A finnugor elmélet ellentmondásaira hívta fel a hallgatóság figyelmét Pogátsa István magyarországi őstörténet-kutató a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Napok alkalmával szervezett tudományos értekezleten tartott előadásában. Állításait hazai, valamint külföldi régészek, illetve történészek e témakörben megfogalmazott véleményeinek ismertetésével támasztotta alá.
Az említett elmélet szerint a Krisztus előtti IV. évezredben a vadász-halász, gyűjtögető életmódot folytató finnugor népesség a középső Volga–Káma-vidék és a Nyugat–Urál területén leledzett. A Krisztus előtti III. évezred végére azonban annyira túlnépesedett, hogy szétvándorlásra kényszerült. Egyes csoportjai a Felső–Volga, innen pedig az Onyega–Ladoga vízgyűjtő területének folyói mentén vándoroltak nyugat és északnyugat, mások pedig dél, illetve keleti irányba. Ez eredményezte a finnugor alapnyelv és ősnép szétválását, és vezetett az ugor ág elkülönüléséhez, amelyhez a magyar is tartozik.
László Gyula (1910–1998) régész, történész, egyetemi tanár az elmélet lényegét a következőképpen foglalta össze: „Valamikor az őskőkor végén, az újkőkor elején kis területen, összezsúfolódva éltek, s nagyjából egy nyelvet beszéltek az uráli-finnugor népek elődei, aztán túlszaporodva keltek volna vándorútra nyugat felé, le-leszakadva egymástól.” Mindezt pedig régészként lehetetlennek tartotta, ugyanis minél kezdetlegesebb az életmód (pl. gyűjtögető, halász-vadász), annál nagyobb területre van szükség a betevő falat biztosításához. Téves tehát a kis területen élő sűrű lakosság elképzelés, sőt, éppen a fordítottja, vagyis óriási terület és csekély lakosság az igaz, tehát a finnugor elmélet már a kiindulási pontján alapjaiban meginog.
László Gyula megállapítását kutatásaik alapján keleti és nyugati szakemberek egyaránt alátámasztották. Például a kiváló orosz régész és néprajzkutató, Valerij Csernyecov (1905–1970), de ezt igazolják Robert Carneiro (1927) amerikai antropológusnak a dél-amerikai yanomami indiánok között végzett megfigyelései is. Ráadásul P. N. Tretyakov (1909–1976) és N. V. Trubnyikova (1912–1997) határozottan kijelentik, hogy a gyűjtögető, halász-vadász életmódot folytató népeknek a régészeti kultúrákhoz történő kapcsolása lehetetlen. A. P. Szmirnov (1899–1974) régész pedig leszögezi, hogy nem sikerült ugorokra jellemző tárgyakat vagy régészeti kultúrát kimutatni.
Pogátsa még hosszasan sorolta a példákat annak érzékeltetésére, hogy a finnugor elmélet minden tudományos alapot nélkülöz. És ezen még csodálkozni sem lehet, ugyanis az eredetileg Paul Hunsdorfer (1810–1891) nevet viselő, majd Hunfalvy Pálra átkeresztelkedő szepességi szász és a szintén német származású Budenz József (1836–1892) nyelvészek az íróasztal mellett következtették ki. Ennek ellenére azonban akadémiai körökben a mai napig dogmaként kezelik, hiszen még vitát sem lehet folytatni róla. De vajon miért? – vetődött fel végezetül az egyáltalán nem költői kérdés, amelynek megválaszolását az előadó a hallgatóságra bízta.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
