A levéltár előszedett egy 1962-es határozatot a Legfőbb Ügyészségtől, melyben egy kaposvári „Shochone” és budapesti „Dakota” indiántörzsről írnak, valamint arról, hogy ezek egy újabb forradalom esetén fegyveres harcra is hajlandók lennének a magyar szabadságért.
Az indiánok egyik vezetője, a szubkultúráról több könyvet is szerző Borvendég Deszkáss Sándor volt, akit egyszer már 1948-ban is letartóztatták demokráciaellenes tevékenységért.
Gergely Ferenc, Ávósok az „indián” ösvényen című részletekbe menő írásából tudunk meg részleteket erről a világról:
Borvendég (Deszkáss) Sándor – valószínűleg – VI–VII-es korában, néhány társával megalakítja a „Tizenkettők Szövetségét” más néven a „Magyar Indiánok Egyesületét”. Széles körű nemzetközi levelezésbe fognak az indiánok segítése, megmentése érdekében. Ennek kapcsán kerülnek kapcsolatba az „Amerikai Indián Szövetséggel”, amely „az egész Észak-Amerikára kiterjedő nagy szervezet” volt. A szövetség vezetése méltányolta 1929 óta tett erőfeszítésüket, Borvendéget főnöki címmel és „Fehér Szarvas” névvel jutalmazták. Időközben Baktay visszatért Indiából, Borvendég pedig megkezdte tanulmányait az Orvostudományi Egyetemen. A 41 éves sikeres orientalista 1931-ben, az 1924-es kezdeményezést felelevenítve, Zebegényben megszervezte az első indián tábort, ahol mindent az eredetiség uralt, s a résztvevők – ekkor női résztvevők nélkül – mélyen átérezve szerepüket, éltek a pillanatnyi szabadság nyújtotta lehetőséggel. A „dunai” indiánok ettől kezdve, minden évben felállították Ti-pi-jüket, elszívták a békepipát, ellejtették az indán táncokat, és szabadidejüket az eredeti indiánok mindennapjait követve töltötték el. Borvendég, 1934-ben, ha rövid ideig is, de kijutott az amerikai indiánokhoz, ahol rajzkészségével segítette induló folyóiratukat.
A tanulmányból kiderül az is, hogy az „indiánok” nem ismert része az 1956-os forradalomban is részt vett, mert ettől ők az általános szabadságon (például a felsőoktatásba való bekerülésen) túl cserkészszerű mozgalmuk szabadabb gyakorlását is várták.
Később, a forradalmi események utáni indiánoskodás miatt összeesküvés bűntettének kezdeményezése és abban vezető tevékenység alapos gyanúja okán nyomoztak Borvendég ellen, majd az iratokból kiderül az is, hogy a várható büntetés súlyosságánál fogva a terhelt szökésétől és a nyomozás nehezítésétől tartottak, ezért inkább előzetes letartóztatásban tartották.
1963 januárjában az „indiánozó” Borvendég Deszkáss Sándort és négy társát államrend megdöntése elleni összeesküvés előkészülete vádjában bűnösnek találták, de szerencséjükre 1963 tavaszán ügyük az általános amnesztia hatálya alá került, így az ellenük folyó eljárást megszüntették.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
