Rá sem ismerne a Balaton-partra, aki utoljára tíz éve járt arra: az utolsó szabad vízparti területeken is apartmanházak épülnek, a korábban elkülönülő üdülőövezetek pedig egyre inkább összeérnek. A magyar tenger ökológiájáról és a helyzet súlyosságáról Wettstein Domonkos, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztika Tanszékének tanszékvezető-helyettese nyilatkozott az InfoRádióban.
Wettstein Domonkos elmondta: nagyon nehéz ezzel bármit is kezdeni, mert onnantól kezdve, hogy ezek a területek magánkézbe kerültek, nagyon nehezen mozdíthatóak és változtathatóak, épp ezért van a nagy aggodalom, hogy az utolsó, még esetleg beépítéstől megóvható területeket is beépítenék.
„A vízpart egy nagyon érzékeny terület. Nem csak társadalmi, hanem elsősorban ökológiai szempontból. A vízpart az nem egy vonal, hiszen az élőlények élőhelyei, szaporodási helyei olyan hálózatos kiterjesztésű területet alkotnak, amelynek a folyamatos sérülése, beépítése épp ennek a hálózatnak a szétszakadását eredményezi”
– hangsúlyozta.
Hozzátette: még ma sem mondhatjuk azt, hogy teljesen tudatában lennénk, hogy hogyan is működnek a környezeti rendszerek, és az elmúlt évszázadban ennek a felismerése csak egy folyamatként írható le. Tehát a kezdeti beépítés, a táj átalakítása, a vízpart rendezése még egy olyan időszakban valósult meg, amikor csak sejthettük volna, hogy ezeknek a beavatkozásoknak bizony következménye lesz, de az akkori szemlélet még nem szembesült ezzel. Az első jelentős problémák csak a ’70-es, ’80-as években mutatkoztak meg, amikor már késő volt.
„Biztos, hogy ha valamilyen módon motiváljuk az ingatlantulajdonosokat, építtetőket abban, hogy gondolkodjanak egy kicsit tágabb horizonton, akkor talán lehetne szemléletváltást elérni”
– fogalmazott.
Kiemelte: nagyon sok múlik azon, hogy akár a már magánkézben lévő területeknek a kerthasználata, a növény alkalmazása, a burkolt felületeknek a visszaszorítása hogyan alakul, az esetleges átépítéseknél milyen ösztönzők vannak, és leginkább az lenne a bátor döntés, hogyha a még be nem épült területeket sikerülne megóvni.
„Az is felmerülhet, hogy egy nagyobb állami vagy bármilyen más adóztatási rendszer kompenzálásával ezeket a területeket köztulajdonba lehetne venni”
– fűzte hozzá.
A visszabontásról úgy vélekedett: ez nagyon problémás kérdés, mert ezek magántulajdonban vannak. A kisajátítás lehetne véleménye szerint egy megoldás, ami anyagi kompenzációval járna, és komoly tehertétel lenne az államháztartásra nézve.
„Mivel itt nagyon értékes területekről van szó, mindenképp az lenne a fontos, hogy egy megfelelő jogi megoldást találjanak a problémára, és megakadályozzák azt, hogy ezek beépüljenek”
– mondta.
Arról is beszélt, hogy rendre fölmerül, hogy azoknak a helyeknek a kiszolgálása, amik most beépítés előtt állnak, településszerkezetileg milyen szinten megoldott. Úgy vélte: az engedélyek kiadásánál ezekre gondolnak, ám a problémát inkább az új lakók személygépkocsi-állománya, a szűk utcák, parkolóhelyek hiánya jelenti.
A cikk Exterde Tibor interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
