Az ősök rendkívül kifinomult tudás birtokában voltak. Az ősi arany- és ezüstművesek olyan higanyt használtak, amelyeket több mint 8000 évvel ezelőtt Törökországban készítettek. A higanyt az aranyozáshoz alkalmazták – dómok, katedrálisok belső tereinek, vallási szobrok és egyebek készítéséhez – az ókori világ számos pontján.
Számos ókori technológia máig ismeretlen. Annyira képzettek voltak őseink, hogy olykor olyan minőséget állítottak elő, amelyet még mi sem tudunk.
A hivatalos változat szerint a galvanizálást az 1800-as évek Itáliájában találták fel. Azonban, ez nem felel meg a valóságnak, mivel ezt a technológiát jól ismerték az ókori Egyiptomban és Babilonban is. A galvanizálás nem egyéb, mint a modern társadalmunk egyik újra feltalálása. Az ősi műveltségek már sokkal korábban felhasználták az elektromosság erejét és járatosak voltak az akkumulátorokban, a teleszkópokban, a tükörfegyverekben és a szénalapú ívfényben is.
Olyan technológiák mestereivé váltak, melyek a mi 20. századunkhoz hasonlíthatók.
Hogyan voltak képesek a mesteremberek több száz évvel ezelőtt olyan fejlett aranyozást elérni – amilyen a Szt. Ambrigio-i aranyoltár i. sz. 825-ből –, amire most derült fény? Credit: American Chemical Society
Évszázadokon keresztül számos technikát alkalmaztak a kovácsok fémmegmunkálásra. Több mint két évezreddel ezelőtt képzett szakemberek és mesteremberek olyan vékonyréteg-bevonatot fejlesztettek ki, amelyeknek még a mai DVD-, napelem-, elektronikus eszközgyártás szabványai sem érnek a nyomukba.
Eme ősidőkből származó, kifinomult fémburkoló technológiák megértése a segítségünkre lehet a felbecsülhetetlen múltbéli művészi és más egyéb kincseink megóvásában.
Gabirel Maria Ingo és kollégái az Olaszországi Nemzeti Kutatási Tanács Nanostrukturális Anyagkutató Intézetből rámutattak arra, hogy a tudósok jó fejlődést értek el az ókori művészeti és más tárgyi leletek kémiájának megértése terén – ami létfontosságú abban, hogy a jövő generációinak megőrizzük azokat.
Hatalmas űr maradt viszont a tekintetben, hogy a sötét középkorban és más korszakokban miként is alkalmazták a ragyogó, tiszteletet parancsolóan egyenletes arany- és ezüstrétegeket a kifinomult tárgyak esetében.
Ingo csapata a legújabb elemző technikákat kezdte bevetni, hogy felfedhesse az ősi mesterek titkait.
Feltárták, hogy a 2000 évvel ezelőtti arany- és ezüstművesek számos technológiát kifejlesztettek, beleértve a higanyt, amit ragasztóként használtak a szobrok és más tárgyak vékony fémbevonatainak az elkészítéséhez.
Aranyozott tibeti Vajrasattva. Image credit: Robert Aichinger
Olykor a technikát igazi aranyra vagy ezüstre alkalmazták. Emellett olykor hamisításra is használták, hogy olyan olcsóbb fémszobrokat állítsanak elő, amelyek tömör aranynak vagy ezüstnek tűnnek.
A tűz-aranyozás és -ezüstözés ősrégi higannyal történő folyamat, melyet a kevésbé értékes anyagoknak vékony arany- vagy ezüstréteggel történő bevonására használtak.
Az aranyozás nem új vagy modernkori mesterség. Valójában már Kr. e. 2300-ban az egyiptomiak is használtak aranylemezt fák és fémek díszítésére, például a sírok, a koporsók és becses tárgyak esetében.
Egy kis, egyszerű kinézetű, díszítetlen leletről úgy vélik a tudósok, hogy a történelem előtti elektromos áramforrás egyik példája. Ez az ún. bagdadi elem vagy pártus elem.
A tárgyat, melyet egy 2000 éves akkumulátornak/elemnek vélnek, 1936-ban találták meg vasútépítő munkások Tel Khujut Rabu területén, Bagdadtól délre.
A legtöbb forrás i. e. 200 körüli időkre datálja a leletet, azonban az első elektromos elemet – a voltaikus elemet – csak 1799-ben találta fel Alessandro Volta, itáliai fizikus.
Számos kísérlet bizonyította, hogy a bagdadi elem képes volt kis áramot előállítani, s egy dolog bizonyos: az elektromos áram és annak felhasználása már jóval a hivatalos feltalálása előtt ismert volt.
De a kérdés az, hogy milyen céllal? Vajon mire használhatták?
