Lépésről lépésre változik az időjárás. Míg Csíkban vastag, tejfehér ködben autóztunk addig Háromszéken hét ágra sütött a nap. A Tusnádi-szoros déli kijáratánál, Csíkorrán fennakadt a ködfolyam, azután már a fény uralta a tájat.
Fürdő- és közösségépítő kiállítás megnyitójára igyekeztünk. Sepsiszentgyörgyre. Azért annyira nem siettünk, hogy az év utolsó Zöld szigetén meg ne csodáljuk Semseyné bugyogóját Málnásfürdőn. Csodáltuk volna, de sajnos már nem bugyog. Az egykor nevezetes, Semseyné bugyogója nevű fürdőmedence a felújítás során elveszítette varázsát, bugyogását. Jól lepadolták, nehogy a pokolból felszálló szén-dioxid-buborékok bizsergést okozzanak.
De rövid időre lépjünk vissza a történelemben – ne csak száz évre, annál valamivel többre –, és vizsgáljuk meg Málnásfürdő dicső múltját!
Az egykor szebb időket megélt, fekete kockaköves sétányon felidézzük azt a néphagyományt, amely úgy tartja, hogy a málnásfürdői források gyógyhatását az itt legeltető pásztorok fedezték fel. Rühös kecskéiket a későbbi Lobogó medencéjében kúrálva észlelték, hogy azok meggyógyultak. Nemcsak napjainkban alkalmazzák az állatkísérleteket a gyógyászatban. Pásztoraink is ismerték a módszert. Ha a kecskék túlélték a kúrát, akkor jöhetett az ember is.
Bányai János geológus írja: „Mivel a legfontosabb forrása a mai Herkules hidegfürdő medencéje, már maga ősi állapotában is erősen bugyborékolt a sok gáztól, azért Bugyogónak nevezték el. Mivel egykor az özvegy Semseyné birtokába került át a fürdő, amint az irodalmi adatokból ismeretes, sokáig Semseyné bugyogója néven emlegették.”
Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »
