A Baden-Württemberg szövetségi tartományban élő Georg Albrecht a magyar nyelv és kultúra szerelmese, és a lehetőségeihez képest egyben terjesztője is. Budakeszin született, s gyakran oda is vágyik vissza, kutatja, szóban és képben megörökíti a település történetét, a kiűzetés előtti híres és kevésbé neves egykori lakóinak élettörténetét, szellemi hagyatékát. Felesége, Klára asszony a férjével együtt rendszeresen hazajár Budakeszire, vagy, amint valamikor a svábok nevezték, Wudigeßre, s a fényképezőgépével rögzíti a még meglevő, az új honfoglalók által megtűrt helyi értékeket, emlékeket.
Az Albrecht házaspár ezen kívül rendszeresen járja Baden-Württemberg tartomány, a XVIII. századi nagy kirajzás (Schwabenzug) előtt a svábok szűkebb pátriájának településeit, kutatják, fényképezik a vidék magyar, illetve magyarországi német vonatkozásait, fölkeresik a manapság Franciaországhoz tartozó, szomszédos Elzászban a magyarországi születésű, de a második világháborúban német katonaként elesett hősök sírját, rátesznek egy-egy piros-fehér-zöld szalaggal ékített koszorút, majd a fényképeket közzéteszik a magyar nyelvű honlapjukon.
Georg Albrecht az elmúlt hónapokban magyarra fordította a németországi fősodratú média és közírás politikai korrektségének álszent szabályait figyelmen kívül hagyó író, Roger Reyab Menedék-őrület című tényfeltáró könyvét. Roger Reyab igen termékeny szerző, azonnal, szinte néhány nap vagy hét leforgása alatt egy-egy kötettel válaszol a jelenkori világunk németországi és azon kívüli politikai történéseire. Eddig legalább két tucat könyvet írt, s a megjelenésük után szinte mindegyik heteken-hónapokon keresztül vezette a németországi bestseller listát. Így a nemrégiben német-magyar kétnyelvű kiadásban is napvilágot látott Menedék-őrület című kötete is.
A nagy érdeklődést kiváltó, az öngyilkos német bevándorlási politikát, a főkolompos politikusokat bíráló, s a Németország legújabb kori megszállásával kapcsolatos kozmetikázott híreket terjesztő hazug médiát (Lügenpresse) leleplező könyvei közül csak néhányat említünk:
A Roger Reyab német-magyar kétnyelvű Menedék-őrület (Der Asyl-Wahnsinn) című könyvének borítóján a XVI. századi nagy flamand festő, id. Pieter Bruegel Eldorádó című alkotása látható.
H. J. – Kuruc.info
Georg Albrecht, a Roger Reyab Menedék-őrület című könyvének fordítója elsőként portálunkon mutatja be magyar nyelven az elmúlt időszakban Németországban igen népszerű olvasmánnyá vált, s Magyarországon is változatlanul időszerű és aggodalmat keltő menekültkérdéssel foglalkozó kötetet:
Németországban a szólásszabadságot csakis a politikai korrektség határain belül tűrik meg
Valamikor kis színes, öntapadós jelzőkkel jelöltem meg az éppen olvasott könyvekben az érdekesnek tartott részeket, hogy később megtaláljam, ha valamit vissza akarok keresni. De ez nem volt túl jó megoldás, mert ahhoz, hogy visszaidézzem, miért fogott meg egy-egy részlet, el kellett olvasnom egy-két előző bekezdést is. Ezért jegyzeteket kezdtem írni. A jegyzetek vastagságából utólag meg lehetett állapítani, hogy melyik könyv volt számomra a legizgalmasabb. A migránsokkal foglalkozó két könyv olvasásakor olyan sokat jegyzeteltem, hogy végül feltettem magamnak a kérdést: Gyuri, miért nem írod le a teljes olvasott szöveget? Így születtek meg az általam magyarra fordított könyvek.
Az első magyarra fordított német könyv magyarországi megjelentetése a német kiadó miatt hiúsult meg, mégpedig politikai okok miatt. A mostani, a Menedék-őrület szerzője, Roger Reyab viszont nem gördített ilyen akadályt a magyar nyelvű változat megjelenésének útjába, mert az eredeti, a német nyelvű változat magánkiadás. A szerzővel együtt nagy reményekkel kezdtem el keresgélni a lehetséges magyarországi kiadókat. Mindketten arra gondoltunk: hamar megjelenhet a könyv, s felvilágosító munkánkkal, az itteni téves politikai döntések nyilvánosságra hozatalával talán tevőlegesen is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jövőben legalább Magyarországon ne kövessenek el a németországihoz hasonló hibákat.
A túláradó lelkesedésünk azonban hamar lelohadt. Voltak olyan magyarországi kiadók, amelyek még válaszra sem méltattak bennünket. Amely kiadótól válaszoltak, közölték, hogy ilyen témájú könyvet nem forgalmaznak. Volt olyan is, amelyik hosszú idő után reagált ugyan, ám a kiadás költségeit indokolatlanul magasnak tartottuk. De volt olyan kiadó is, amely a busás összeget, úgymond „könnyítésként” 24 havi részletfizetéssel ajánlotta, ami persze összességében több volt az eredetinél.
Roger Reyab, a német szerző nem ehhez szokott. Termékeny író, számos könyvéből több mint 60 000 példányt értékesített. A Menedék-őrület című kötete a megjelenés után hetekig vezette az Amazon szakirodalmi sikerkönyv-listáját Németországban, tehát a szerzőnek van némi tapasztalata a magánkiadás terén. Belefáradt a körülményes, elhúzódó és drága magyar szerzői kiadások körüli vitákba. Miután a magánkiadás mellett döntött, Németországban néhány nap alatt elkészült a magyar fordítás kinyomtatása, mégpedig úgy, hogy a könyv kétnyelvű lett, mert másként nem ment. A magyar betűkkel azonban már fedőlapnál gondok voltak.