Sok a vita a bagdadi elem körül és számos teória létezik a felhasználását illetően.
Rene Noorbergen kutató és író szerint, aki az Elveszett fajok titkai című könyv szerzője, a Bagdadi Múzeumban található ősi elemek és egyebek Irakban mind a perzsa megszállás pártusi időszakából származnak (Kr. e. 250 – Kr. u. 650).
Azonban a galvanizált tárgyak, amelyekről előre feltételeztük, hogy elemek lehettek, Irakban, a babilóniai romok között kerültek napvilágra, amelyek i.e. 2000-ből valók.
Úgy tűnhet, hogy a perzsák és a későbbi bagdadi mesteremberek egy korábbi közel-keleti civilizációtól örökölték meg az elemeket.
Az 1970-es években Dr. Eggebrecht, a Hildesheim-i Roemer és Pelizaeus Museum egyik igazgatója, akinek egy kb. i. e. 400-ból származó Ozirisz-szobor van a birtokában, letesztelte, hogy vannak-e rajta galvanizálásra utaló jelek.
A tárgy tömör ezüstből készült egy aranyréteggel, ami olyan vékony és finom volt, hogy azt hitte, nem lehetett azon alkalmazni verési vagy ragasztási technikákat.
Maga az egyiptomi Tutankhamon egy olyan övcsattal lett eltemetve, amely a jelek szerint galvanizált volt.
„Galvanizált tárgyakat is felfedezett Egyiptomban a híres 19. századi régész, Auguste Mariette, a gízai Szfinx körzetében. Mariette 60 láb mélyről hozta felszínre a tárgyakat.
A Tizenkilencedik Század Nagy Univerzális Lexikonában olyan leletekről ír, mint például aranyékszerek darabjai, melyeknek vékonysága és könnyűsége elhiteti az emberrel, hogy galvanizálással készültek, ami viszont egy olyan ipari technológia, melyet csak két-három éve használunk.”
Néhány archeológus azt is gyanítja, hogy az emberek akár érmehamisításra is használthatták a galvanizálást. Valójában világszerte a múzeumokban kiállított sok „arany” érme jól galvanizált hamisítvány.
Az ősi időkben ezeket a kifinomult módszereket az olyan különféle műtárgyak előállítására és díszítésére alkalmazták, mint például az ékszerek, a szobrok, az amulettek és a gyakran használt tárgyak. Az aranyozók ezeket a metódusokat nem csupán a tárgyak dekorálására, hanem olykor csalárd módon az arany vagy az ezüst látszatának keltésére is felhasználták.
Technológiai szempontból e munkások célja 2000 évvel ezelőtt az volt, hogy a lehető legfinomabb és legélethűbb nemesfémbevonatot hozzák létre. Erre egyrészt a drága anyagok megspórolása, másrészt a használatból származó kopásellenállóság javítása miatt volt szükség.
A legutóbbi eredmények igazolják az ókori mesteremberek és művészek által elért szakértelem magas fokát, továbbá hangsúlyozzák, hogy az általuk előállított tárgyak művészi minőségénél nem lehetett jobbat előállítani, illetve a modern korban sem lehet a nyomába érni.
A cikk alapjául szolgáló forrás: http://www.ancientpages.com/2018/08/01/ancient-sophisticated-technologies-mercury-based-gilding-that-we-still-cant-reach/
A cikket írta és szerkesztette: Száraz György
Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!
Részletes eseménynaptárunkat itt találod: https://napvallas.hu/programnaptar/
Részt vehetsz programjainkon:
Istentiszteletek http://napvallas.hu/programok/tudj-meg-tobbet-az-istentiszteletekrol-es-ami-mogottuk-van/
Aurafejlesztő és Meditációs Klubok http://napvallas.hu/programok/aurafejlesztoi/
Főnix-programok http://napvallas.hu/programok/fonix-pHYPERLINK “http://napvallas.hu/programok/fonix-program/”rogram/
Egómentesítő kurzusok http://napvallas.hu/programok/egomentesito-kurzus/
Karma Oldó Napok http://napvallas.hu/programokHYPERLINK “http://napvallas.hu/programok/karma-oldo-nap/”/karma-oldo-nap/
Szer-napok (szent ünnepnapjainkon) https://www.facebook.com/napvallas/?fref=ts
Ébresztő Táborok https://napvallas.hu/programok/holisztikus-tabor/
Bel- és külföldi zarándoklatok https://www.facebook.com/napvallas/?fref=ts
Ízisz Napjai https://napvallas.hu/programok/izisz-napjai/
Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!
Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!
Boldog napot
The post Ősi kifinomult technológiák: A higanyalapú aranyozás, amit még nem sikerült megfejtenünk appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
