Ferenc pápa a gendert két éve a család ellenségének nevezte. De mit értett a kifejezésen? A világ több katolikus, köztük jezsuita egyetemén jelen van a „társadalmi nemek tudománya”. De mit is oktatnak ott? A témához Kopp Mária megfontolásaival közelít Szőnyi Szilárd írása a Párbeszédháza.hu-n.
A kérdésben nehéz tisztán látni, mert a gendernek sokféle értelmezése létezik. Ha arról van szó, hogy a nemek csupán társadalmi konstrukciók, ezért fel kell számolni a férfiak és a nők közti biológiai különbségeket, s kötelező mindenféle szexuális irányultságot egyenrangúnak tartani, akkor a keresztény emberképet vallókban joggal szólal meg a vészcsengő. Nemhiába szólt nemrég Ferenc pápa a genderelméletetről mint a házasság nagy ellenségéről, mondván: „Nem fegyverekkel, hanem ideológiákkal zajlik a harc, ideológiai gyarmatosítással pusztítanak. Ez ellen védekezni kell.”
A téma a 2014-es családszinóduson is előkerült, és ahogy akkor Angelo Bagnasco bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke a Vatikáni Rádiónak elmondta, a résztvevők a gendert korunk nagy kihívásának nevezték, amennyiben „banálissá próbálja tenni az emberi szexualitást, lerombolva a természetes család fogalmát”. Szabó Ferenc jezsuita 2014-ben a Vatikáni Rádióban rendtársa, Mario Imperatore tanulmányát ismertette az olasz Civiltà Cattolica nevű jezsuita folyóiratból. A szerző a „lesbico-gay kultúra” és a feminizmus antropológiai gyökereit kutatva feltárja a kérdés filozófiai előzményeit, és megállapítja: „Az újabb tudományos agykutatás alapján állíthatjuk, hogy az ember testi dimenziója, a szexuális meghatározottság nem tulajdonítható lényegében szociológiai és pszichológiai tényezőknek, amint ezt a veszélyes genderelmélet vallja.”
A Nemzetközi Teológiai Bizottság is közzétett egy dokumentumot a témáról: a 2005-ös, Comunione e servizio (Közösség és szolgálat) című irat hangsúlyozza az ember szexuális különbözőségének jelentőségét. Hans Urs von Balthasar teológus pedig tanulmányában elutasította azt a téves értelmezést, miszerint a férfiléttel a teremtés óta szükségszerűen együtt jár a hatalom és az uralkodás gyakorlása. „Ez igazában a bűnnel jár együtt, ahogy a Teremtés könyve 3. fejezetében olvassuk. Mert a bűn, az Istennel való szakítás éppen a férfi uralma alá vetette a nőt, akár a társadalomban, akár sokszor magában az egyházban is. Ez az álláspont nyitva hagyja a lehetőséget a feminizmussal folytatandó párbeszédre.”
Itt érkezünk el arra a területre, ahol adott esetben össze lehet egyeztetni a férfi és női szerepek változásának tanulmányozását a kereszténységgel, s példaként a néhai Kopp Máriát említhetjük. Az elkötelezett katolikus magatartáskutató, pszichológus már 2010-ben Miért váltak a genderkutatások központi jelentőségűvé a mai társadalomban? címmel tanulmányt közölt a jezsuiták – azóta csak online elérhető – Távlatok nevű folyóiratában. Az írás főbb megállapításai:
• Az angol „sex” szó a biológiai nemet jelenti, a társadalmi nem ezzel szemben azokat a tulajdonságokat foglalja magába, amelyek a kulturális hagyományok, szerepek változásai következtében jellemzik az embert. A magatartásformák és tulajdonságok természetesen részben genetikai jellegünkből fakadnak, ám más részüket a környezeti hatások alakítják.
• Bár sokan szeretnék idealizálni a korábbi családmodelleket, a nőkkel szemben sokáig diszkrimináció érvényesült, például még az 1900-as évek első felében is alig szerezhettek felsőfokú végzettséget. Ma viszont már legalább ugyanannyi, ha nem több lány tanul, mint férfi, s ez a tény újszerű szerepmegosztást kíván az egyes nemek képviselőitől. A genderkutatások többek között a nők és férfiak közti esélyegyenlőség megvalósulását vizsgálják.
• Ebből a szempontból a feminista mozgalmak sok eredményt értek el, ugyanakkor egyes [és, tegyük hozzá, manapság a nyilvánosságban nagy teret nyerő] áramlataik nem az együttműködést keresik, hanem a férfiak és nők közti szembenállást erősítik.
• Pedig a cél a két nem tagjainak harmonikus munkamegosztása. És ebben a folyamatban éppúgy lényeges a férfiaknak címzett „Pelenkázz, tovább élsz!” jelszóval megfogalmazott megfontolás, mint az a kívánalom, hogy munkaerőpiaci eszközökkel számoljuk fel azt a hátrányt, amely a magasabb végzettségű, gyermeket nevelő nőket sújtja utód nélküli társaik ellenében.
Nem véletlen, hogy amikor a kormány idén év elején népesedési-családpolitikai intézetet hozott létre, azt Kopp Máriáról nevezte el. A világ számos keresztény felsőoktatási intézményében hasonló megfontolásokból létezik gendertanszék, például az Ausztrál Katolikus Egyetemen, a mi Pázmányunkkal együttműködésben álló amerikai Notre Dame Egyetemen, a jezsuita alapítású tengerentúli Regis Egyetemen, vagy éppen az ugyancsak Szent Ignác-i alapon működő chicagói Loyola Egyetemen. Ezeken a helyeken alapvetően a keresztény emberkép alapján közelítenek a kérdéshez. Az ausztrál intézmény többek között azzal ment át az ország „gendertesztjén”, hogy dolgozóinak rugalmas munkaidővel segíti a helytállást a családi életben, a Notre Dame szakleírása pedig hangsúlyozza, hogy a területet az egyetem katolikus identitásának keretein belül tanulmányozza. Mivel azonban a gendernek a keresztény világban is többféle értelmezése van, egyes helyeken olyan fokú eszmei nyitottsággal taglalják a kérdést, ami máshol talán már meghaladná egy katolikus intézmény profilját.
A kérdés ezért nem annyira az, hogy legyenek-e tudományos műhelyei „társadalmi nemek” tanulmányozásának, hanem hogy ezeket a kereteket kik és mivel töltik meg. Ahogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO Gender és egészség munkacsoportjának vezetőjeként 2004-ben Kopp Mária fogalmazott: „Kemény érdekütközés zajlik annak meghatározására, hogy mit értsünk genderen. A legveszélyesebbnek azt tartom, ha átengedjük ezt a terepet a szélsőséges liberális köröknek. […] Most még rajtunk múlik, hogy milyen irányba alakítjuk a gender kérdését. Már csak azért is fontos ez, mert a genderkutatásokra a nemzetközi szervezetek komoly pénzeket szánnak. És nem mindegy, hogy ezeket az összegeket a férfiak idő előtti halálozásának megelőzésére, a gyermeket vállaló fiatalokkal szembeni diszkrimináció csökkentésére, vagy a transzszexualitás támogatására fordítják.”
Forrás: Szőnyi Szilárd/Párbeszédháza.hu
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
