Kemény legény volt ő is, mint Clark Gable, Paul Newman vagy Steve McQueen. Hogy csak az amerikai mozi ikonikus alakjai közül válogassunk. Varázsával sokakat térdre kényszerített. Az erős nők elgyengültek, a gyengék erőre kaptak tőle. De a férfiak sem mentek el mellette szótlanul. Öltözködésben, stílusérzékben, mozgásban, de főleg hódításban sokaknak volt tanítómestere. Jean-Paul Belmondo nyolcvanöt éves.
Huszonhat éves, már kész a Godard-ral forgatott Kifulladásig, amikor meghal Gérard Philipe, a háború utáni francia filmművészet lefegyverző egyéniségű, komoly színpadi képzettségű színésze. Egyszerre ketten lépnek a helyébe. Ő és két évvel fiatalabb pályatársa, Alain Delon. Mindketten karizmatikus férfiak. Mindketten a nők bálványai. Nehézfiúk. Betörhetetlenek. És mindketten egészen más közegből jöttek.
Belmondo, vagy ahogy a franciák becézik: Bébel művészcsaládban született. Szobrász apa, festőművész anya fia. Bátyja is van, mindketten nagy érdeklődést mutatnak a művészet iránt. Jean-Paul éles eszű gyerek, de tanulni nem szeret. Bunyózni és bohóckodni annál inkább. Focizik és bokszol, amatőr ökölvívó-versenyek győztese. Orrát mégsem a ringben törik laposra, hanem egy iskolai verekedés során. Nyughatatlan lélek, akit nem könnyű gatyába rázni. Tizenhét évesen elhagyja a családját, és egy vándorszínész-társulathoz szegődve járja az országot. Köztük talál magára, némi megnyugvásra. Az iskolapadba nem ül vissza. A ringből is kiszáll. Beiratkozik egy színitanfolyamra, afféle gyorstalpalóra. Később a színművészeti főiskolára, ahol elnyeri a legproblematikusabb növendék címét. Tanárai közül nem eggyel kerül összetűzésbe, szakmailag nem ért velük egyet, kordában tartani amúgy sem engedi magát. Az ő esetében ez egyszerűen lehetetlen. Szabad lélek, sokszor irányíthatatlan. Diplomája megszerzése után színpadi színészként kezdi el a pályát. A lázadó fiatalok nemzedékének példaképévé válik, aki két lábbal rúg fel minden szabályt, bevett szokást.
„Apám nagyon féltett a bizonytalan jövőtől – írja most megjelent, Belmondo Belmondóról című könyvében. – Főleg, hogy látta, már nem tud beleszólni az életembe. Csavarogtam. Éjszakáztam. Kalandból kalandba sodródtam. De akkor már tisztán láttam: filmezni akarok, a mozi az én világom. Bernard Shaw Cézár és Kleopátra című darabjában egy római légióst játszom, Jean Marais a címszereplő. Nincs közös jelenetünk. A kulisszák mögül nézi, mit csinálok a színpadon. Kíváncsi rám. Megérzett bennem valamit. Jön az első nagyobb filmszerep: Légy szép, és tartsd a szád! Marc Allégret rendezése. Remek forgatókönyv, Myléne Demongeot a női főszereplő. Feltűnik a csapatban egy nálam két évvel fiatalabb színész, Alain Delon. Köztes epizód: katonai szolgálatra hívnak Algériába.”
És jön a nagy találkozás Jean-Luc Godard-ral, a francia új hullám egyik vezéralakjával, aki hatalmasat lendített Belmondo pályáján. Pedig első látásra nem is találják egymást rokonszenvesnek. Előtte egy kis szerepet játszik a Charlotte és az ő párja című rövidfilmben, Godard „ujjgyakorlatában”, aztán Claude Chabrol hívja a Kettős küldetésbe, ahol már sokkal jelentősebb feladathoz jut. Ezt követi aztán a francia új hullám egyik alapfilmje, a Kifulladásig, amelyben Jean Seberg partnere. Belmondo egy rokonszenves tolvaj a kötetlen történetben. Lelő egy rendőrt, és addig menekül, amíg a kedvese el nem árulja őt.
