A nemzeti érdekekre fittyet hányó, nemzetközi gyökerű baloldal Magyarországon első ízben épp száz esztendeje, a sokak által még ma is őszirózsás „forradalomnak” nevezett szétzüllés idején szerezte meg a hatalmat. A Károlyi Mihály nevéhez fűződő, dokumentáltan szabadkőműves irányítottságú vezetés politikájának mérlege katasztrofális: Tisza István meggyilkoltatása, az ütőképes, veretlen magyar hadsereg leszerelése, az ország nagy részének idegen megszállása, a hatalom átadása Kun Béla terror-államának, s végül Trianon.
Károlyi-Jászi féle politikai bűnszövetkezet valódi indíttatásáról sokat elmond, hogy képesek voltak azért lobbizni közvetlenül Trianon után, a Pécsett akkor még megszállás alatt tartó szerb vezetés körében, hogy a szerb hadsereg támadja meg Magyarországot és juttassa őket hatalomra Budapesten. Íme a vegytiszta hazaárulás, melynek száz esztendős politikai íve Jásziéktól a Sargentini—jelentés elfogadásáig és az Európa tönkretételén ügyködő Uniós vezetés kiszolgálásáig húzódik.
A Horthy-korszak nemzeti építkezését követően, a II. világháború után ismét ez az internacionalista politikai kommandó szerezte meg a hatalmat, megkaparintva a nemzet tudatának átprogramozási lehetőségét is. A rendszerváltás után a kommunista utódpártok karöltve a kezdetben antikommunista jelszavakat harsogó SZDSZ-szel kozmopolita-liberális színekben folytatták a proletár-internacionalista elődök történelemhamisítását és a nemzeti öntudat aláásását.
Az első Fidesz kormány nem mert velük határozottan szembe menni.
2010 után viszont a második Orbán kormány, megerősödve a társadalmi bázis, a gazdaság és a média tekintetében, ha nem is minden fronton, ha döccenőkkel is, de fontos szimbolikus emlékezetpolitikai kérdésekben a jó oldalon tette le a garast.
Talán nincs fontosabb eredmény e téren, mint az, hogy ahol az országot szétprédáló Károlyi Mihály szobra állt, most Tisza István emlékműve magasodik. A mártír miniszterelnök meggyilkolásának századik évfordulóján, Orbán Viktor egyértelmű üzenetet intézett a nemzethez és a külföldhöz. Őszirózsás puccsról beszélt, ami remélhetőleg a közoktatás rendszerében is végigvitt paradigmaváltást jelez.
Rámutatott arra, hogy „a szocialista operett köztársaság vezére és csatlósai úgy voltak” Tisza Istvánnal „mint a régi, történelmi Magyarországgal: gyűlölték, mert büszke volt és erős.” S levonta a következtetést abból is, hogy hova vezetett a hadsereg eszement leszerelése abban a történelmi pillanatban, amikor az országot három oldalról fenyegette katonai támadás: „ha nincs legény a gáton, sőt, eszement módon a gátat is önként elbontjuk, az áradat mindent elsodor.”
Végül a mai korszakra is utalt a kormányfő: „Ma van szuverenitásunk, van saját utunk, van erős gazdaságunk, és van határainkon átívelő nemzeti összetartozásunk is, amely minden magyart egybefog. Vannak erős, velünk egyetértő és bátran kiálló szövetségeseink. (…) legyünk büszkék, hogy az erős, magáért kiállni képes ország, amelyet Tisza István politikai pályafutása legfontosabb céljának tartott, ma valóság.”
Borbély Zsolt Attila
Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »
