A tolvaj komornyik rátámadt a hercegre, majd öngyilkos lett – vagy mégsem?

A tolvaj komornyik rátámadt a hercegre, majd öngyilkos lett – vagy mégsem?

Egy 1810. májusi éjjelen vérfagyasztó kiáltások hallatszottak Cumberland hercegének, Hannover későbbi királyának sötét hálóterméből. Az elcsúfított arcú herceget – III. György brit király ötödik fiát – sok, országszerte ismert botránnyal kapcsolták össze a későbbiekben, de egyik sem kísérte végig életén úgy, mint komornyikja, Joseph Sellis rejtélyes, véres halála. A herceg, majd király hiába nyert több pert is rágalmazásért az esettel kapcsolatban, annak megoldatlan kérdései és nyugtalanító részletei miatt sokan gonosztevőnek tartották Ernő Ágostot.

Minden családnak megvan a maga fekete báránya. A Hannover-ház egyáltalán nem volt híján a furcsa alakoknak, a 19. század elején a nyilvánosság kollektív elméjében egyikőjük mind a többi fölé tornyosult: Britannia népe szerint az uralkodóház szívének legsötétebb figurája Ernő Ágost herceg volt, Cumberland hercege (1771-1851). III. György király (ur.1760-1820) és Zsófia Sarolta mecklenburg-strelitzi hercegnő ötödik fia híressé vált félelmetes ábrázata, amely háborús sebeinek volt köszönhető, valamint forró magánügyei miatt. Hannover (1814 és 1866 között önálló királyság) későbbi királyának (ur. 1837-1851) útja a trónhoz botrányokkal volt kikövezve. Ezek közül azonban csak egy követte élete végéig a herceget: egy látszólag öngyilkossággal végződő gyilkossági kísérlet, amely 1810. május 31-ének hajnali óráiban kezdődött. Ahogy a Szent Jakab-palota népe békésen szunnyadt, egyszer csak szenvedő, vérfagyasztó kiáltást hallottak Cumberland hercegének hálóterméből: „Neale! Neale! Meggyilkolnak!” Mi vezetett egész pontosan ehhez a kiáltáshoz?

Az éjszaka legsötétebb óráiban, valamikor kettő és három óra között valaki belopódzott Cumberland dúsgazdagon díszített hálótermébe. Egy elsötétített lámpás tompa fénye mellett az alak kihúzott egy fiókot, amelyből a herceg nemrég megélezett szablyáját húzta elő, amely hamarosan az ügyhöz kapcsolt bizonyítékok között szerepelt. A kardot megmarkolva ezután a támadó az ágyhoz lépett, és egy halálosnak szánt ívben csapott le a borotvaéles pengével. Az első csapás azzal ébresztette a herceget, hogy felhasította koponyáját olyannyira, hogy még az agya is kilátszott. A herceg kiáltva esett ki ágyából, ahogy a szablya újra és újra lesújtott, mígnem már négy sebet is ejtett Cumberland fején. A herceg életét az mentette meg, hogy a penge lapjával, és nem élével találta el ennyiszer a fejét. Nemcsak életben maradt, de az adrenalintól hajtva óriási lármát is tudott csapni.

Hírdetés

Cumberland szenvedő ordításai hamarosan meghozták a segítséget apródja, Cornelius Neale formájában. Neale-t gyomorforgató látvány fogadta: a herceg koponyasérüléséből ömlött a vér. Az apród útközben felkapott egy piszkavasat arra számítva, hogy a támadót a szobában találja, de a sérült hercegen kívül üres volt a hálóterem – a vérrel borított szablya mögött ott volt a nyitott ajtó, amelyen át a támadó a palota más részébe távozott. Neale habozott, hogy inkább egyre romló állapotú ura megsegítésére vagy az üldözésre tegyen-e kísérletet, de végül átsegítette a herceget egy portás szobájának biztonságába, majd az orvosi segítség megérkeztével megkezdődött a palota átfésülése. A háznépet összecsődítették, és egy kivételével mind megjelentek: a hiányzó ember Joseph Sellis volt, egy régóta szolgáló komornyik, aki hamarosan a királyság egyik leghírhedtebb személye lett. Habár Sellis nem volt jelen, személyre szabott papucsát megtalálták a herceg hálótermének egyik gardróbjában, amelyről hamarosan azt gyanították, hogy a támadó búvóhelyéül szolgálhatott a gyilkossági kísérlet előtt. Kérdések merültek fel Sellis hirtelen és váratlan eltűnésével kapcsolatban: vajon áldozatul esett a menekülő orgyilkosnak, vagy esetleg ő maga törhetett ura életére?

Ahogy az éjszakai portás és Neale-né Sellis szobája felé vették az irányt, nyugtalanító nyomokat találtak: a herceg és az eltűnt komornyik szobája között minden ajtó nyitva állt, mintha menekülési útvonalul szolgáltak volna. Maga Sellis szobájának ajtaja azonban vészjóslóan zárva volt, mögüle pedig fuldoklás és a földre ömlő folyadék ijesztő hangjai hallatszottak. Mikor az ajtót végre sikerült kinyitniuk, Sellist holtan találták odabent, vadul átvágott torokkal. Ki tehette ezt? Okozhat-e magának az ember egy ilyen borzalmas sérülést?

Ahogy hajnalodott, a király házi halottkémje, Samuel Thomas Adams vizsgálatot indított Sellis halálát illetően. A vizsgálat egy tolvajlással és botrányokkal tűzdelt élettörténetre derített fényt, és több kérdést eredményezett, mint ahányat megválaszolt. Sellis hosszú utat tett meg szülőhelyéről, Korzikáról. Halálakor már öt éve állt Cumberland hercegének szolgálatában, és a királyi családban is népszerű volt: egyike volt azon két embernek, akiknek volt kulcsa Zsófia Sarolta királyné hálóterméhez. A vizsgálat azonban egy egész másfajta ember képét festette le, akinek hátterét már korábban bűnvádak mocskolták be.

Sellis ugyanis egy bizonyos Church nevű amerikai úriember szolgálatában állt korábban New Yorkban, ebben időszakban egy ismeretlen személy feltörte Church úr íróasztalát. A tolvaj kalapáccsal zúzott szét egy ládát, amelyből nagy összegű pénzt, egy értékes aranyórát és egy gyémánttal ékesített kitűzőt tulajdonított el. Church meg volt győződve róla, hogy alkalmazottai között megtalálja a tettest. Háztartásának tagjai kikérdezése után arra jutott, hogy Sellis a tettes, mivel egyedül neki volt hozzáférése Church magánlakosztályához, továbbá személyes tárgyai között volt egy kalapács, amelynek alakja egyezett a szétzúzott ládán talált nyomokkal.

A bizonyítékok közvetett mivolta miatt feljelentésre nem került sor, de Church azonnal elbocsátotta Sellist. Meglepő módon a jótékony Church úr igen bőséges végkielégítést adott a lopással gyanúsított Sellisnek. Azonban nem Church volt az egyetlen ember, aki New Yorkban ismerte volna Sellist: a vizsgálat azt is kiderítette, hogy a komornyik igen hangos támogatója volt az amerikai függetlenségnek, ráadásul III. Györggyel szemben is kritikus volt – aligha az a fajta ember, akire számítanánk az angol királyi család alkalmazottai között. Nagy-Britanniába való visszatérése után azonban Sellisnek igen jól ment sora: először Mount Edgecumbe lordjának szolgálatába szegődött, aki bemutatta őt Cumberland hercegének, akit annyira megfogott a komornyik kötelességtudata, hogy saját alkalmazásába vette.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »