Az amerikai történelem egyik legsötétebb pillanata a My Lai-i mészárlás néven elhíresült incidens, amelynek során egy amerikai egység mintegy 500 dél-vietnámi civil gyilkolt le különös kegyetlenséggel. A mészárlás híre végleg megingatta az amerikai közvélemény bizalmát a háborús erőfeszítésekkel kapcsolatban.
Az 1968-as év több szempontból is fordulópontot jelentett a vietnámi háború menetében. Az év elején az észak-vietnámi kommunista erők nagyszabású ellentámadást indítottak Dél-Vietnám és az amerikai haderővel szemben. A vietnámi újév ünnepéről elnevezett Tét-offenzíva során a rejtőzködő vietkong erők Laosz és Kambodzsa irányából hatoltak be Dél-Vietnám területére és egy sor meglepetésszerű támadást hajtottak végre különféle stratégiai célpontok (repterek, fegyverraktárak), illetve városok – köztük a főváros, Saigon – ellen.
Bár a Tét-offenzíva katonai célját – a háború menetének megfordítását és egy déli felkelés kirobbantását – nem érte el, sőt, a városi hadviselésre felkészületlen dzsungelharcos északiak hatalmas veszteségeket szenvedtek el, politikailag mégis az északi vezetés volt elégedett. Az újabb amerikai veszteségek minden korábbinál jobban feltüzelték a háborúellenes hangulatot az Egyesült Államokban, ahol az elnökválasztás közeledtével egyre több szervezet és politikus követelte, hogy „hozzák haza a fiúkat” az értelmetlennek tartott háborúból. A Tét-offenzíva során elkövetett északi kegyetlenkedések árnyékában került sor továbbá a My Lai-i mészárlás néven elhíresült incidensre is, amely hónapokkal később végleg padlóra küldte az amerikai közvélemény bizalmát a háborús erőfeszítésekkel kapcsolatban.
Március 16-ának reggelén egy amerikai egység, a C század katonái megérkeztek egy dél-vietnámi kis falu, My Lai határába. A környéken nem tartózkodtak vietkong erők, a település lakossága szinte kizárólag civilekből állt. Az amerikai katonák ennek ellenére módszeresen felgyújtották a kunyhókat, megerőszakolták a nőket és lemészárolták mintegy 500 embert – köztük 50 négy évesnél is fiatalabb kisgyermeket.
A kevés túlélő és a résztvevő katonák visszaemlékezései szerint előfordult, hogy az áldozatok mellkasába a „C század” feliratot vésték, majd árkokba terelték és gránátokkal darabokra robbantották őket. Egy katona beszámolója szerint azért kezdett torkokat elvágni és kezeket lecsapni, mert „Sokan ezt csinálták, én pedig követtem. Minden irányérzékem elveszett.”
A felfoghatatlanul barbár esetet sokan a háborúban résztvevő katonák mentális állapotával magyarázzák. A hosszú éveken keresztül tartó konfliktus során az amerikai hadsereg valósággal dehumanizálta a vietnámi embereket, vagy ahogy akkor nevezték őket, a „sárgákat.” A dzsungelek mélyén harcoló egységek napi rendszerességgel nézték végig, ahogy bajtársaikkal rejtőzködő mesterlövészek végeznek, vagy éppen taposóaknák robbantják szét. A My Lai-i események révén hírhedté vált C század a mészárlást megelőző napokban mindezt hatványozottan átélte. A környéken működő vietkong gerillák a Tét-offenzíva idején 28 társukkal végeztek, köztük egy népszerű őrmesterrel is, míg az egyik éjjel állítólag kénytelenek voltak végighallgatni, amint egyik társukat élve megnyúzzák a sűrű erdő rejtekében. Így jutott el végül a bosszúszomjas egység My Lai-ba, ahol a hírszerzés előzetesen vietkongokat sejtett.
A fegyvertelen civilek lemészárlásának híre – amelyet a résztvevők fényképeken részletesen dokumentáltak is – gyorsan elterjedt Vietnámban. Egyes amerikai katonák, így például a helyszínen tartózkodó helikopter pilóta, Hugh Thompson már az események közepette igyekezett véget vetni a vérengzésnek, majd órákon belül tájékoztatta közvetlen feletteseit a történtekről. A hadvezetés azonban nagy alapossággal igyekezett eltussolni az ügyet, ami így több mint másfél évig lényegében teljesen rejtve volt az amerikai közvélemény előtt.
Az első tényleges vizsgálatok azt követően indultak meg, hogy egy Vietnámból hazatérő hleikopteres géppuskás, Ronald Ridenhour – aki a mészárlásban résztvevő katonáktól értesült a történtekről – egy részletes anyagot állított össze az incidensről és azt elküldte 30 washingtoni tisztségviselőnek. Ennek nyomán a kormányzat hivatalos nyomozást rendelt el, egyrészt megállapítani, hogy valóban megtörtént-e a mészárlás, másrészt pedig, hogy sor került-e az ügy eltussolására a hadvezetés részéről.
Végül egy oknyomozó újságíró, Seymour Hersh tárta fel az ügyet, miután egy tipp alapján nyomára akadt egy bizonyos William Calley hadnaggyal szemben lefolytatott hadbírósági eljárásnak. Calley a C század egyik parancsnoka volt és ő mindmáig az egyetlen katona, akit elítéltek a My Lai-i mészárlásban való részvételért.
A korabeli közvélemény szemében az életfogytigalni börtönbüntetésre ítélt hadnagy (akinek büntetését Nixon elnök végül három év háziőrizetre csökkentette) nem volt több egyszerű bűnbaknál, akit a hadvezetés arra használt, hogy saját magát mentse a rá nehezedő nyomástól. Hersh 1969. novemberében megjelent cikke ugyanakkor alapjaiban rengette meg a kormányzat és az amerikai hadvezetésbe vetett bizalmat. A mészárlás, majd annak eltussolásának híre ugyanis végleg leszámolt a háborúpárti propaganda narratívájával, miszerint az erkölcsös, demokráciát és emberi jogokat védelmező amerikaiak állnak szemben a kegyetlen, ateista-kommunista rezsim erőivel.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
