Nekünk, akiket nem cenzúráznak – mint hazudja ezt magáról a balliberális média -, felelősségünk van a tények kimondására.
Aki holnap átfutja a nemzetközi sajtó rólunk szóló cikkeit, a fő vádak között több százezredik alkalommal olvashatja azt is, hogy az Orbán-kormány totálisan megszállta a médiát. Minden, e témát bővebben kifejtő írás azt is ki fogja emelni, hogy az újságírók Magyarországon retorziótól tartva félnek véleményüket szabadon kifejezni.
Van az angolban egy tömör kifejezés, amely igei formájában „operationalize”. Ez a társadalomtudományokban használt szó azt jelenti, hogy egy közvetlenül nem mérhető jelenséget az empíria alapján próbálunk igazolni vagy elvetni. Nézzük akkor, hogy nálunk valójában kiknek a kezét köti meg a látható vagy láthatatlan cenzor!
Kezdjük a Klubrádióval, amely az ellenzéki Bitó-szalon frekvenciája. December 18-án szokásos napi kérdésük így szólt: „Önök szerint Orbán Viktor miniszterelnököt szabad egy varangykirályhoz hasonlítani?” Másnap e rádió portálja büszkén hirdette írásban is: „A válaszadók kilencvenhét százaléka igennel, három százaléka nemmel szavazott.” Most akkor először „nemzetköziesítsük” e magyarországi médium rettegőinek napi gyakorlati megnyilvánulásának egyikét.
Egy német kereskedelmi rádióállomás a következő kérdést teszi fel: „Önök szerint Angela Merkel miniszterelnököt szabad egy varangykirálynőhöz hasonlítani?” A várható válaszadási arányokat az adó verbálisan és írásban is hirdetné. Nem kell nagy képzelőerő annak érzékeltetésére, milyen sajtóvisszhangja lenne ennek Németországban, és milyen következményekkel járna ez a kérdésfeltevés ott e rádióállomásra?
De ugyanez lenne a helyzet, ha Belgiumban egy vallon vagy flamand rádióadó tartana hallgatói sorában közvéleménykutatást arról, hogy Charles Michel belga miniszterelnök hasonlítható-e varangykirályhoz. Vagy, mondjuk, egy brit rádió arról szondázna, vajon Erzsébet királynőt szabad-e egy varangykirálynőhöz hasonlítani?
A három külföldi példa után térjünk ismét haza. Tegyük fel a kérdést, mi lenne, ha egy jobboldali kereskedelmi politikai rádió (van ilyen?) feltenné a kérdést: „Önök szerint Heller Ágnes filozófust szabad egy varangykirálynőhöz hasonlítani?” A Heller név természetesen tetszés szerint helyettesíthető Farkasházy Tivadar humoristától kezdve Vásárhelyi Mária szociológusnőn át Demszky Gábor volt főpolgármesterig, a varangy nemét megfelelően alakítva. El tudjuk képzelni a reagálásokat a „demokratikus” oldalon? Az átokesőt a cenzúrázástól is „rettegők” részéről?
De a kérdés megközelíthető egy másik irányból is. Képzeljük el, hogy egy jobboldali médium újságírója cikket írva a Klubrádióról, annak valamelyik műsorvezetőjét, Dési Jánost, Rózsa Pétert vagy Szénási Sándort, varangykirályhoz hasonlítja. Vajon az említett jobboldali médium főszerkesztője vagy rovatvezetője felveszi-e a kapcsolatot a szerzővel, és megkéri, módosítsa vagy hagyja el a hasonlatot, mert az olyan mértékben illetlen, ami nem jelentethető meg? Vajon olvasóink mit tippelnek?
Az „operationalization” folyamatot nyugodtan zárhatjuk azzal a megállapítással, hogy hazánkban sokkal inkább retteg a jobboldali zsurnalizmus világa megsérteni a balliberális oldal szent teheneit és tabuit, mint megfordítva. Sőt: egy balliberális médium a jobboldalt illetően az égadta világon semmilyen látható vagy láthatatlan cenzurális korlátot nem érez. Korlátokat csakis a saját érdekében tekint tabutémáknak. Mely tabutémákat természetesen a jobboldali médiumok is osztanak.
A hazai médiumok a nyugati globális, hegemón fősodratú média szerves részei. Alapvetően függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalon állnak. Erre is nézzünk néhány példát az elmúlt néhány napból, kizárólag a Russia Today (RT) globális orosz tévéhálózat kínálatából.
Vajon hány hazai médium hozta azt a hírt, hogy Emeld a poharad a holokausztra! feliratot mázolt fel valaki a kijevi holokauszt múzeum bejáratára? És hogy hasonló jellegű graffitiket festettek az ukrán fővárosban lévő más zsidó intézményekre, beleértve egy zsinagógát? A Russia Today számolt be erről, jelentve, hogy az izraeli külügyminisztérium súlyos aggodalmát fejezte ki az antiszemitizmus ottani megjelenítése miatt, és elvárja, hogy az ukrán kormány határozott lépéseket tegyen az antiszemitizmus jelenségének kiküszöbölésére és arra, hogy a bűnösöket az igazságszolgáltatás elé állítsa. Ugye nem akarja valaki azt állítani, hogy ugyanez a hír elsikkadt volna, ha ilyen feliratok például Varsóban jelentek volna meg?
Az Russia Today-nek köszönhetően értesültünk arról is, hogy az illegálisan Szíriában tartózkodó amerikai katonai erők hadgyakorlatokat tesznek lehetővé az Al-Tanf város mellett lévő támaszpontjukon az ott vendégül látott Iszlám Állam terroristáinak. Az RT Valerij Geraszimovot, az orosz hadsereg vezérkari főnökét idézi, aki elmondta, mindezt műholdas felvételek és egyéb hírszerzési adatok dokumentálják. Vajon akkor is úgy hallgattunk volna erről, ha ez a vád amerikai részről hangzik el az oroszoknak címezve?
Ugyanez a forrás tudatta a nyilvánossággal, hogy egy új jelentés szerint az amerikai szenátus hírszerzési bizottsága a Trump elnök és az orosz kormány közötti állítólagos összejátszás vizsgálatába mindazokat is bevonta, aki „orosz származású vagy nemzetiségű” lehet.
Nos, a fülsiketítő médiahallgatás ugyanilyen lenne, ha az orosz helyett faji alapon más etnikumok lennének a vizsgálat tárgyai?
Terjedelmi korlátok miatt még egyetlen Russia Today-hír, amelyen hazai sajtónk „átugrott”, a jobboldal saját kárára, mint a többi felsorolt esetekben. Joe Biden volt amerikai alelnök könyvet jelentetett meg, amelyben leírja, hogy miként szólította fel 2014-ben, a Washington által (is) szponzorált Majdan téri államcsíny folyamán egyértelműen és többször Janukovics akkori ukrán elnököt, hogy távozzon posztjáról. Ugye, ez is „érdektelen” hír?
Amit a többi felsorolthoz hasonlóan „nyilván” az orbánisztáni sajtódiktatúra miatt cenzúrázott ki a balliberális média? A magyar jobboldali médiának az új évben saját elemi érdekében le kellene vetkőznie eddigi visszafogottságát. Az ilyen „varangykirály” hasonlatok azonnali és igen kemény megtámadásától kezdve a számára oly fontos információk engedelmes elhallgatásának, azaz a fősodrathoz való igazodásának azonnali megszüntetéséig, bevezetve a demokratikus, sok forrásból való tájékoztatást. A kormánynak pedig tovább kellene haladnia azon a nemrégiben megkezdett útján, hogy a Politico/Forward budapesti tudósítójához, Lili Bayerhez hasonló újságíró kérdéseire nem válaszolnak.
(Lovas István, Magyar Hírlap, 2017-12-30)
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
