Huth Gergely, Gajdics Ottó.
Mindenekelőtt kijelentem, hogy a két riport alanyuk véleményével a reális zöldek egyetértenek, teljes mértékben osztják.
Az érem másik oldala, hogy a reális zöldek a hazaárulók körében tartja nyilván a Duna- Kört, amely elnökségének tagja volt Huth Gergely. A Duna- Kör, a szakmai problémát exportálta az USA-ba, Lipták Béla, 1992-ben Bősön is megjelent. Véleményének a sajtó nyilvánosságot adott, 1992-ben a Duna elterelése idején.
A közszolgálati médiaszolgáltató műsorszolgáltatásában Bencsik Attila, a Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetségének elnöke az adásban elmondta, hogy már júliusban is alacsony volt a Duna vízállása, de azóta a helyzet tovább romlott, és a hajóforgalom szinte teljesen leállt. Ilyen hosszan tartó alacsony vízállásra évtizedek óta nem volt példa, a Duna és a Rajna felső szakasza is alig hajózható – mondta.
Az Antal kormány felismerte a Duna hajózhatóságának fontosságát. Az Antall kormány programjában a Duna hajózhatóságáról a következő áll: „A Duna-menti népek közötti szoros együttműködés szükségét a magyar politika nagyjai a történelem során ismételten felvetették. Magyarország földrajzi fekvése miatt is központi szerepet játszhat a Duna-térség országai, népei közötti együttműködés – eddigiekben részben szándékosan figyelmen kívül hagyott, részben az európai kettéosztottság miatt korábban meg nem valósított – előmozdításban. Budapest, jelenleg is székhelye a Duna Bizottságnak, mely 1992. áprilisában tartotta legutóbbi 50. ülésszakát. Ennek napirendjén a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásának a Duna –menti együttműködésre való kihatásai, az utódköztársaságok tagsági helyzete, valamint a tagságot eddig nem kapott Németország bekapcsolódása szerepelt. A Duna – mint fontos európai összekötő kapocs jelentősége – tovább növekszik a Duna –Majna –Rajna csatorna 1992. szeptemberre várható megnyitása révén. Magyarország alapvető érdeke, hogy aktív és kezdeményező szerepet játsszék a dunai együttműködés további szervezésében és fejlesztésében.”
Az Antall kormány a programjához nem kapott politikai támogatást, a kormánypártok és az ellenzék egyaránt a Duna – Kör javaslatát támogatta. A Duna -Kör 1992-ben a Duna – Majna Rajna csatornának nem tulajdonított fontosságot. A Duna –Kör álláspontja 1992-ben a következő: „Leplezze le a hajózási szempontokra hivatkozó félrevezető propagandát. A Duna-Majna-csatorna üzembehelyezése nem ró Magyarországra új kötelezettségeket, az egészében csak a jövő évszázad elejére kiépülő víziút teljes hosszában ugyanis korántsem érvényesülnek azok a hajózási paraméterek, amelyeket most a Duna elterelésének hívei számon kérnek rajtuk. Egyébként a vízi úton történő áruszállítás adatai sem a forgalom nagyságát, sem nyereségét tekintve nem támasztják alá, hogy hajózási szempontból bárkinek számottevő érdeke fűződne a bősi létesítményhez. „
A politikusok, annak ellenére a Duna – Kör álláspontját támogatták, hogy az ENSZ – EGB Folyamhajózási Bizottsága 1992. november 12-én ülésén az úszóegység-méreteket és hajóút kategóriákat a Duna magyarországi szakaszára is meghatározta. Sőt az ENSZ-EGB Folyamhajózási Bizottsága 1992 nov. 12-i ülésén meghatározott paramétereket az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciája 1996-ban (Conférence Européen des Ministers du Transport – CEMT) jóváhagyta. (A Duna magyarországi szakaszára az elvárás, a VI.b kategóriájú, MVSZ90 (a 90 %-os valószínűségű, az Ipoly torkolatáig 930, onnan Budapestig 960, majd a déli országhatárig 1040 m3/mp vízhozamhoz tartozó munkavízszint) esetén legalább 25 dm merülés (szemcsés mederben 27 dm, sziklás mederben 28 dm vízmélység mellett) kétirányú, 24 órás forgalmat lehetővé tevő 120 m széles hajóúttá kiépítése.)
A Horn személyes képviseletében Lotz Károly miniszter a páneurópai közlekedési miniszterek által Helsinkiben megtartott találkozóján megerősítette, hogy a fenti ajánlásokat Magyarország teljesíti.
A kormány kiadta a 2059/1996. (III.13.) Korm. határozatot. A határozat elrendelte a Szap- Budapest közötti Duna szakasz folyamszabályozási és a hajózási viszonyok javítását és egy sor más intézkedést is, elrendelt a Dunán meglévő hajózási akadályok megszüntetése érdekében. A Horn kormány ígéretéből, nem valósult meg semmi, a kisebbik koalíciós párt az SZDSZ megakadályozta a kormányzati akarat végrehajtását.
http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=5574
Horn miniszterelnök utcai támadások kereszttüzébe került. 1998. február 28-án a Kossuth téren SZDSZ képviselők Duna –Körösök együtt üvöltötték, hogy „Vesszen Horn!”
