A diákszervezetek „tiltakozó szociális mozgalmat” hirdettek a sárgamellényesekhez hasonlóan szerteágazó követelésekkel, amelyek elsősorban a kormány által tervezett oktatási reform részleteire vonatkoznak. Közleményükben jelezték, hogy „támogatják a békés sárgamellényeseket” és elítélik a hétvégén Párizsban történt rendbontást és erőszakot.
A diákmozgalom a dél-franciaországi Toulouse-ban (negyven középiskolában) és a Párizshoz közeli Créteilben (húsz intézményben) érezhető a leginkább. Nizzában mintegy ezer középiskolás vonult utcára a sárgamellényeseket éltetve és Emmanuel Macron államfő lemondását követelve. Bordeaux-ban, Limoges-ban és Pau-ban is voltak hétfőn utcai tüntetések, amelyeken a diákok össze is csaptak a rendőrökkel, többeket előállítottak.
Párizsban tucatnyi helyen történt kísérlet a gimnáziumok elfoglalására, teljes blokád sehol nincs, de néhány helyen a középiskolások tartják ellenőrzés alatt az intézményeket. A fővároshoz közeli Aubervilliers elővárosban tucatnyi középiskolás felgyújtott egy gépkocsit, egy buszmegállót pedig megrongáltak, a fiatalok között többen viselték a láthatósági sárga mellényt.
A diákok a sárgamellényesekhez hasonlóan nem jelentették be előre sem a hatóságoknak, sem az oktatási szerveknek a tiltakozó megmozdulásaikat.
A Le Monde francia napilap kommentárja szerint politikailag érthetetlen az elemzők és a politikusok számára is, hogy a párizsi rombolást okozó 3 ezer ember között
vegyesen voltak apolitikus, egyre eltökéltebb radikális tüntetők, ultrajobboldali csoportok és ultrabaloldali anarchisták, akiket valójában semmi nem köt össze.
A franciák érdekérvényesítő tüze példa a magyaroknak
Napi jegyzet – Lázadásra emlékeztető hangulat van Párizsban. Ezt Frédéric Lagache, a legjelentősebb francia rendőri szervezet vezetője mondta a benzinárral összefüggő zavargások radikalizálódása miatt. Több rendőri szakszervezet is rendkívüli állapot kihirdetését kéri, miközben Emmanuel Macron francia elnök és a kormány válságtanácskozásra kényszerült.
A Le Monde szerint nem az a kérdés, hogy miért és hogyan találtak egymásra a politikai szélsőségesek a szociálisan elégedetlen apolitikus tömeggel, hanem hogy mi ellen lázadnak. A válasz egyértelműnek tűnik:
Emmanuel Macron államfő és reformjai, az általa képviselt politikai és gazdasági filozófia a tiltakozók célpontja.
A francia közéletében sokan hasonlítják a szombati történéseket 1968. május 25-re virradó éjszakához. Az ötven évvel ezelőtti zavargások éjjelen sem a szélsőbaloldali csoportok, sem a rendőri erők nem tudtak mit kezdeni a feldühödött diákokkal, akik minden politikai képviseletet visszautasítottak. A sárgamellényesek maguk is az 1968-as májusi lázadásokat és az 1789-es francia forradalmat tekinti referenciának, azok jelképeit használják.
Az összehasonlítás azonban azért nem tökéletes, mert 1968-ban a sztrájkoló munkásokat a kommunista párt és a CGT szakszervezet megszervezte, a lázongó diákokat sokan forradalmároknak tartották, s az ultrajobboldal nem volt jelen az utcákon. Charles de Gaulle kormányának volt kivel tárgyalnia, a diákok és a szakszervezeti vezetők közül is gyorsan kiemelkedtek a hangadók. A legfőbb különbség 2018-ban 1968-hoz képest, hogy
a mozgalom politikailag meghatározhatatlan és nincsen se arca, se vezetője, s ez a kormányzat és a politikai ellenzék lehetőségeit is teljesen blokkolja.
Tény viszont, hogy 1968-hoz hasonlóan a lázadás Párizs elegáns negyedeiben tört ki, ahol a helyieknek nincsenek pénzügyi gondjaik. Márpedig a középosztályt képviselő sárgamellényesek legfőbb követelései az életszínvonal javítására vonatkoznak. A tiltakozók a számukra a gazdasági és politikai hatalmat jelképező épületeknél, üzleteknél, műemlékeknél romboltak az elnöki hivatal közelében, amit viszont a rendőri erők mozgósítása miatt meg se tudtak közelíteni.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
