Egy elismert szlovák nyelvész hatkötetes munkája tesz pontot az ügy végére
A legnagyobb közösségi oldal egyik ötezer tagot számláló csoportjában ismét felkorbácsolta a kedélyeket az Uhorsko vs. Maďarsko vita. Sokszor és sokan foglalkoztak már ezzel a polémiával, mindeddig nem sikerült megnyugtató konszenzusra jutniuk a feleknek.
A szlovák fél azt állítja, hogy az 1918 előtti államalakulat nem nevezhető Magyarországnak, hiszen rengeteg más etnikum élt a határain belül, nem lehet kiemelni közülük egyet sem. Továbbá a szlovák perspektíva alapján az uhor megnevezés nem népet vagy nyelvet jelöl, csupán állampolgárságot. Aki Uhorsko állampolgára volt, az egész egyszerűen uhor volt, s ez mellett lehetett magyar, szlovák, sokác vagy bunyevác nemzetiségű is.
A magyar álláspont nem utasítja el zsigerből a fent leírtakat. Közös nevezőnek tekinthető, hogy Magyarország valóban több népcsoport hazája volt, de a vezető réteget mindig is a magyar alkotta. A szlovák álláspont logikája szerint a két világháború közötti Csehszlovákiát is jogtalanul nevezzük Csehszlovákiának, hiszen több német lakta, mint szlovák. A választóvonal valahol itt lehet megállapítani.
Évezredes, vagy csak alig pár évszázados vita?
Ahhoz, hogy a kérdésre megnyugtató, korrekt választ kapjunk, tennünk kell egy kis történelmi kitérőt.
A felvilágosodás hozta el a világ számára a nacionalizmust, ami a francia forradalom (1789) idején csúcsosodott ki igazán. A középkori ember számára nem igazán volt tényező, hogy ki milyen nyelven beszélt, ki honnan származik, a választóvonal mindinkább a társadalmi rétegek (jobbágyság, nemesség, papság) között húzódott. (Ezért is helytelen ezer éves elnyomásról beszélni.)
Kelet-Európába a nacionalizmus nyilván pár évtizedes késéssel érkezett meg, ám annál nagyobbat szólt. Bernolákékkal megkezdődött a szlovák nép útkeresése, ám Štúrék járatták tetőfokára a szlovák nemzeti mozgalmat. Štúrék voltak azok, akik az önálló (Cseh)Szlovákia megalapításának szellemi alapkövét lerakták. Hiszen ebből az időből származik az Uhorsko-féle téveszme is, legalább is annak a csírája.
A magyar népet története során sokféle névvel illették a vele kapcsolatos népcsoportok. Voltunk mi türkök, hunok, avarok, de még ugorok is, azaz uhorok. Azonban nem mindenkinek nyilvánvaló a kapcsolat. Pedig a kiváló szlovák nyelvész, Anton Bernolák számára ez még nem volt kérdés. Az 1813-ban elhunyt katolikus pap hatkötetes szótárát 1825 és 1827 között adták ki Budán. A címe Slowár Slovenskí Česko-Latinsko-Nemecko-Uherskí. Tükörfordításban Szlovák-cseh-latin-német-uhor(!!!) szótár.
Na, de itt álljunk meg csak egy pillanatra! Mit jelent ott az uhor kifejezés? Hiszen – mint feljebb írtam – e kifejezés nem népet vagy nyelvet takar. Ha valakinek módja van rá, üsse fel a szótárat az uhor címszavaknál, s nézze meg, milyen nyelven írodtak ezek a szavak! Akiknek nincs módjuk kézbe venni ezt a majd kétszáz éves vaskos kötetet, azoknak elárulom: ezek az uhor szavak bizony magyarul íródtak.
Anton Bernoláknak hála újabb fejezettel gazdagodott a bő 150 éve született Uhorsko körüli adok-kapok. Objektívan igyekszem szemlélni a jövőt, sejtem, hogy a vita itt nem zárult le. Hiszem, hogy egy fiatal állam – esetünkben Szlovákia – nem csak történelemhamisítás és kreálás útján szerezhet magának létjogosultságot, le lehet azt fektetni valós történelmi alapokra is.
Talán majd akkor kerül végleg pont az ügy végére, ha a Felvidéken már nem lesz magyar nemzetiségű állampolgár, akitől félni kellene, akivel folyamatosan ijesztgetni lehet a többségi nemzetet. Ha eljön ez az idő (remélem nem fog), az lesz a szlovák objektív történelemszemlélet születésnapja.
Kapusník Csaba
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
