A nők modernkori politikai szerepvállalásának kezdetét a 20. század eleji szüfrazsett mozgalmakhoz kötik, akiknek elhíresült mondata a „Nem adózunk képviselet nélkül!” indította be a változást és hatására kezdték el kiterjeszteni a szavazati jogot a nőkre. Azonban korábbi próbálkozások is voltak már. A francia forradalom után Olympe de Gouges követelt jogegyenlőséget a nőknek, mondván, ha már a bitófára van joguk fellépni, azaz a törvény rájuk is vonatkozik, legyen joguk részt venni annak megalkotásában is. Véleménye szerint a tisztségek elnyerésének egyedüli feltétele az érdem és tehetség lehet.
Nagyot fordult a világ az elmúlt évszázadban, de ezt a mondatot a mai napig hallhatjuk, sokszor nem a nők nagyobb szerepvállalása mellett, hanem a női kvóták ellenvéleményeként.
Még a női egyenjogúság zászlóshajóiként funkcionáló liberálisok között is erős ellenzőkre találtak a női kvóták, hiszen sokan a szabad versenyt előbbre helyezik, mint az egyenlőséget és azon az állásponton vannak, hogy a verseny automatikusan a legjobbakat juttatja hatalomra, egy ilyen kvóta pedig egyenesen a férfitársadalmat diszkriminálná.
Ebben úgy vélem van is igazság meg nem is. Egy olyan társadalomban, ahol az egyenlőség magas fokon áll, és a nők társadalmi elfogadottsága a férfiakéhoz hasonló, valóban a férfiakkal szembeni diszkriminációnak tekinthető egy női kvóta. Ám ott, ahol a patriarchális társadalom uralta környezet még mindig azt sugallja a nők felé, hogy a konyhában a helye és a család, valamint a munka nem egyeztethető össze, lehet létjogosultsága.
A mai magyar macsó társadalomban erről kevés szó esik, ahogy általában a nőügyekről is. De nincs min csodálkozni, hiszen a jelenlegi 199 képviselőnek mindössze 10 százaléka nő, a kormánynak pedig kizárólag férfi tagjai vannak. Ezzel világviszonylatban valahol az iszlám országok szintjén állunk, Európában pedig az utolsó helyen. Annak ellenére, hogy a NAP statisztikája szerint az emberek 8 %-a szeretne politikával foglalkozni, nők és férfiak közelítően azonos arányban. Az férfiszolidaritás és az „urambátyám” viszony alakítja a magyar közéletet, a jelenlegi Fidesz-kormány pedig egyáltalán nem követi azokat a trendeket, amik világviszonylatban tetten érhetők. Még a nálunk konzervatívabbnak számító Lengyelország is három női miniszterelnököt adott a rendszerváltás óta, és a világ legbefolyásosabb országainak élén is nagy számban foglalnak helyet nők. Elég csak Theresa May brit miniszterelnökre, vagy Angela Merkel német kancellárra gondolni, akit Magyarországra érkezésekor Orbán Viktor nem Európa legnagyobb gazdasági hatalmának vezetőjeként, hanem hölgyként várt.
Nőügyek a magyar politikában
Orbán Viktor nem szereti miniszteri pozícióig engedni a nőket. Első kormányában csak Dávid Ibolya kapott helyet, ő is csak azért, mert az egyik koalíciós párt elnökeként nem hagyhatták ki a kabinetből, aztán a Fidesz másodszor és harmadszor is női miniszter nélkül futott neki a kormányzásnak, miközben az ország fele nő, akik között több a diplomás, mint a férfiak között. Igaz, 2011-ben Németh Lászlóné egy időre diploma nélküli nemzeti fejlesztési miniszter lehetett a második Orbán-kormányban.
A csupán egy évig fennálló Bajnai-kabinetnek egyáltalán nem volt női minisztere, míg a legtöbbet a Medgyessy-kormány adta, akik 4 nővel láttak neki a munkához.
Pedig egyes kutatások szerint ha több nő vesz részt a politikában, az hat a politikai kultúrára, kisebb a korrupció kockázata, valamint több, a nők életére pozitív hatást gyakorló intézkedés kerül elfogadásra. Más vizsgálatokban arra jutottak, hogy a kvóták bevezetésével, ezáltal a nők létszámának emelkedésével sokkal nagyobbak lettek a szociális területekre fordított költések. (Mivel a kvótákat nem régóta használják, ezért ezek a felmérések csalhatnak olyan tekintetben, hogy ahol a női egyenjogúságra nagyobb hangsúlyt fektetnek, ott más szociális témára is érzékeny lehet a társadalom és ez vezethet a jóléti kiadások növekedéséhez.)