Magyarországon a dunai hajózás rendjének tárgyában 1949. április 29-én került kihirdetésre az 1949. évi XIII. törvény. A törvény lényegében a Duna Bizottság újjáalakulását a Belgrádban 1948. évi augusztus hó 18- a napján elfogadott nemzetközi Egyezmény becikkelyezését hirdette ki. Magyarország államformája ekkor köztársaság. A Duna Bizottság alapítói: Szovjetunió, Bolgár Népköztársaság, Csehszlovák Köztársaság, Magyar Köztársaság,, Román Népköztársaság, Ukrán Szocialista Köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Népköztársaság. Sem nyugat, sem kelet Németország nincs az alapítók között. Németország 1998-ben kérte a felvételét a Duna Bizottságba. 2000-ben, tehát az Orbán kormány idején fogadta el az Országgyűlés kormány 2000. évi CXIV. törvényt. A törvényhozó elismeri, a német kérésre, hogy Németország 1948-tól tagja a Duna Bizottságnak és elismeri a Duna magyar- szlovák közös szakasza hajózhatóságának kérdésköre nem a két szomszédos állam magánügye, hanem Európai ügy. A törvény elfogadása ellenére az Orbán kormány a Duna –Kör álláspontja szerint jár el. Vargha Jánost a Duna- Kör első emberét kormányzati pozícióba emeli, majd néhány százmillió forintot elköltött a Duna hajózhatóságát megoldó tervek elkészítésre. A szlovákoknak átadott tervek semmit sem oldanak meg, azokkal a Duna Bizottság ajánlásai a Duna hajózhatóságára vonatkozólag nem teljesíthetők.
Reális Zöldek Klub 1992-ben, és azóta folyamatosan tudomására hozza a kormányoknak, a politikusoknak, hogy a Bizottság elvárásait hagyományos folyamszabályozási módszerekkel (sarkantyúk, párhuzamművek) nem lehet megvalósítani, a hajózással szemben támasztott követelményeket csak duzzasztással lehet kielégíteni.
Medgyessy, 2002-ben már miniszterelnök jelöltként kinyilatkoztatta, hogy duzzasztást a Dunán nem támogat, és hatalomra kerülését követően ígéretét be is tartotta. Medgyessy ígérete mögé SZDSZ politikusok sorakoznak fel.
2004-ben Fodor Gábor, Gusztos Péter, és Béki Gabriella képviselők az javasolják, hogy a Duna Budapest feletti szakaszán a hajózást mederduzzasztás nélkül szabad csak biztosítani. A WWF Alapítvány sem tétlen. 2005-ben, tehát már a Gyurcsány kormány idején WWF Alapítvány véleménye szerint a hajók méretéből kell lefaragni, hogy elférjenek a Dunában.
Európa folyóin a hajózáshoz szükséges vízszintet évszázadok óta keresztgátakkal és a melléjük épített hajózsilipekkel biztosítják. A kotrás, a sarkantyúzás, mederstabilizáció, mint kiegészítő megoldás kerül alkalmazásra. A keresztgátak további előnye, hogy azokba amióta Jedlik Ányos megalkotta a dinamót, olyan villanytelepeket tehetünk, amelyek ingyen üzemanyaggal szolgáltatnak villamos energiát. Ha a vízi szállítás európai léptékkel rendelkezésre állna úgy a magyar gabona intervencióra kiszállítható lenne az országból.
A Duna-kör és a WWF által befolyásolt magyar politikum 15 éve nem tudott a Duna hajózhatóságát biztosító, a vízlépcsőkkel azonos paraméterekkel rendelkező alternatív megoldást kidolgozni. Az ismert holland javaslat, ahol a vízlépcsők vizsgálata nem szerepelhetett, a nagymarosi keresztgát helyett hosszában betonozná le a Duna medrét.
2006-ban Persányi a magyar gazda első számú közellenségének a vállát veregeti. Persányi, Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatójának ténykedését Lovagkereszt kitüntetéssel honorálja. Annak az alapítványnak, az igazgatójának, amely jelentősen hozzájárul a hazai gabona intervenciós értékesítésének elnehezítéséhez, annak a személynek, amely segítő kezet nyújt a pécsi Pannon Powernek, hogy a magyar erdőket tüzelje el az erőmű a szenes kazánjaiban. Annak az alapítványnak a vezetőjének, amely megakadályozta a Várhelyi terv előkészítési szakaszában a Tisza vízének a visszatartását.
Szégyen és gyalázat, hogy hajók futnak zátonyra a Dunán, Persányi Magyarország boldogulásával szemben ténykedő alapítvány képviselőjének a vállát veregeti.
Széchenyi István gróf a maga idejében így vall a Dunáról„És hát a Dunáról mit mondjak, azon természeti nagy csatornáról, mely Magyarország számára látszik alkotva lenni, ha regulázva volna. Bátran mondhatni, egy keresztény nemzetnek a vize sincs oly szomorú állapotban, mint a jó szőke Duna. Magyarország felemelésére tegyetek meg mindent. Hogy Budapest, egy vak zsák ne legyen. Ennek elérése végett a Duna vizét hajózásnak és kereskedelemnek kinyitni kell. A Dunából kell megcsinálni Európa fő vízi útvonalát. Merjetek nagyok lenni.” javaslatot teszi.
Nemzeti imádságunkban a Himnuszban, annak második szakaszában a költő Kölcsey a Dunától az ország felvirágozását várja, csupán a politikusain nem:
Őseinket felhozád
kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Juhos László, reális zöldek elnöke
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
