„A Független Diákparlament javaslatai az Emberi Erőforrások Minisztériumához” – ezzel a címmel olvasható harminchárom, különböző fajsúlyú és minőségű javaslat. Az EMMI sommás véleménye: „A Független Diákparlament Soros György bábszínháza. Mai akciójukkal érdemben nem foglalkozunk.” Ez 2017-ben volt, az ominózus javaslatok szerzői 2017. március 28-29-re datálták. Az EMMI válasza érthető, és mint utóbb kiderült igaz is volt, ezért foglalkozunk most e témával, hátha a szakmai megjegyzéseink talán maguknak a javaslatokat írásba foglaló diákoknak is hasznára válnak, leginkább azoknak, akik nem eleve elhatározott tagadással és politikai előítélettel indultak. És azért is, mert ma is tüntettek a diákok, a szervezők pedig azonosak a Független Diákparlament alapítóival.
Néhány javaslat éles szakmai viták tárgya lehet, amelyekben nem tudunk véleményt mondani, ezek közé tartozik a Szakképzési Bizottság javaslata a 21. pontban, miszerint: „A tankötelezettség korhatárát állítsák vissza 18 éves korra.” A nemzetközi gyakorlat rendkívül vegyes, legtöbb esetben bármely korhatárról is van szó, annak ténylegesen alig-alig tudnak érvényt szerezni a teljes populációban. A javaslatok többségével azonban megpróbálunk becsülettel egyenként foglalkozni.
A harminchárom javaslat egy része azonban azzal foglalkozik, hogy a Független Diákparlamentet legitimálja. Ami már eleve aggályokat vet fel. Másik részük konkrét oktatásszervezési, helyenként tartalmi kérdésekről ír, megint más részben a Diákparlament feladatokat ad a minisztérium, illetve a kormány számára. Ami igen furcsa álláspont, mint ahogy majd látjuk.
Bármennyire is kerülik a dolgot, legelőször is meg kell kérdezni, kinek a nevében szólnak, javasolnak, s milyen módon alakult ki a nagyobb és azon belül a több szakmainak tűnő kisebb bizottság. Aki veszi a fáradságot, választ kaphat: „Minden tanév elején online választáson dől el, kik képviselhetik a diákok érdekeit a Független Diákparlamentben. Magyarország összes diákja szavazhat. Összesen 125-en kaphatnak felhatalmazást. Kilencven diák, továbbá a nézőpontok sokszínűsége érdekében tíz hallgató, tíz tanár, tíz szülő és öt öregdiák. Diákok közül az ország minden régiójából az ott tanuló diákokkal arányos számú képviselő juthat be.”
Anélkül, hogy a népképviselet és a véleménynyilvánítás legitimitási problémáiba bocsátkoznánk, egy kérdés azért nyitva marad a fentiek után: ha „online választáson dől el, kik képviselhetik…, akkor a „dől el, kik…” megfogalmazásnál konkrétabb szabályozás volna indokolt. Mert ugye nem „dől el”, hanem valaki(k) eldönti(k), hogy ki lesz a képviselőjük, szószólójuk, s annak alapján dőlnek a képviselők jobbra, balra, vagy esetleg össze.
A fentiek azért is fontosak, mert már a javaslatok első három pontjánál felvetődik a probléma: a 125 diákparlamenti képviselőből hogyan alakulnak az egyes szakmai névvel jegyzet bizottságok?
A 3. pontban megfogalmazza a Hit- és Erkölcstan Bizottság: „Legyen fakultatív a hit- és erkölcstan oktatás.” Mély önkritikára vall a javaslat a Hit- és Erkölcstan Bizottság részéről, ha a témát fakultatívnak ítélik. Van a bizottságban hit- és erkölcstan tanár? Hogy zajlik a döntés-előkészítés, a szöveg véglegesítése? Másfelől mit gondolnak: szükség van-e a diákok számára erkölccsel, hittel foglalkozni az iskolában? Tényleg a fentiek alapján kialakult 125 fős grémium jogosult ítélkezni ebben a kérdésben?
Az 1. pont is érdekes: „A tanárok fél éves terve legyen nyilvános és elérhető a diákság számára.”
No komment… De mégis: mit kezdenének a diákok a tanárok fél éves terve ismeretében? Véleményt mondanának arról, amit meg kellene tanulni, úgy, hogy még nem találkoztak a témával? Vagy, ha az egyik pl. humán érdeklődésű diák fakultatívvá tenné a matekon belül mondjuk a trigonometriát? Meddig terjedne a diák-vélemény és mi lenne a következménye? Vagy csak olvasnivalónak kellene? A tanárok többsége inkább azt panaszolja, hogy túl sok ilyen-olyan „anyagot” kell írnia.
Ajánlom szíves figyelmükbe egyébiránt, hogy a tanárok „terve” nyilvános. Az Oktatási Hivatal által módosított, az emberi erőforrások minisztere által 2016. január 25-én jóváhagyott tájékoztató anyag kimondja, hogy az ellenőrzés folyamán annak feltárása folyik, milyen módon és mértékben jelennek meg a pedagógus munkájában az alábbi szakmai tartalmak:
Az általános pedagógiai szempontoknak való megfelelés.A Nemzeti alaptanterv nevelési céljainak való megfelelés.Az intézmény pedagógiai programjának való megfelelés.
