Tapasztalataim szerint a repülésbiztonsággal összefüggésben alapvetően két nézőpont kristályosodott ki az emberekben:
1. Statisztikailag a repülés a közlekedés legbizbtonságosabb formája, hiszen repülőbalesetben sokkal kevesebben halnak meg évente, mint a közutakon, autóbalesetben.
2. Oké, lehet, el is hiszem a statisztikát, de ha a levegőban történik valami, teljesen tehetetlen vagyok, viszont az úton, egy autó vezetőjeként, baj esetén tudok legalább valamit tenni.
Mindkettőben van valami, én az első táborba tartozom.
Szerintem nagyobb eséllyel nem görbül hajam szála sem, ha tízszer átrepülök az Antlani-óceánon meg vissza, mint ha autóval megyek a 4-es úton Szolnokig.
Ráadásul sajnos voltam részese olyan autóbalesetnek, ahol a profi sofőr nagybátyám életét vesztette. Vagyis: minden olyan gyorsan történt, hogy nem tudott semmit tenni, ami megmentette volna az életét.
Ettől még persze aki fél a repüléstől, az akkor is félne, ha évente tizedennyi szerencsétlenség érné az iparágat.
Azt az iparágat, ami olyan mértékben növekszik, hogy nem győzik képezni a pilótákat. A növekedés egyik fő „motorját” a diszkont légitársaságok elterjedése adja, hiszen
míg régebben a repülni szinte luxus volt, ma már olyan természetes, és nem is drágább, mint busszal vagy vonattal utazni.
Az ír tulajdonú Ryanair Európa legnagyobb flottával bíró légitársasága, jelenleg mintegy 400 gépet repül a Michael O’Leary által vezetett cég.
O’Leary híres a közvéleményt meghökkentő nyilatkozataival, amelyek sokszor inkább trollkodásoknak lehet tekinteni.
A profitmaximalizálás mezsgyéjén haladva egyszer felvetette, hogy
rövidebb távú járatokra be lehetne vezetni az állóhelyeket, másik nagy visszhangot kiváltó javaslata pedig az volt, hogy egyes járatokra elég lenne egy pilóta a kettő helyett, aztán ha valami gond adódik azzal az egy piótával (rosszul lesz, vagy esetleg meg is hal), majd az egyik, erre kiképzett légiutaskísérő leteszi a gépet.
Vélhetően lennének, akik egy ilyen személyzettel repülő járatra nem váltanának jegyet, mert elképesztő tempójú robotizáció ide vagy oda, az utasok számára ad egy alapbiztonságot, ha tudják, repülőjük pilótafülkéjében két szakember foglal helyet.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a mai modern repülőgépek egyes funkciói már annyira automatizáltak, annyi feladatot végez számítógép az ember helyett, hogy O’Leary elképzelése nem is annyira valóságtól, életszerűségtől elrugaszkodott, mint amennyire az elsőre látszik.
Még a megboldodgult Malév egykori szimulátorközpontjában volt szerencsém eltölteni néhány órát. A hidraulikus lábakon mozgó, kilátásában 3D hatású Boeing 737 NG pilótafülkében szembesültem vele először, hogy
egy ilyen gép képes úgy letenni magát, hogy sem a gép kapitánya, sem az elsőtiszt nem használja a kormányműveket és nem ér a gázkarhoz sem.
Egy pilóta barátom elmondta, hogy ugyanebben a szimulátorban (ami az igazi gép pilótafülkéjének tökéletes mása) kipróbálták, hogy a megfelelő utasításokat végrhajtva egy stewardess le tud-e szállni a Boeinggal.
És le tudott. Egy pont a Ryanair-vezérnek, Michael O’Learynek – mondhatjuk félig viccesen, ugyanennyire komolyan.
A „laikus leszállást” mutatja Youtube csatornáján a Captain Joe néven futó, Németországban élő pilóta.
Az alábbi videó azt demonstrálja, hogy egy pilóta utasításait pontosan betartva gyakorlatilag bárki le tud szállni egy utasszállítógéppel,
ha az adott repülőtér is rendelkezik azokkal a technikai paraméterekkel, amelyek szükségesek a sikeres automata leszálláshoz. De nyugalom, a repterek többsége ilyen, legalábbis van belőlük annyi szerte a világban, hogy egy tényleges vészhelyzetben azzal nem lenne gond, hogy találunk-e ilyen légikötő a közelben.
Nyilván nem árulunk el vele titkot, hogy Captin Joe barátja, a repüléshez semmilyen szinten nem konyító Carolin sikeres leszállást mutatott be az Airbus A320 szimulátorral.
De mi van akkor, ha a gépet olyan sérülés éri, aminek következtében két gyakorlott pilóta sem tud biztonságban leszállni? Vagy egyáltalán sehogy.
Egyelőre ez még nem megoldott, legalábbis a nagy utasszállítógépek esetében nem. Azonban erre is született már terv: egy orosz mérnök elképzelése szerint a megoldást az jelentené, ha az utasakabin egy különálló kapszulaként csatlakozna a géphez, amit baj esetén le lehet választani.
Miután ez sikeresen megörtént, kinyílik két hatalmas ejtőernyő,
aminek segítségével az utasok biztonságban földet (vagy vizet) érnek.
Nagyban ez még természetesen nem működik,
de mint az alábbi videón is látszik, arra már volt példa, hogy egy működésképtelenné váló kisrepülő egy nagy biztonsági ejtőernyő segítségéevel kerüli el a halálos becsapódást.
Aki retteg a repüléstől, aki nem bízik sem technikában, sem pilótákban, az vélhetően ezután a cikk után sem szalad repülőjegyet venni. Ettől függetlenül, ahogy az élet más területein, a fejlődés ebben az iparágban is megállíthatatlan. Hogy a jelenlegi, égető pilótahiánytól mikor jutunk el odáig, hogy a polgári légiközlekedésben is általánossá válnak pilóta nélküli gépek, most még nem tudni.
Addig is, míg ez kiderül:
biztonságos közlekedést, szerencsés utat kívánunk minden kedves olvasónknak!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
