„Ijesztő szelek fújnak, kedvesem
Nem hoznak több tavaszt el fényesen
Fejünkre hullanak a csillagok
Rémülten ébrednek az álmodók“
Nem kedvelem Zoránnak ezt a dalszövegét, elsősorban azért, mert ellentétben vele, minden évben várom kedvenc hónapomat! Fiatalon főleg azért készültem rá, mert azt mondogatták, hogy ez a szerelmesek hónapja, és hátha majd idén vagy megint! Ezt most már úgy érzem, kicsit kinőttem!
Idén hamarabb jött el, már áprilisban itt volt! Legalább is a májusi meleg. Nem is sejtem, mi lesz azokkal, akik egy másik nótához igazodva szeretnének májusi éjszakákon letépni minden orgonát. Északabbra kell menniük, mert addigra mifelénk elvirágzik a fehér is, meg a lila is, esetleg lefagyasztani egy csokorra valót…!
Bevallom őszintén, hogy idén is téptem le orgonát futás közben az erdő széli gazdátlan bokrokról a feleségemnek, de akkor még igencsak április volt, de így is keveredett már a szálak közé egy-két hervadtabb. De a szándék a fontos, mondtam meggyőzően! Májust inkább már csak azért várom, hogy megszabaduljak a télies futóruházatomtól, és egy szál pólóban, gatyában rójam a kilométereket.
Persze, egyre kevesebbet. Mégis azt gondolja az ember, hogy könnyebb öltözékben könnyebb a futás és még gyorsabb is. Önmegnyugtatás! Meg aztán tavaszodván, ha sóhajt a rét, az orgonaillatban, a kora reggeli verőfényben azért egész más!
Viszont a ma reggeli futás közben megfigyeltem egy érdekes és elterjedő félben lévő kedves szokást: az önmarcangoló futók köszönnek egymásnak! Néha csak biccentenek a fejükkel, de akkor is. Mint ahogy a nagyvárosi villamosok köszöntenek egymásnak indexeléssel találkozásuk alkalmával:
Tisztelve a kort nekem sajnos, futás közben mindenki előre köszön, lányok, fiúk egyaránt! Valószínűleg észreveszik rajtam az évek nyomait: a nehezebben hajló, megkopott térdek miatti furcsa, aszimmetrikus, kissé komikusnak tűnő mozgást, meg az őszülő szakállt, esetleg meghallják egy idő után a szaporább lélegzetvételemet is. Sapkát is azért viselek futás közben, hogy legalább az őszülés egyéb helyszínei takarva legyenek.
Szemüveget meg pont azért nem, hogy ne legyen még árulkodóbb koromra nézve. Pedig nélküle nem veszélytelen az erdő, az egyébként ismerős erdei ösvényeken főleg a friss vakondtúrások, letörött vastagabb faágak jelentenek szemüveg nélkül komoly kihívást. Az is persze árulkodó lehet, hogy a futó találkozáskor kicsit mindig belehúzok a tempóba, hogy ne tűnjek annyira bénának! Aztán persze újra lelassulok. Mintha ez nem lenne feltűnő!
Viszont ez a sportolói egymást köszöntés tetszik! Az élet más területén is elterjedhetne. Köszönthetnék egymást például a tüntetők is! Nem csak a tereken akció közben ácsorgók, hanem a magántalálkozások alkalmával is! Hogyan ismerhetnék meg egymást? Mivel nincs olyan tüntetőféle egyenruha, talán egy T betűs kitűzővel. A TT pedig az eszmélkedő Tanuló Tüntető jele lehetne. Az ET pedig nem földönkívülit jelentene, hanem ellentüntetőt.
Hát ezért várom a májust! Már hallom, kopogtat…
Száraz Dénes
Nyitókép: citygreen.hu
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