Azután haladjunk szépen tovább. A Független Diákparlament szülői Bizottságának javaslatai:
„4. Legyen az iskolákon belül nyílt, társadalmi párbeszéd az oktatási kérdésekről a szülők bevonásával (szülői munkaközösség, stb).” Beleszólási jog nem oktatási szakembereknek oktatási kérdésekbe? Szülői munkaközösség pedig van.
„5. Az 1989-ben kelt, és 1991. évi LXIV. törvényben kihirdetett ENSZ Gyermekjogi Egyezményt az EMMI és a kormány tartsa magára nézve kötelezőnek.” Ez is így van. A joggyakorlást az ombudsman is felügyeli, biztosítja. Az egyezményt – Convention on the Rights of the Child – mint fent látható, az Országgyűlés elfogadta, kihirdette, betartja.
Tehát ez is kipipálva!
A fentiek alapján senki sem gátolja meg, sőt elfogadja, hogy a Független Diákparlament mint egyesület működjön, békésen gyülekezzen és demonstrációt szervezzen (ezt más jogszabályok is biztosítják), bár kétségeink vannak abban, hogy az Egyezmény jogi szellemiségével összhangban van-e a magyar diákok sanyarú sorsa ellen meghirdetett Ne menj suliba! felhívás.
Az alábbi javaslatokkal a fentiekkel ellentétben nehéz mit kezdeni, mert ezek részint jogszabályokban rögzített és különböző irányítási és gazdasági hatásköröket, lehetőségeket érintenek, másrészt helyenként más diákönkormányzati egyesülési és egyéb jogokkal rivalizálnak, például a 7. pontban foglaltak. Miért éppen a Független Diákparlament által elkészített diákönkormányzati Szervezeti és Működési Szabályzatát kellene minden diákönkormányzatnak követnie? Vagy vonatkozzék ez az egyházi, nemzetiségi iskolákra is? Közös jellemzőjük, hogy feladatokat fogalmaznak meg mások számára.
Nehéz értelmezni továbbá a 11. pontban megfogalmazottakat, amelyben a régi függetlenített szakszervezeti bizalmikéhoz hasonló külön kiváltságokról van szó:
„Az EMMI biztosítsa, hogy az iskolán belüli DÖK-ök képviselőit semmilyen hátrány ne érhesse az iskola részéről, amikor hivatalból járnak el.”
Ez mit jelent? Nem kell iskolába járni, tanórákon részt venni, tanulni? Remélhetőleg nem kiváltságokat óhajtanak elérni ezáltal! Vagy tényleg van olyan iskola, ahol minisztériumi beavatkozás nélkül nem hagyják működni az önkormányzatot? Ez esetben az Oktatási Jogok Biztosának hivatalához lehet fordulni.
A túl általánosan megfogalmazott javaslatok közé tartoznak:
„12. Az előre hozott érettségit lehessen a többi tantárgyból is tenni.”
„13. Az érettségi előtt álló diákokat (a felvételi szempontjából) semmilyen körülmények között se érhessenek váratlan változások (ezek legalább 2 éves felmenő rendszerben történjenek).” De hiszen ez így történik!
Az alábbi javaslat szerencsére már megvalósult, számos nyílt internetes felületet van a párbeszéd számára, szűkebb szakmai kérdésekben kifejezetten igény van a vélemények megismerésére.
Tehát van néhány javaslat, amely már megvalósult, bár talán nem abban a formában, ahogy a Diákparlament gondolja (19., 22., 23., 27., 30., 32., 33.) és van továbbá olyan javaslat, amelyek más, nálunk jóval gazdagabb országokban sem teljesíthetők (17., 25.). Így eléggé értelmezhetetlen az egész javaslatcsomag.
Végül még egy problémás pont: „31. Az EMMI tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az iskolai diákönkormányzatokat az iskolák maguktól független, különálló szervezetként kezeljék és semmiképpen se rendeljék az iskola alá.”
Ez a kívánság azért különös és minimum bővebb kifejtést igényel, mert a diákönkormányzat diákokból áll, s a diákok tanulói jogviszonyban vannak az iskolákban. A Független Diákparlament esetében általános értelemben is felvetődik a kérdés, hogy ez a grémium mitől és miért független? Ha az egyes iskolá(k)tól, akkor ez egy országos, netán nemzetközi egyesület? Akkor az egyesületekre vonatkozó jogszabályok és jogalanyok közé kell illeszkednie, bár természetesen oktatási irányba is gyakorolhatja tevékenységét. Valószínűleg erről van szó, de akkor tiszta vizet kell önteni a pohárba: az egyesületekre vonatkozó jogszabályoknak kell megfelelni, ahonnan más pozícióból kell a javaslatokat egyes szakmai kérdésekben megfogalmazni.
A szerző 36 évet dolgozott a felsőoktatásban.
The post Patakfalvy Katalin: Megjegyzések a Független Diákparlament javaslataihoz appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
