Az advent hetei sajnos nem csak a karácsonyi ünnepekre való lelki ráhangolódással, a családi felkészülés jegyében teltek el. Európa több országában szinte egy időben, hasonló külső jegyeket mutató utcai zavargások és tüntetések zajlottak. Döntően ott, ahol jobboldali pártok vannak kormányon. A legnagyobb keresztény ünnep emelkedett hangulata mellé beférkőzött az agresszív tüntetőktől való félelem is. Most tekintsünk el annak a vizsgálatától, hogy milyen erők milyen szándékkal robbantották ki ezeket az összehangoltnak tűnő zavargásokat. Erről egyre több elemzés lát napvilágot, amelyekből jól kiolvashatók a mozgatórugók.
A magyarországi tüntetéseken részt vevő ellenzéki politikusok átlépték a Rubicont azzal, amit a közszolgálati média székházában tettek. Szilveszter előtt néhány nappal, mondhatnánk, hogy Superman, Batman, Pókember és Macskanő magyar alteregóinak kabaréba fulladó előadását láttuk. Azonban minden nevetségesre sikeredett akciójuk mellett is ennek a megmozdulásnak sajnos van egy olyan olvasata, ami már egyáltalán nem tréfás. Sőt. Az akcióban részt vevő ellenzéki képviselők közül többen is dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig az Országgyűlés nemzetbiztonsági, illetve honvédelmi és rendészeti bizottságában is. Így megismerhették a magyar honvédség, rendőrség és a titkosszolgálatok belső működését. Információkat kaptak Magyarország biztonságát érintő ügyekről, eredményekről, esetleges gondokról is. Az ország biztonságos működéséhez szükséges védett rendszerekről is mélységi betekintést nyertek. Többen közülük kormányzati tisztséget is betöltöttek, amikor ezeket a rendszereket működtették is.
Ezért is volt furcsa ezt az akciót általuk élőben közvetítve látni. Többen pontosan tudták, hogy a közszolgálati rádió és televízió nem egy a számtalan csatorna közül, hanem az ország teljes lakosságának tájékoztatása szempontjából sajátos helye és szerepe van. Érdemes ezt közelebbről is szemügyre vennünk, mivel ezzel nem sértünk állam- és szolgálati titkot. Ugyanis minden állam által működtetett rádió és televízió hasonlóan működik az elektronikus tömegtájékoztatás megjelenése óta. Ez a feladat pedig veszélyhelyzet, katasztrófa, külső támadás esetén a lakosság gyors, pontos és hiteles tájékoztatása. Ezen kritériumok közül talán a legfontosabb a hitelesség. A mindenkori kormány kötelessége ennek biztosítása akkor is, ha számos egyéb eszköz már nem áll rendelkezésére. Emlékezzünk 1956. november 4-ére: Nagy Imre a Parlamentből sugárzó rádión keresztül tudatta a lakossággal és egyben a világgal, hogy a szovjet csapatok megtámadták az országot.
Tudni kell azt is, hogy a digitális technika sérülékenysége, támadhatósága miatt az internet rendkívüli helyzet esetén nem tekinthető stabil rendszernek. Sokszor egy nagyobb vihar is elég az informatikai rendszer részleges vagy teljes leállásához. De a Kossuth rádió még ilyen esetben is működhet, mert a technikai háttere úgy van felépítve. Ezért minden felelősen gondolkodó politikusnak tudnia kellene, hogy a közszolgálati médiát nem lehet megtámadni. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de a rendszer működőképességét a nap 24 órájában fenn kell tartani. A kritikai véleményeknek lehet helye, de nem ilyen formában. Ugyanis könnyen belátható, hogy egy környezeti katasztrófa – lásd vörösiszapömlés –, egy terrortámadás vagy külső katonai fenyegetés esetén minden perc életeket jelenthet. Ezért a közszolgálati médiára alapvetően úgy kell tekinteni, mint a hiteles tájékoztatás egyik nemzetbiztonságilag fontos elemére, és nem úgy, mint egy kereskedelmi csatornára.
A történteket érdemes más szempontból is megvizsgálni. Ha egy tucatnyi politikus képes volt egy váratlan akció során – a képviselői jogállásuk adta védettséget kihasználva – gyakorlatilag a működésképtelenség határára sodorni a rendszert, akkor ez az egész biztonsági struktúra gyengeségére is rávilágít. (Képzeljük el, ha felfegyverzett, iszlám harcosok tették volna ugyanezt, ahogy 2015-ben a Charlie Hebdo szerkesztőségét megtámadták Párizsban.) Egy esetleges külső támadás esetén mindig kiemelt célpontok az állami média objektumai. A látottak alapján ez tucatnyi kiképzett kommandósnak rutinfeladat lenne. Amikor arról beszélünk, hogy az elmúlt évek során Európában és ezen belül Magyarország közvetlen környezetében is alapjaiban romlott a biztonsági helyzet, akkor ez azt is jelenti, hogy a kiemelten védendő objektumok biztonsági rendszerét nem lehet, nem szabad a régi, sajnos mára már nem hatékony protokoll szerint kezelni. Ezért érdemes figyelmeztető jelzésként is értékelni a történteket. Ezután minden illetékesnek végig kell gondolnia, hogy a védendő objektumok biztosítási gyakorlata megfelel-e napjaink viszonyainak.
A titkosszolgálatnak, az intézmények vezetőinek, az állami és magán-biztonságicégek szakembereinek egyaránt le kell vonniuk a szükséges következtetéseket. Mert most még néhány türelmes, higgadt biztonsági őr állta a sarat, nem hagyta magát provokálni. De csupán erre hagyatkozni nagy merészség. Egy ilyen akcióra érdemes úgy tekinteni, mint egy éles biztonsági tesztre, aminek eredményeként láthatóvá váltak a rendszer sérülékeny pontjai. A biztonságtechnika nem volt képes a külső behatolást észlelve szeparálni, lezárni a rendszer kiemelten védett területeit. A kerítésen „kevésbé sportos urak” is egyszerűen át tudták küzdeni magukat. Az objektum kiemelten védett területein nem vagy csak komoly nehézségek árán volt megoldható az ott dolgozók folyamatos munkájának biztosítása.
A napvilágot látott felvételek alapján még sorolni lehetne a kívülállónak is láthatóvá vált biztonsági réseket.
Szinte hetente olvashatjuk az örömteli híreket a Zrínyi 2026 program részeként a Magyar Honvédség egészének modernizálásáról, sőt újraépítéséről. Magyarország biztonságának hosszú távú garantálása szempontjából ez alapvető tényező, de nem szabad megfeledkezni a biztonsági rendszerünk többi eleméről sem. Így a kiemelten védendő objektumok biztonsági rendszereit is célszerű lesz áttekinteni, korunk új kihívásaihoz igazítani. Talán ebből a szempontból még hálásak is lehetünk Supermannek, Batmannek, Pókembernek és Macskanőknek.
Még akkor is, ha minden bizonnyal nekik nem ez volt a szándékuk.
Horváth József – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