Magyarországon az elmúlt években az egyetlen pártokon átívelő női összefogás a családon belüli erőszak önálló bűncselekménnyé minősítéséről szóló népi kezdeményezés vitájában volt, ahol az első elutasító fideszes reakció után, még a párt nőtagjai is annak elfogadásáért lobbiztak, annak ellenére, hogy képviselőtársuk Varga István a vitában azt a képtelen megjegyzést tette, hogy ha a nők több gyereket szülnének, akkor nem lenne családon belüli erőszak.
Ehhez hasonló összefogásokat azóta sem láttunk, pedig az LMP többször is kezdeményezett a nők életét könnyítő, a gyermekvállalás után a munkaerőpiacra való visszatérést segítő intézkedéseket, amik csak ellenzéki támogatásokra számíthattak.
Amennyiben több nőnek sikerülne bekerülnie a döntéshozatalba, az pozitívan érintene olyan témákat is, mint a női munkavállalás, a nők fizetése, a szülés körülményeinek javítása, egészségügyi ellátásuk és annak társadalombiztosítási finanszírozottsága vagy a nők elleni erőszakkal szembeni hatékonyabb fellépés.
A Jobbik ez utóbbival kapcsolatban rendezett 2017 novemberében egy konferenciát, ahol a nők elleni erőszak megszüntetése mellett több nőket érintő kérdés is szóba került. A rendezvényen a politikai pártok közül egyedül az LMP képviseltette magát.
A konklúzió, hogy amilyen hozzáállást mutat az állam az tovább sugárzik a közigazgatásra és a munkaerőpiacra is. Így ha a politikában tovább gyűrűzik a nőkkel szembeni lekezelő bánásmód, amit a Fidesz meghonosított az elmúlt nyolc évben, akkor a társadalom sem fogja egyenrangú félként kezelni a nőket és a férfiakat.
Dúró Dóra többször is hangoztatta, hogy a Jobbik a nők és a férfiak egyenrangúságát és egyenlőségét vallja, de nem az egyformaságát. Ezt a konferencián részt vevő Vona Gábor is megerősítette, aki úgy véli, hogy a 21. századi női-férfi szerepek megváltoztak, egyelőre még definiálásra szorulnak, de nem ragaszkodhatunk olyan dolgokhoz amik felett eljárt az idő, és olyan törvényeket kell alkotni, amik az aktuális problémákra megoldást nyújtanak.
Felismerve, hogy vannak kifejezetten a nőket érintő ügyek és hogy ezeket szem előtt tartva kezelhetők csak egyenrangú félként a nők, a Jobbik külön női programot is kialakított. Úgy vélik, hogy
„Orbán Viktor a focipályáról kiszorította a nőket a lelátóra, de a legerősebb ellenzéki párt ismét játékba hozná őket.”
A párt megalakulása óta aktívan foglalkozik a demográfiai kérdésekkel és a statisztikák azt mutatják, hogy azok az országok, ahol a nők munkaerő-piaci foglalkoztatása rugalmas, valamint munkahelyi- és jogbiztonságuk biztosított, sokkal nagyobb gyermekvállalással számolhatnak. Mindemellett a munkaerő-piacra akár csak otthoni vagy részmunkaidőben visszatérő nők hozzájárulnak az ország gazdasági mutatóinak növekedéséhez is.
A kormány hiába próbálkozik demográfiai növekedést serkentő intézkedéseket hozni, annak addig nem várható hatása, míg nem kezd el a csak általa elképzelt családmodell helyett a valósággal foglalkozni. A Jobbik programjában arra is kitér, hogyan segítené az egyedülálló szülők helyzetét, valamint, hogy milyen intézkedéseket hozna annak érdekében, hogy a családot és a karriert eredményesebben hangolhassák össze azok a nők, akik sem az anyaságról, sem a szellemi kiteljesedésről nem kívánnak lemondani.
A Fidesz és a nők
A jelenlegi kormánypárt megnyilvánulásai alapján az, hogy egy nő vezető legyen, vagy egyáltalán karriert csináljon elképzelhetetlen. 2012-ben Varga István ki is jelentette, hogy „ha mindenki a két, három vagy négy gyermekét megszüli és eleget ad a hazának, ezt követően megvalósíthatja saját magát.” A fideszes képviselő arról nem beszélt, hogy milyen egy anyának a létbizonytalanságba szülni három vagy négy gyermeket, és abba is elfelejtett belegondolni, hogy a jelenlegi világban a nők 30 éves koruk körül kezdenek el gyermeket vállalni, így mire a negyediknek sikerül bekerülni az egyébként is kis férőhelyű óvodák egyikébe, az édesanya már legalább 10 évre kiesett a munkaerőpiacról, ahova 40 felett már nehezen fog tudni visszatérni, nemhogy karriert csináljon.
