Félreértés ne essék, a magyar fiatalságot üldöztetéssel fenyegető bayerzsoltokon, a nyugati antifáktól rettegő Fidesz-sajtón és az esküjére méltatlanná vált, uniós pénzen hűtlenné hízott morvaikrisztinákon kívül senki sem akar egy budapesti Majdant. Nem azért készülünk tüntetni, hogy szétverjük a Parlamentet vagy kukákat borogassunk, bármilyen jól is jönne ez most a Fidesznek.
Most azért kell kimenni az utcára, hogy megmutassuk:
ha tényleg választási csalás történt, akkor ebbe a magyar nép nem nyugszik bele.
A Jobbik is tüntet szombaton
„A Jobbik erős és egységes, Magyarország második legnagyobb politikai közössége, amely továbbra is kész a korrupt Fidesz elleni küzdelemre az ország érdekében. Ezért úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk a szombati tüntetéshez, és minden támogatónkat arra kérjük, hogy legyen ott!”A tüntetés szombaton 17:30-kor lesz Budapesten, az Operánál (Andrássy út 22.)
Biztosat csak akkor lehet majd mondani, ha az ellenzéki pártok végeztek a jegyzőkönyvek összevetésével, és valamiféle bizonyíték lesz arra, hogy a Fidesz trükközött a végeredménnyel, de addig is erőt kell mutatnunk. Nyugodt, de határozott és tettre kész erőt.
Mert egy elcsalt választást semmi sem legitimál jobban, mint az, amikor az azt elszenvedő ország beletörődik az igazságtalanságba.
Ne feledjük, hogy ez a rendszer nem április 8-án kezdte a voksolás végeredményének kétes eszközökkel való befolyásolását: négy éve tart a permanens, diszkrétnek egyáltalán nem nevezhető agymosás és az eltérő vélemények erőszakos elhallgattatása, ami önmagában megkérdőjelezi április 8-a tisztaságát. Ezzel pedig nem csak mi vagyunk tisztában.
Azt sem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy nem csak az ország, de az európai, és tágabb értelemben véve a nyugati közvélemény szeme is rajtunk van (keletről is figyelnek minket, de egészen más előjellel), és nagyon sok múlik azon, hogy ne azt lássák, hogy a magyarok tényleg egyöntetűen Orbán Viktor velejéig romlott, korrupt, ön- és közveszélyes rendszere mögött állnak, és készek kamikazék módjára feláldozni magukat azért a rákos daganatért, amit Magyarország és Európa testén jelent ez a formáció.
Egészen más megítélés alá esik ugyanis egy olyan nemzet, ami egy diktatórikus kisebbség acélos szorításában vergődik, mint ami önként és dalolva áll be az elnyomó zsarnoka mögé, amikor mondjuk az Európai Unió ledobja a valódi atombombaként elkönyvelt, és Orbánék által rettegett hetes cikkelyt.
Utóbbi esetben a nem lesz könyörület, jönnek a forrásmegvonások és a visszafizetési kényszer, amit nem a Fideszen és annak vezetőin fog leverni Brüsszel: kétszeresen nyomorítanak majd meg minden egyszerű polgárt, ha eljön a gazdasági elégtétel ideje.
Ha azonban megmutatjuk, hogy a civilizált normák megbecstelenítéséhez nem a teljes magyar nép adta a biodíszletet, és a többségnek igenis elege van ebből a nyolc éve folyó kárpáti banánköztársaságból, akkor legalább az esély meglesz arra, hogy a narancsbárók helyett ne nekünk kelljen még az ő keresztjüket is a saját nyakunkba venni.
Sovány vigasz, de jelenleg ez a maximum, amit ki lehet hozni a helyzetből, ez pedig mindenkinek felelőssége és kötelessége, aki nem szeretné, hogy a Fidesz és a megvezetett honfitársaink miatt az egész magyarság egy olyan szégyenbillogot kapjon a homlokára, amit hosszú ideig nem fogunk tudni lemosni magunkról, és aminek jegyében gondolkodás nélkül radíroznak le minket a térképről, függetlenül attól, kire szavaztunk 8-án.
Nem mondhatunk le egy jobb Magyarországról
Magyarország választott, azt, hogy mit és hogyan, inkább nem minősíteném, és nem azért, mert nincs róla véleményem. Egyszerűen csak fölösleges.Viszont van egy dolog, ami mindenképp kikívánkozik belőlem, és az – talán meglepő módon – a legőszintébb és legtermészetesebb hála érzése.Hálás vagyok az elmúlt évekért, mert vitathatalnaul ez volt éltem egyik legkeményebb, de legszebb időszaka is, és nagyon sokmindent tanulhattam, mind emberileg, mind szakmailag.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
