Április 8-án jókora pofont kapott a magyarországi balliberális politikai oldal. A hódmezővásárhelyi időközi eredményétől megrészegülők, már kormányváltásról álmodoztak, ehhez képest, nemhogy a hatalom közelébe nem engedték őket a magyar választók, de harmadszor is kétharmados felhatalmazást adtak a Fidesz-KDNP-nek.
Ezek után persze nem magukban, minősíthetetlen politikai teljesítményükben keresték a hibát, még a korábbi, Gyurcsánytól megtanult őszödi beismerést sem engedték meg maguknak. Pedig legalább annyit mondhattak volna Fletó után szabadon: Srácok, lányok, ezt bizony elk..tuk, nem kicsit, nagyon!
De nem ezt tették, hanem elkezdték sértegetni az embereket. A „mucsai, műveletlen, tanulatlan, bunkók szavaztak a Fideszre és Orbán Viktorra” hallhattuk, olvashattuk az ellenzéki lapok, médiumok szinte mindegyikében, se szeri, se száma nem volt az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásoknak.
A vesztesek minden jel szerint elfelejtették azt az örökbecsű mondást: A népet nem lehet leváltani. És persze jött a mantra: „Bezzeg Budapest, az ott élő magasan képzett, bölcs és okos emberek megmutatták, hogyan is kell szavazni!”
A fővárosban ugyanis a visszalépkedéseknek is köszönhetően az egyéni mandátumok többségét elvitte a baloldal – a X. kerületi jelölt, Burány Sándor ittas járművezetéséről mondjuk akkor még senki sem tudott – ami persze messze nem jelentette azt, hogy a listákra leadott szavazatok alapján ne a kormánypártok nyertek volna az ország szívében is.
Ám mint oly sokszor, most is bebizonyosodott: nincs pesti, meg vidéki magyar ember, csak egy van: a nemzet, amely sok mindent eltűr, elnéz, de csak egy bizonyos határig.
Azt ugyanis nem engedi meg egyetlen politikusnak vagy politikai oldalnak sem, hogy ilyen mértékben megsértse. Július 8-án vasárnap ennek láthattuk tanújelét, amikor mind a józsefvárosi, mind a belvárosi időközi választáson – ne szépítsük – a teljes ellenzéket, MSZP-től, Jobbiktól, LMP-n, DK-n át Momentumig, Párbeszédig kivágták mint macskát…
Az „egy, esélyes jelölt mögé álljon be az egész ellenzék!” szlogen sem ért már számukra semmit. Természetesen a balliberálisok ebből az újabb kiütésből sem tanultak semmit. Folytatódtak a magyarázkodások és a mellébeszélések. A nagy józsefvárosi vesztes, Győri Péter szerint a „szegények között tarolt a Fidesz”. A 168 óra mi sem természetesebb, mint hogy a relatíve alacsony választási részvételt emlegette: „érdektelenségbe fulladt a választás” címszóval.
Vagyis összefoglalva: szerintük a Fidesz azzal nyer újra és újra választást, hogy a „parasztok”, a „csórók”, a „bunkók” szavaznak rájuk és egyébként is csak akkor, ha a szavazás a kutyát nem érdekli. Április 8-án persze még a demokrácia diadalaként beszéltek a magas részvételi arányokról, aztán amikor kiderült, hogy az sem nekik kedvezett, máris elkezdtek mucsaizni, bunkózni. Egyetlen dolgot nem olvashattunk sehol tőlük, sem április 8. után, sem pedig most.
Méghozzá annak beismerését, hogy a választók többsége azt az oldalt támogatta/támogatja voksával, amely velük, értük és nem ellenük illetve velük szemben politizál.
Erre az egyik legjobb példa épp Józsefváros, amely mostanra végképp levetette magáról a meglehetősen pejoratív “Nyócker” jelzőt, Kocsis Máté vezetése alatt a városrész fejlődése a mindennapi életnek gyakorlatilag valamennyi területén tetten érhető, ezt pedig a biztonságot, nyugalmat, tisztaságot és fejlődést óhajtó választók, vagyis az emberek döntő többsége megjutalmazta és ennek a munkának a folytatására adott felhatalmazást, hasonlóképpen ahhoz, ahogy ez történt országosan is, a parlamenti választások alkalmával.
Ugyanis az igazság pillanata előbb vagy utóbb mindig elérkezik és ne legyenek kétségeink, ha a balliberális oldal a politizálásnak ezen a formáján nem képes gyökeresen változtatni, ha az emberekben és nem saját magukban keresik vereségsorozatuk okát, akkor bizony jobban teszik ha a február 25-i győzelmük emlékét jól elraktározzák, mert újabb hasonlóra biztosan nem mostanában lesz majd példa.
Juhász Attila
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
