„Ne győzzön le a gonosz, hanem te győzd le a gonoszt jóval.” – Róma 12:21
Bár az alábbi szomorú esetről már elég sokan írtak, úgy gondolom, olyan fontos kérdéseket vet fel, amelyek megérnek még egy posztot.
Röviden összefoglalva, egy fiatal amerikai pár, Jay Austin és Lauren Geoghegan, hátat fordítva unalmas hétköznapjaiknak, egy éves világkörüli bicikliútra indult, amiről rendszeres beszámolókat tettek közzé blogjukban.
Európa és Afrika után Közép-Ázsiába is eljutottak, ahol a túra tragikus véget ért.
Még áprilisban Marokkóban járva a fiatalember ezt írta:
„A híreket nézve és olvasva elhitetik az emberrel, hogy a világ egy ijesztő hely. Azt mondják, hogy nem lehet megbízni másokban, hogy az emberek rosszak, gonoszak, az emberek baltás gyilkosok, szörnyetegek vagy még annál is rosszabbak.
Én ezt nem hiszem el. A gonoszság pusztán kitaláció, amit azért agyaltak ki, mert nem képesek kezelni az emberekben rejlő összetettséget, és megérteni, hogy mások értékei, hite és perspektívája eltér a miénktől. Könnyebb borzalmasnak ítélni egy véleményt, mint megpróbálni megérteni.”
Az utolsó hír 2018. július 29-én érkezett róluk. Tadzsigisztánban két másik külföldi kerékpározó társaságában tekertek, amikor egy gépjármű, a biciklistákat megelőzve, szándékosan visszafordult, hogy szemből nekik hajtson. Egy rosszminőségű videó felvételt közzétéve az esetről az Iszlám Állam saját terrorakciójaként vállalta magára a támadást.
Bár az úton több atrocitás is érte a párt, bejegyzéseikből kiderül, hogy egyre erősebb volt bennük a meggyőződés azzal kapcsolatban, hogy az emberek alapvetően jók és a gonosz fogalmát mi magunk találtuk ki.
Mennyire szomorú, hogy két ember élete a Földön ilyen hirtelen és tragikus véget ért, amikor tulajdonképpen nagyon közel jártak az igazsághoz.
Azonban „ami csak majdnem igaz, az hamis, és nemcsak hamis, de veszélyes is, mivel az igazságot eléggé megközelítve könnyebben félrevezethet.”1
Jay és Lauren jól látta, hogy az emberekben megtalálhatjuk a jóságot vagy a jóságra való vágyat, azonban beleestek abba a manapság nagyon elterjedt csapdába, hogy a gonoszságot kitalációnak, és bár ők maguk nem mondták ki, keresztény kitalációnak gondolják.
Mennyire gyakran szembesül az ember a váddal, miszerint a bűn fogalmát a kereszténységnek köszönhetjük! Az igazság nem is lehetne távolabb ettől.
A kereszténység igazából az egyetlen realista válasz a nagyon is valóságos bűnre és emberi gonoszságra. Jézus pedig nemcsak nevén nevezte, hanem le is győzte a gonoszt, így az elveszítette minden erejét velünk szemben.
Ha Jay és Lauren felismeri a különbséget az önbecsapás és a gonoszságra adható egyetlen igazi és szerető válasz között, talán ma is élnének. Jézus nélkül nehéz különbséget tenni a kettő között. Jézus nevén nevezte a bűnt és a gonoszságot, de annyira szeret bennünket, hogy meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.2
Itt meg kell jegyezni, hogy a keresztények talán mindenkinél gyakrabban esnek áldozatul a gonoszság különböző megnyilvánulásainak, csakhogy a mi esetünkben „az élet Krisztus, és a meghalás nyereség”3.
A lassan mindent átható liberális világnézet szerint az ember jó és talán az egyetlen bűnt abban látja, amikor valaki bűnről, gonoszságról, vagy abszolút igazságokról beszél. Nem nehéz meglátni, hogy miért: ha nincs bűn, akkor nincs szükség a bűntől való megváltásra, vagyis Jézusra sem és az ember véres, de büszke fejjel ismételheti Henley, William Ernest dacos szavait:
“magam vagyok sorsom ura,
lelkem hajóján kapitány.”
A liberalizmus abszolút szabadságot ígér, miközben azt vallja, hogy minden döntés egyformán jó. A kereszténység ezzel szemben nem törli a lehetőségek közül a rosszat, hiszen, ha csupán kettő vagy többféle jó közül választhatunk, hol a szabadság? A kereszténység nem nevezi jónak a nagyon is kézzelfogható gonoszságot, de kitart amellett, hogy az abszolút jóság legyőzte a gonoszt, azonban a győzelem csakis a mi egyéni döntésünk alapján képes megnyilvánulni a saját életünkben. Amikor a döntést meghoztuk, nincs az a gonoszság, ami ezt képes lenne megfordítani.
Jézus nélkül ez a gonoszságot tagadó világnézet csupán egy veszélyes önámítás marad, ahogy ezt Jay és Lauren szomorú története is szemlélteti.
Henry Ward BeecherRóma 5:8Filippi 1:21
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
