nyilván nem függetlenül az osztrák kormányalakítástól. Néhány hónapig elhúzódott még Schüsselék hányattatása, 2000 nyarán aztán háromtagú bizottságot küldtek Bécsbe, hogy a demokrácia állapotát vizsgálják, és minderről jelentést tegyenek. Publikált jelentésük kódnyelve rémisztően egybevág azzal a lózungözönnel, amelyet a Fidesz és Magyarország elleni szócsatában használ a liberális világ. A három „bölcs ember” – jószerével ismeretlen finn, német és spanyol jogászok – a közös európai értékeket, a rasszizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus és a jobboldali populizmus elleni harcot kérték számon Schüsseléken.
És mivel nagyon keresték, meg is találták a bölcsek kövét. Ha Magyarországra és a mi „bölcseinkre” gondolva tesszük mérlegre elvégzett munkájukat, csodára ne számítsunk: háromnapos tartózkodás után az egyik „bölcs”, Jochen Frowein azt nyilatkozta, hogy többet nem látogatnak Bécsbe, mert sikerült elég anyagot összegyűjteniük. Három nap alatt… Arra is felkészülhetünk, hogy a hazánkat vizsgáló trojka, ugyanúgy, ahogyan 2000-ben az Ausztriát vizsgálók, információkat kérnek majd a nem kormányzati szervezetektől, vagyis Soros kitartottjaival, megfizetett embereivel is találkoznak. Froweinék 2000-ben, amikor a menekültkrízis még láthatáron sem volt, 23 civil szervezetet faggattak ki a vendégmunkások, menekültek és a különféle kisebbségi csoportok sorsáról, helyzetéről.
Az ítéletet közben máshol, fontosabb helyeken meghozták, a színjátékot le kellett zárni. Addigra világossá vált, hogy az unió lenyeli a békát, és beengedi a Haider nélkül meglehetősen kiheréltnek tetsző FPÖ-t az osztrák kormányba. A „bölcsek tanácsa” tehát a már kialakult helyzetet rögzítette jelentésében, amely egy kicsit megdorgálta Erich Böhmdorfer igazságügy-minisztert, Haider korábbi ügyvédjét, egyébként pedig a szankciók feloldását javasolta. Az Ausztria elleni szankciókat aztán 2000 szeptemberében fel is függesztették.
Ausztriára hétfőről keddre ismét stabil demokráciaként tekintettek Brüsszelből. Az ügynek Haider lett a legnagyobb vesztese, aki nem sokkal később hevesen bírálta a kormány FPÖ-s minisztereit, majd új mozgalmat alapított, hogy végül egy rejtélyes autóbalesetben haljon meg, de ez már egy másik történet.
Az Ausztria elleni 2000-es szankciók utólag határozottan baklövésnek, Kiss J. László egyetemi tanár szavaival „elsietettnek és kontraproduktívnak” tűnnek. Jó kérdés, hogy ugyanazzal a fogalmi és tartalmi szókészlettel, ugyanazon cselekvési térben mozogva most mihez kezd Brüsszel. Most, amikor kurucok ellen kellene küzdeniük, holott a labancokkal sem mentek semmire. Azt pedig csak halkan jegyezzük meg, hogy Orbán Viktort és a Fideszt nem köti koalíciós kényszer, egyelőre senkit sem tudnak ellene hatékonyan kijátszani, nincs váltópárt a láthatáron. Így nem lesz könnyű rendeletileg előírni a könnyű brüsszeli autodafék menetrendjét.
Szentesi Zöldi László – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