„Igazából Jean-Luc fedezett fel a mozi számára – írja a könyvben. – A forgatókönyv Francois Truffaut ötlete alapján készült, de a dialógokat magunk alakítottuk a felvételek során. – Menj be a telefonfülkébe! – utasított Godard. Bementem. És most mit csináljak? – kérdeztem. – Amit akarsz – mondta. – Így vettünk fel napi két-három jelenetet, és már húztunk is haza. Mi élveztük, a producer a plafonig ugrált dühében. Sokan még ma is azt gondolják, hogy ez a film az egekig emelt. Ez nem igaz, rengeteg támadás érte az alkotást, ami engem is megviselt. Idővel aztán a közönség is megszerette. Én egyébként nem is sejtettem a forgatás során, hogy nagy filmet forgatok. Épp ellenkezőleg. Meg voltam győződve róla, hogy nem is fogják vetíteni.”
A közönség eleinte valóban nem tódult a moziba, később kaptak rá a nézők a Kifulladásig ízére. Akkor már elragadtatással beszéltek róla, Belmondo pedig nemzedékének első számú példaképe lett. Ami pedig ez után következett, az a színészt is meglepte. Lecsaptak rá az olaszok. Sophia Loren partnere lett a Moravia regénye nyomán készült Egy asszony meg a lánya című drámában. Gina Lollobrigidával játszott az Őrült tengerben. Claudia Cardinaléval Az utcalányban. Vittorio de Sica, Alberto Lattuada, Mauro Bolognini – élvonalbeli olasz rendezők adták kézről kézre.
Első házasságát húszévesen kötötte Élodie Constantinnal, akitől három gyermeke született. Két lány és egy fiú. Idősebb lánya, Patricia nem sokkal a negyvenedik születésnapja után tűzhalált szenvedett. Florence és Paul három-három unokával ajándékozták meg.
„Élodie volt az első nagy szerelmem. A konzervatóriumban ismerkedtünk meg. Táncosnő volt. Azután házasodtunk össze, hogy leszereltem. Lakást a szüleimtől kaptunk, sőt havi apanázst is. Akkoriban még bunyós fickó voltam, sok balhém volt az éjszakában. A gyerekeim aztán hazacsábítottak. A lányaimmal szemben talán túlságosan elnéző voltam. Úgy neveltem őket, ahogy a szüleim neveltek engem. Szabadon, észszerű határokon belül. A téli iskolai szünidőt a svájci Alpokban, a nyarakat általában a francia Riviérán töltöttük. Paul fiamból később Forma 1-es autóversenyző lett, vele rengeteget sportoltam. Teniszeztünk, röplabdáztunk, vízisíztünk, úsztunk, a toronyugrást gyakoroltuk. Élodie-től tizenhárom évi házasság után váltam el. Jó viszonyban maradtunk. Mint két kiegyensúlyozott lelkületű felnőtt, akik megőrizték magukban ifjú koruk nagy szerelmét.”
Cartouche, Riói kaland, Egy kínai viszontagságai Kínában, A betörés – egymást követik a nagy kalandfilmek, amelyekben kaszkadőr segítsége nélkül old meg életveszélyes jeleneteket. Háztetőkön ugrál, mozgó villamos tetején rohangál, magasban szálló helikopterről kötélen lóg fejjel lefelé. Hajmeresztő mutatványokat hajt végre sokemeletes épületeken, tűz, víz nem állhatja útját. Mindeközben a haja szála sem görbül. Kisebb karcolások, horzsolások árán megússza a legdermesztőbb helyzeteket is. A Riói kalandban – meséli a könyvben – cirkuszi akrobatává vált. Kötél a derekán, az egyik toronyházból kellett átjutnia a másikba. Megcsúszott a falon, a negyedik emelet magasságában lógott ég és föld között – tizenkét percig. Túlélte. A Félelem a város felett című filmben 60 km/óra sebességgel száguldó metrószerelvény tetején manőverez – egymást követő alagutak között. Feláll, szalad, ugrik, fekszik, feláll, szalad, ugrik, fekszik. Ha egy másodperccel korábban áll talpra, katasztrófa történik. Ott sem esik baja. A csodával határos módon ezt is megússza.
Bolond Pierrot. Újabb film Jean-Luc Godard-ral. A történet szerint párjával együtt menekül (mert nincs más lehetősége) a fővárosból, hogy Dél-Franciaországban élje a maga hóbortos, kockázatos és hajszás életét. Aztán jön az Érzékeny csirkefogó, A tolvaj, az Ászok ásza, A kívülálló, a Montreali bankrablás, A magányos zsaru, Kellemes húsvéti ünnepeket! – a címek magukért beszélnek.
