Különösen nyáron sokak kedvence a szellős strandpapucs és a lapos sarkú balerinacipő. Szó se róla: kényelmes, ám egész napos viselésük bizonyos idő után komoly lábproblémákat okozhat.
A strandpapucs elsősorban nyáron nagyon népszerű. Ám ha a láb beszélni tudna, más lenne a helyzet, ugyanis viselésekor az egész mozgásrendszer szenved. Legnagyobb hibája, hogy nincs sarka. A láb struktúrájára nagy teher nehezedik, és súlyosan károsodhat. Nem sokkal jobb a balerinacipő sem. Rendszeres viselése egyik sem ajánlott.
Mezítláb, de csak rövid ideig
Bár első látásra úgy tűnhet, hogy a lábnak legjobb, ha mezítláb járunk, de a lábbelinek megvannak a hátrányai. Noha az ember ősidők óta cipő nélkül járt, de később elsősorban az európaiak fokozatosan hozzászoktak a lábbelihez. Rövid ideig tartó séta a füvön vagy a homokban nem árt, sőt hasznos, mert aktivizálódnak az addig nem használt izmok és kötőszövetek, a talpat pedig folyamatosan masszírozza.
A rossz cipő egészségi kockázatai
Fontos tudatosítani, hogy nemcsak a láb, hanem az egész szervezet egészségéről van szó, például a hátgerinc egészségéről. A gerincbántalmakat gyakran a rossz cipő okozza. Az a jó cipő, amelyik megfelel a láb formájának. Ha gyakran viseljük, sarka legyen stabil, amely rögzíti a lábat. Fontos a sarok, ami biztosítja a láb megfelelő helyzetét, külön elvárás, hogy jó minőségű anyagból készüljön. Egy cseh felmérés szerint a 6-7 éves gyerekek körülbelül egyharmadának a nem megfelelő cipőtől lábkárosodása van, mert már csecsemőkortól nem megfelelő méretű, alakú és anyagú cipőt hordanak. A szülőknek nem a felnőtt cipődivat szerint kellene cipőt választaniuk a gyereknek. A gyerekek körülbelül 98 százaléka ugyan egészséges lábbal jön a világra, idővel mégis károsodik a lábuk, lúdtalp, szemölcs, görbe ujj, gombafertőzés, bőrkeményedés alakul ki. Gyermekkorban a láb még korrigálható, ennek feltétele a jó minőségű cipő, a betét viselése, esetleg a rehabilitáció. A normális lábboltozat 6-8 éves korban alakul ki, méghozzá aktív izommunka következtében: jó sok ugrálás, fogócskázás, szaladgálás kell hozzá. Ugyanez az aktivitás, részben a lábboltozat szempontjából, jó lenne kamaszkorban is, amikor a csontok hirtelen növekedésnek indulnak. Ám ilyenkor a hormonháztartásban lezajló változások okán aluszékonyabbak, lustábbak a gyerekek, az internet és a videojátékok miatt pedig iskolán kívül is mozgásszegény életmódot folytatnak.
Degeneratív változások
Az évek számának növekedésével azonban a lábpanaszok óhatatlanul növekednek, ráadásul ez lábunk esetében viszonylag fiatal korban bekövetkezik. Testünk szavatossága egy emberöltő, nagyjából huszonöt év. Késő húszas éveinkben kezdenek kialakulni azok a degeneratív változások a lábon, amelyek kínzó panaszokat okoznak. Mivel a lábközép alatt nincsenek izmok, csak vékony kötőszövet, ezért a csont nagyon érzékeny alatta, és előbb-utóbb fájni kezd, lúdtalp alakul ki. Akinek lúdtalpa van, annak lapos papucsban jobban lesüllyed a bokája, ettől elfordul a térde, emiatt kitolja a csípőjét, és azt kompenzálja a derekából – úgyhogy a végén fáj a bokája, a térde, a csípője, a dereka. A lúdtalpasok Achilles-ínja megrövidül, és lapos papucsban – mivel ekkor a talp és a vádli derékszöget zár be – megfeszül. Érdemes hát már kisgyermekkortól kímélni, jó minőségű cipőbe „öltöztetni” a lábat. (dok-k)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