A női méltóságért albizottság fideszes vezetője, Dunai Mónika a 168 órának adott interjújában jelezte, hogy neki nem szóltak be még képviselőtársai és a Fideszt nem látja macsó pártnak. Pedig jócskán hallhattunk fideszes politikusoktól a Parlament falai között degradáló, sértő megjegyzéseket, amikkel női képviselőtársaikat illették, nem tudjuk, ezek hogy nem jutottak el a női méltóságért albizottság vezetőjének füléig.
A legtöbb nőiségére vonatkozó megjegyzést válasz helyett az LMP társelnöke Szél Bernadett kapta, de szólították már fel Vadai Ágnest vetkőzésre egy éjszakába nyúló ülésen, ahol véleménye helyett a babydolljára voltak kíváncsiak. Dúró Dóra felszólalását pedig gyermeke születése után annyival intézték el, hogy
„hol a gyereked, miért nem vagy a gyerekeddel?”
Latorczai szerint Kunhalmi Ágnes „bekiabálásai árnyalják a szépségét”, Németh Szilárd pedig a nemzetbiztonsági bizottság ülésén Demeter Márta kérdéseit úgy kommentálta, hogy „egy liberális bulvársajtó szerkesztőségében vagy egy pletykás fodrász szalonban érzi magát”.
Látható, hogy vita helyett a képviselőnőkkel szemben a kormánypárt gyakorta erőt alkalmaz, amit aztán bóknak próbálnak eladni és arra hivatkoznak, hogy a hölgyek nem értik a humort. A nemzeti hímek azonban szavaikkal azt üzenik, amit még vezetőjük, Orbán Viktor fogalmazott meg, hogy a nőknek nincs helye a politikának nevezett férfias játékban. Szerinte a nők nem bírják azt az idegi terhelést, ami a politikával jár, ezért van olyan kevés nő a Parlamentben. Ennek ellent mond az Integrity Lab áprilisi közvélemény-kutatása, amiben a válaszadók 82 százaléka nem értett egyet azzal az állítással, hogy a nők kevésbé alkalmasak a politikai szerepvállalása.
Orbán Viktor többször is brillírozott a nők sértegetésében és lekezelésében. Például, mikor Kovács Ákos énekes nagy port kavart női feladatokról való nyilatkozatát úgy kommentálta, hogy
a nőügyek nem a politikához, hanem a szépirodalomhoz tartoznak és ott is kell megvitatni őket.
Vagy mikor a magyar nemzet hölgy munkatársai szerették volna meginterjúvolni a miniszterelnököt, aki vicceskedve ezzel a kérdéssel fordult hozzájuk : „Randizni akarnak velem?” Ezután kifejtette, hogy bízik benne, hogy „a családi és iskolai nevelés hatására előbb-utóbb minden férfi eljut arra a szintre, hogy megadja a nőknek a kellő tiszteletet.”
Úgy tűnik, ez se neki, se frakciója férfi tagjainak nem sikerült ezidáig. Pedig ez is elhangzott Orbán Viktor szájából:
„Általában a magyar politika nagyobb tisztelettel beszélhetne a nőkről, úgy gondolom, hogy ebben se a Fidesznek, se a KDNP-nek nincs szégyenkezni valója.”
Mindezt az után, hogy Szemerkényi Réka washingtoni magyar nagykövet visszahívásáról érdeklődő újságíróknak annyit mondott, hogy
„nőügyekkel nem foglalkozom.”
Aztán hamar rájöttek, hogy a szavazók fele mégiscsak nő, úgyhogy Lázár János a következő kormányinfón közölte, hogy „a miniszterelnök megváltoztatta álláspontját, mégis foglalkoznak nőügyekkel.”
Ideje lenne, ugyanis eddig nem csak idehaza, de még az Európai Parlamentben is rendre elutasítják a nők helyzetét vizsgáló jelentéseket. Ujhelyi István, MSZP-s EP-képviselő Facebookon tette közzé, hogy úgy tudja, az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága tavasszal delegációt küld Magyarországra, hogy a nők helyzetét vizsgálják, de a Fidesz próbálja megakadályozni, hogy a választások előtt sor kerüljön a látogatásra.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
