1842-ben az akkor 11 éves perzsa trónörökös, a későbbi Nászír al-Din Sah Kádzsár egy kamerát kapott Viktória angol királynőtől. A fiatalember rögvest beleszeretett a „mágikus szerkezetbe”, életének ezt követő évtizedeit igen részletesen dokumentálta, feltárva elzárt mindennapjainak azon részleteit is, amelyet a korabeli nyilvánosságnak esélye sem volt megismerni. Albumainak egyik legérdekesebb része, a feleségeit és ágyasait bemutató fotók következnek.
A kis Nászírnak számos szenvedélye volt, ám a fotózás messze kiemelkedett a többi közül. Mikor 1848 szeptemberében, 17 éves korában hatalomra került, egyik első döntése az volt, hogy udvarában létrehozta az – egyébként világelsőnek számító – hivatalos fotóstúdióját.
Anton Sevrjuginy orosz fotográfus az 1870-es években jó érzékkel nyitott műhelyt Teheránban, nem sokkal később a perzsa udvar hivatalos fotósává avanzsálta őt Nászír al-Din Sah Kádzsár, szolgálataiért birodalmi címet is kapott. Sevrjuginy számos képet készíthetett az uralkodóról, továbbá feleségeiről és szolgáiról. Ugyanakkor a sah fenntartotta magának a jogot, hogy igen népes háremét csak saját maga örökítheti meg. A szakértők szerint a sahnak körülbelül száz ágyasa lehetett, amelynek tagjai a 84 feleség mellett biztosította az uralkodónak a különféle örömöket.
Nászír a fotókat egy, az udvarában speciálisan létrehozott sötétkamrában hívta elő, hatalmas számú albumait pedig a teheráni Golesztán-palotában őrizte, amely ma múzeumként funkcionál. A palota a perzsa építészet és a nyugati kultúra lenyűgöző találkozása, és egyike a főváros legrégibb épületeinek. A Perzsiát (Iránt) 1789 óta uraló Kádzsár-dinasztia tette meg egyébként Teheránt az ország fővárosává. Nászír al-Din Sah Kádzsár – aki az első perzsa uralkodó volt, aki hivatalosan Európába látogatott (1889-ben Budapestre is) – regnálása idején Perzsia jelentős területeket veszített Oroszország és a britek ellenében.
Ami a most következő fényképeket egyedülállóvá teszi az az, hogy a korabeli síita szokások szigorúan tiltották, hogy fényképek készüljenek az emberek arcáról, különösen a női arcok megjelenítését tartották helytelennek. Csak az ország leghatalmasabb embere engedhette meg magának, hogy megszegje a vallási szokásokat.
A fotók teljességgel ellentmondanak egy átlagos hárem életének hagyományos – vagy éppen általunk elvárt – ábrázolásának. A sah feleségei és szeretői nyugodtan tekintenek a kamerába, bármiféle kacérkodás vagy szolgaság legkisebb jele nélkül. A fotók alapján ki lehet következtetni, milyen volt a sah, valamint a korszak közép-ázsiai nőideálja. Az egyértelmű, hogy a hölgyek nem éheztek és a fizikai munka ártalmait sem kellett elviselniük. Egyes kutatók szerint a Golesztán-palotában számos mezítelen képet is őriznek, ám ezeket igen jól elrejtették a kíváncsi szemek elől.
A képeken néhány ágyas rövid, gazdagon díszített szoknyát, úgynevezett salitehet visel, ami a balett művészek tüllszoknyájára hajaz. A hasonlóság nem véletlen. Nászír al-Din Sah Kádzsár 1873-ban Szentpéterváron járt II. Sándor cárnál, aki elvitte egy balettelőadásra is. A szóbeszéd szerint a sahot annyira elbűvölték az orosz táncosok, hogy saját asszonyait is ehhez hasonló ruhába öltöztette. Természetesen az ágyasok és a feleségek csupán a kamera és a sah előtt vetették le hagyományos muszlim öltözéküket, amelyek a mindennapjaik részét képezték még évtizedeken át.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
