A Körképben beszámoltunk arról, hogy a moszkvai Magyar Kulturális Intézetben bemutatták a“A magyar nemzeti kisebbség Csehszlovákiában az államközi kapcsolatok kontextusában”című új kötetet, amely tartalmazza az orosz külügyminisztérium és Oroszország Társadalompolitikai Történelmi Állami Levéltárának 83 új dokumentumát a felvidéki magyarság kitelepítésének diplomáciai hátteréről.
A hírrel kapcsán megkérdeztük Vadkerty Katalin történészt, a téma hazai szakértőjét, hogy mennyiben jelenthetnek áttörést a kutatásban a nyilvánosság elé tárt oroszországi dokumentumok.
Mindenképpen pozitív hozzáállás a legnagyobb szovjet utódállamtól, hogy hajlandó volt megmutatni az utókornak a diplomáciai iratokat. Ez egy fontos előrelépés! Annak idején még a 19. századi dokumentumokba sem engedtek nekem betekinteni, pedig csak gazdasági kutatást végeztem akkoriban ott. Véleményt addig nem tudok mondani a dokumentumok jelentőségéről, amíg nem láttam őket saját szememmel.
Bár az igazsághoz tartozik, hogy a történésznek egész más dolog ezeket a dokumentumokat eredetiben vizsgálnia, mert ilyenkor ki lehet tapintani rajtuk a „kor szellemét”, mint később feldolgozva egy kötetben olvasni őket. Tíz évig jártam jómagam is a csehországi és magyarországi levéltárakat, rengeteg idevonatkozó dokumentummal szembesültem. Olvastam, hogy a könyvbemutatón elhangzott, van már érdeklődő a kötet magyar nyelvű fordítását illetően. Izgatottan várom!
Saját kutatásai alapján miként látja a szovjet hozzáállásváltást a magyarok kitelepítéséhez 1946-47-ben? Létezett ilyen valójában?
Ekkor már más volt a politikai helyzet, ez már a hidegháborús évek kezdete volt. A szovjetek nem akarták, hogy az „egységes táboron” belül két ország egymásnak feszüljön. A köztudatban viszont nem terjedt el, hogy 1945 után a Csehszlovák Köztársaságon belül Szlovákia megkapta az önálló törvényalkotás lehetőségét. A Megbízottak Testülete (Zbor povereníkov), melynek elnöke 1946-tól Gustáv Husák volt, megvalósíthatta saját politikáját az államon belül. Ennek alapelveit Vladimir Clementis külügyi államtitkár (későbbi külügyminiszter) magyarellenes, kitelepítést szorgalmazó tevékenysége képezte.
Pedig dokumentumok igazolják, hogy az angol diplomácia a beneši emigráns kormánynak Londonban világosan a tudtára adta, hogy a „magyarok nem lesznek németek”. A szovjetek és a nyugati nagyhatalmak a németek kitelepítését egyértelműen szorgalmazták, a szlovákiai magyarok sorsát a két ország megegyezésére bízták. Aztán az lett belőle, ami lett!
Felbukkanhatnak-e még ebben a témában további dokumentumok, lehetnek még meglepetések? Merre lenne érdemes kutatni?
A londoni és csehországi levéltárak kitelepítéssel kapcsolatos dokumentumait már feltártuk, ismertek, ebbe az irányba már nem érdemes menni. Viszont a most feltárt 83 történelmi dokumentum azt bizonyítja, hogy a szovjet utódállamokban még érdemes kutatni ebben a témában.
A beszélgetést köszöni: Száraz Dénes
Nyitókép: madari.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