„Amikor mozikba kerül a Bolond Pierrot, a lapok már tele vannak az új kapcsolatommal. Ursula Andress. 1965-ben találkoztunk A hongkongi férfi forgatásán. Szerelem első látásra. Élodie azonnal beadja a válókeresetet. Ursula ugyanolyan híres, mint én. Dr. No titkos szigetén kagylókra vadászó Vénusz. James Bond-filmmel lett világszerte ismert. Elválaszthatatlan pár lettünk. Mindenhova jött velem, ahol forgattam. Hét gyönyörű évet éltem meg vele. Rengeteget utaztunk. Ott voltam mellette, amikor Írországban forgatott. Los Angelesben volt villája, ott laktam vele. Szenegál, Kalifornia, utazunk, szeretünk. Általa fedezem fel Amerikát. Beteszem a lábam Hollywoodba. Találkozom Kirk Douglasszel, Frank Sinatrával (nem ismerem fel egy étteremben, feláll, odalép hozzám, üdvözöl) és Ursula bizalmas barátjával, Dean Martinnal. Megjelenik rólam egy cikk a Life-ban. French bad boynak hívnak. Ursulával szenvedélyesen szeretjük egymást, ha nem vagyunk együtt, naponta írunk egymásnak. Philipp de Brocával forgatjuk A hongkongi férfit. Kuala Lumpur, Bombai, Kárácsi, Katmandu, Patan, Long Kaoui – maga a paradicsom.”
Kedves csirkefogó – ismét egy testre szabott szerep. De illik ez a cím, ez a megnevezés régi barátjára, akivel a sajtó sokszor megpróbálta összeugrasztani, Alain Delonra is. Sosem voltak haragban. Ha nézeteltérés volt köztük, gyorsan tisztázták, vetélytársat sosem láttak a másikban. Tisztelik és kedvelik egymást kezdettől fogva. Nem is kanalaztak egymás leveséből. A film világában külön utakon jártak. Amikor a franciák Becsületrenddel tüntették ki Belmondót, Delon az elsők között gratulált neki. Minden idők egyik legnagyobb kasszasikerében, a Borsalinóban együtt játszottak. De már előtte is volt közös filmjük, a Párizs ég?
„Írhat rólunk bármit a sajtó, Alain és én barátok vagyunk. Pontosan emlékszem a napra, amikor először találkoztunk. Színházban játszottam, még be sem indult a filmes pályám, amikor Alain az egyik előadás után kint várta akkori barátnőjét, Brigitte Aubert. Először 1957-ben szerepeltünk közös filmben. Légy szép, és tartsd a szád! Mindkettőnknek kis szerepe van, de Alain nevét kövérebb betűkkel nyomtatják a plakátra. Három évvel később egyszerre robbantunk be a köztudatba. Ő a Ragyogó napfénnyel, és a Kifulladással. Egyébként sok mindenben különbözünk. Rólam azt mondják, vidám vagyok és nyitott, Delon zárkózott, befelé forduló. Mellém a szerencse szegődött, neki több szenvedés jutott. Ő a külvárost járta fiatalon, ott volt Indokínában, neki a hadsereg jelentette a szabadságot, én belvárosi gyerek vagyok, aki mindent megtett, hogy megszökjön a seregből. Delont kollégiumba dugták a szülei, ahonnan tizenöt évesen kirúgták, nálunk, otthon szeretettel teli légkör uralkodik, és mindenki kacag. Ő piaci segédárus és a Pigalle csavargója, később olyan klasszikusokkal dolgozik, mint Visconti és René Clément, én az új hullám hóbortos ifjoncaival forgatok. És mégis végig jó viszonyban vagyunk. Ma is.”
Az Egy válás meglepetései csupán azért fontos Belmondo pályáján, mert abban ismerkedik meg Laura Antonellivel, a szépséges olasz színésznővel. Ursula már a múlté, sőt Raquel Welch, az amerikai csoda is, az új élet Laurával kezdődik. Az érzelmi megállapodást mégsem ő jelenti. 2002-ben feleségül veszi Natty (Nathalie) Tardit, akitől a következő év augusztusában lánya születik. Belmondo hetvenéves, amikor Stella beköltözik az életébe. A sztárcsemete ma már bájos bakfis, és az édesapja kedvence.
Belmondo ma is imádott színész Franciaországban. Túlélt egy komoly agyvérzést, felgyógyult egy combnyaktörésből, amely tüdőgyulladással párosult. Kamera előtt, filmszerepben régen állt, de mint mondja: még minden megtörténhet. Nem kell hozzá más, csak egy neki való szerep. Elvégre még mindig csak nyolcvanöt éves.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
