Nem csak Gyurcsány öszödi beszéde óta tudjuk, hogy az állam hazudik. Ünnepek és történelmi tények tekintetében különösképpen nagyokat. Egy országot megvezetni, mindig is megérte. Humorosan fogalmazva, a kormány szerint az Államunk olyan jó állapotban van, hogy legalább száz évet simán le lehet tagadni a korából.
Ismerős mondás, hogy egy ország megér egy misét. Vagy mesét? Vagy hazugságot?
Einstein is felismerte, hogy az állam érdekeinek megfelelően hazudik. Mindig éppen egy vezető elit, vagy ideológia érdekeinek megfelelően. Nem csak egyes politikus, hanem maga a rendszer van úgy felépítve, hogy eltűri a hazugságokat. Hazudik ideológiailag, hazudik gazdaságilag, hazudik statisztikailag és minden más egyéb téren is. Az emberek a társadalom megvezetése ugyan is kifizetődő a hatalom fenntartása miatt. Kérdés, hogy ezek a hazugságok meddig maradhatnak, meddig uralkodhatnak a társadalmon az információ korszakában?Vizsgáljuk csak meg augusztus 20-a és ezt a dátumot jelenleg övező politikai, ideológiai manipulációk. Augusztus 20-a átértelmezéseire könnyebb emlékezni, mint mondjuk az ősi természeti ünnepek katolicizálására, mert többnyire a közelmúltunkban történtek. Szinte már nem is az a kérdés, hogy mit is ünneplünk ezen a napon, hanem az, hogy mit nem ünnepeltünk még. Az ünnep persze soha sem spontán népi társadalmi ünnep, hanem államilag irányított, melyet Horty korszak emelt állami szintre, állami ünneppé.
Új kenyér, alkotmányunk, államalapítás, szent korona, I. István király, szent István nap, szent István király, fegyveres erőket vízi parádéval és tisztavatással stb.
Még jelenleg is formálódik és nem tudja a politikai elit eldönteni, hogy az államalapításra, vagy “szent” István királyra tegye a fő hangsúlyt. Ezért most csak ezt a két dolgot vizsgáljuk meg egy kicsit nyitottabban és elfelejtve az állami döpping tömeghipnózist és tudva, hogy az emberiség egy része nem hipnábilis.
Az állam egy adott földrajzi terület feletti
legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés.
Államalapítás;
Szerintem letagadhatatlan történelmi tény, hogy a vérszerződéssel és a honfoglalással a magyar állam, magyar vallással és magyar ősi szokásokkal való megalapítása korábban megtörtént. Megtörtént a fejedelemválasztás és innét már mint nagyon is ismert államforma, fejedelemségként államnak számítottunk. Ezen írás őseink vérrel pecsételt szerződését, az emberi művelődés egyik legősibb demokratikus alkotmányának tekinti. Álmos volt a nemzet első horkája, nemzetszövetség kendéje. Ezen internetes lexikon aPallasz nagylexikonra utalva és hivatkozva “Magyarországnak legrégibb, de csak krónikákban fennmaradt alapszerződése.” -ként említi a vérszerződést. A vérszerződés a honfoglalás után Ópusztaszeren még megerősítésre is került, így innét már történelmileg mindenképpen működő államnak, fejedelemségnek számítottunk. Álmos, Árpád és Géza fejedelemségének és országirányításának a korszakát nem lehetséges semmilyen történelemtorzítással és hamisítással annyira ledegradálni, hogy azok nem ütik meg az állami szintet.
A katolikus egyház “szent” címmel és érdemrenddel tüntette ki I.István királyt , de ha jobban belegondolunk, ez az érdemrend többet jelent-e, mint mondjuk az 1956-os magyar forradalmat leverők szocialista hazáért érdemrendjei, amelyek azért végső soron a Szovjetunió kommunista irányultságú érdekeit szolgálták. Ahogyan Worluk is írta; odadobta az országot Rómának, az 1956-os kor Moszkvájának. Sokan és egyre többen hozzák párhuzamba I. István életútját Kádár Jánoséval. Sokak szerint ha I. István példaértékű politikus, akkor Kádár Jánost is annak kell megítélni, mert különben kettős mérce, amely sem erkölcsileg, sem logikailag nem feloldható. Tehát abban az esetben, ha Kádár János tetteit összességében negatívan ítélteik meg, akkor I. Istvánét is annak kell nyilvánítani.
A történelmi párhuzamból is jól kivehető, hogy I. István, született Vajk nem élt semmilyen általános emberi értékrend szerint példamutató, követendő és tisztelendő életet. Ölt és öletett, megkívánta és erőszakkal elvette mások vagyonát, nem szerette sem ellenségeit, sem családját, sem hazáját. Hazájának lakóira egy idegen hatalom kiszolgálójaként egy idegen ideológiát és vallást erőszakolt.
Kérdésem csak ennyi: Meddig élhetünk még képmutató hazugságoknak?
Pedig egyre többen ki merik már mondani, le merik írni:Miért is kell ünnepelni egy tömeggyilkost?
Miért is kell ünnepelni a magyar vallás elvesztőjét?
Miért is kell ünnepelni egy diktátort?
Miért is kell ünnepelni egy hazaárulót?
Miért is kell ünnepelni azt, aki államosította mások vagyonát?
Minek is kell ünnepelni egy családgyilkost?
Minek is kell ünnepelni egy elmebeteget, akinek képzeletbeli barátai voltak?
Minek kell ünnepelni egy zsidó Isten fant?Forrás: Internet
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
