A román bunkóság egy újabb példájáról adtunk hírt: „Feljelentették a romániai diszkriminációellenes tanácsnál Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét. Az ok, hogy a városvezető nem zászlózta fel ugyanúgy a várost december elsejére, a román nemzeti ünnepre, mint ahogy március 15-re, a magyar nemzeti ünnepre tette.” És miért tette volna? Mit gondolnak a román feljelentők? Azért, mert a nagyhatalmi önkény és a magyarországi kommunista árulók a kezükre játszották Erdélyt, aminek ők örülnek, de száz éve nem tudnak mit kezdeni vele, miért kellene ennek örülnie egy erdélyi magyarnak? Ugyan mi ünnepelnivaló van abban, hogy több mint ezeréves együttlét után elszakíttattak tőlünk?
Igaza van Pozsonyi Ádámnak, aki ezt egy szellemes példával írja le: „az ingatlanom akkor is az enyém, ha nem lakom benne. Ha a szomszédnál csőrepedés van, és én megengedem, hogy a három gyerekével átjöjjön aludni, másnaptól nem lesz joga elvenni a lakásom háromnegyed részét, merthogy a lakásban ők most úgymond »többen vannak«. Ha mégis megteszi, az rablás…” Erről itt ennyit.
Másfelől Trianon ádáz szelleme száz év után sem nyugszik, és bosszúra szomjazik. Franciaország népe, annak elszegényedett és újabbnál újabb adókkal sújtott alsó-középrétege lázad, az utcára vonul, tüntet, blokádokat és barikádokat épít, amit a nemzetközi banktőke bábja, I. Manu, ahogy a francia fekete humor elnevezte Emmanuel Macront, egyre brutálisabb eszközökkel próbál leverni. Ám hiába a katonai harckocsikkal megerősített rendőrroham, ettől a lecsúszó rétegek élethelyzete nem fog javulni, a válság nem enyhül, a gőgös és gátlástalanul pazarló gazdaságpolitika előbb-utóbb újabb éhséglázadást vált ki. I. Manu bukása már bele van írva a történelemkönyvekbe, csak még azt nem tudjuk, hányat kell lapozni.
Ez nem a kijevi típusú forgatókönyv, ezúttal a háttérben nem szorgoskodtak a Soros-ügynökök, pedig most igazán indokolt lett volna. Most nem jelentek meg az alattomosan pénzelt, úgynevezett nem kormányzati civil szervezetek, az NGO-k, hogy lelkesítsék a tüntetőket, egy kis alamizsnával támogassák az utcai balhézás költségeit. Rejtett mesterlövészek sem voltak, akik biztos fedezékükből lőttek volna rendőrre és tüntetőre, hogy aztán a kiomló vér elborítsa mindkét fél agyát, és elszabaduljon a pokol.
Ez most nem szerepelt a láthatatlan világhatalom forgatókönyvében. Sőt, ez számára inkább tiltott dolognak számít. Mi az, hogy a nép egyszer csak föllázad? Mi az, hogy elégedetlenkedik, mert egyre rosszabbul él, és dühítik a fent lévők pazarlásai? Az ilyet el kell fojtani! Tüntetni csak akkor szabad, ha a láthatatlan világhatalom azt úgy akarja. Ha meg akar dönteni egy neki nem tetsző kormányt, ha föl akarja robbantani egy kiszemelt ország békéjét, hogy aztán a rendcsinálás ürügyén, az úgynevezett „korrupcióellenes harc” során és következményeként szépen kirabolhassa.
Érdekes módon a magyarországi szakszervezeti tüntetésben sem látott fantáziát a Mammon International. Pontosan tudták, hogy a társadalom törzse stabil és elkötelezett, nem érdemes energiát pazarolni a kijevi típusú utcai tüntetések zavargásba ugrasztására, mert Magyarország népének többsége nyugodt és elégedett. Ami még akkor is igaz, ha őszinte meglepetésünkre, a Soros-egyetem körüli hercehurca lényegét az emberek többsége legfrissebb felmérésünk szerint nem értette meg, illetve egészen másképpen érti. Mindig tanulunk valamit.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