A most megjelent kötet a Menedék-őrület eredeti, tehát a német nyelvű változatával kezdődik, amit követ a magyar fordítás. Nem tartom hibának ezt a megoldást, hiszen ki vesz a kezébe egy kétnyelvű könyvet? Például azok, akik már értenek valamelyest németül, de szeretnék ellenőrizni, csiszolni a nyelvtudásukat, vagy olyanok, akik szeretnék elolvasni az eredetit is, miután már megtetszett nekik a fordítás. A könyv magyar változatának hiányosságaként mindenképpen meg kell említeni azt, hogy a német kiadónál nincs magyar lektor, tehát szép számmal lehet benne magyartalanság, nyelvtani, stilisztikai hiba. De a könyv témáját tekintve a tartalom most sokkal fontosabb, mint a nyelvhelyesség. Mentségünkre megemlítem: néhány kiadó felajánlotta a lektorálást, de csak úgy, hogy a szöveget nem javítják ki, hanem csak átküldik a megjegyzéseiket. Ez nem volt túl biztató, és időben el is húzódott volna a nyomdai előkészítés.
A Roger Reyab írói álnév abban a Németországban, ahol állandóan a szólásszabadságról szónokolnak. De úgy látszik, hogy ez csak azokra érvényes, akik betartják a fősodratú közbeszéd írott és íratlan szabályait, más szóval, a politikai korrektség határain belül maradnak. Igaz, nem tartóztatják le a véleményüket nyíltan megírókat, mint egyes országokban, de az egzisztenciájukat könnyen elveszíthetik. Elég, ha megemlítjük a német Udo Ulfkotte és Thilo Sarrazin nevét. Roger Reyab, aki amúgy diplomás szociálpedagógus és egy munkaközvetítő cég tulajdonosa, jobbnak tartja, hogy könyveit álnév alatt jelenteti meg. A szerző ugyanis folytatni kívánja a foglakozását, s nem szeretné elveszíteni a megélhetési forrásait.
A magyar fordítás címeként használt Menedék-őrület összetett szó kötőjellel írása lehet, hogy nem túl szerencsés, de részemről ez tudatos volt. A könyv ugyanis nem elsősorban a menekültekről szól (én a szívem szerint finomabban fogalmazva migránsokról, erőteljesebben szólva pedig beözönlőkről beszéltem volna – G. A.), hanem az öngyilkos, valóban az őrültséggel határos német bevándorlási politikáról, illetve annak jelenlegi és várható kihatásairól. Az író nem a migránsokat hibáztatja, pontosabban nem a valódi menekülteket, hiszen mindig is volt, és sajnos lesz is olyan lokális politikai, társadalmi és gazdasági helyzet, ami az embereket a szülőföldjükről való elvándorlásra készteti. A könyvében azokat ostorozza, akik tudatosan, jóhiszeműen, vagy ki tudja, milyen indítékból támogatják az európai kultúrával összeegyeztethetetlen, az egymás mellett élésre képtelen, más kultúrákból érkezők befogadását. A könyv tehát a menedékadás őrületéről szól.
A most magyarul is napvilágot látott könyv nem szépirodalmi alkotás, hanem inkább tanulmány, időszerű helyzetkép. Még akkor is az, ha főleg a 2015-16-os eseményekről, gondolatokról szól, de a szerző megállapításai ma is érvényesek. Érdekes megismerni az elkövetkező időkre vonatkozó akkori meglátásait és következtetéseit, amelyek aztán rendszerint be is következtek. Nem számoltam meg, hányszor, de Roger Reyab sokszor említi azt, hogy Angela Merkelnek le kell mondania. De eddig ez a felszólítás pusztába kiáltott szó maradt. Nem értem a CDU egyébként nagy tapasztalattal rendelkező, idősebb politikusait, de a fiatalabb trónkövetelőket sem, hogy miért nem vették át már régen párt vezetését Angela Merkeltől. Nincs köztük egy sem, aki hozzá merne nyúlni? Pedig a migránskérdésben enyhén szólva letért a törvényesség útjáról, amiért a bíróság akár el is ítélhetné.
A könyv stilisztikai gyengesége a sok ismétlés, erőssége viszont az a logikus gondolatvitel, ahogyan Roger Reyab bemutatja a migránsok meghívásának körülményeit, a munkaerőhiányra való hivatkozást, a korlátlan számú illegális bevándorló befogadására és az Edward Snowdenre alkalmazott kettős mércét. Kíméletlenül leleplezi a „menekültek” elszállásolásának, integrációjának, nyelvoktatásának fejetlen rendeleteit kihasználó menekültipart, ami sokaknak extraprofitot jelent. Érzelmi alapon dolgozza fel a 2016-ra virradó szilveszterkor a nők ellen elkövetett tömeges támadást és a kölni dómot petárdákkal megszentségtelenítők tettét: „Nyíltan kimondom, hogy a rosszullét környékez, amikor ebben az országban olyan politikusokat látok, akik mindezt ártalmatlan cselekedetnek tartják” – írja a könyv egyik fejezetében Roger Reyab.
Ostorozza azokat, akik a hivatali esküjüket nem tartják be, elítéli a politikai magazinok, beszélgetős tévéműsorok egyoldalúságát, amiért nem hívják meg, vagy csak ritkán, a migrációt elítélő Alternatíva Németországnak (AfD) politikusait. Egyébként magát a szerzőt, az eddig több mint két tucat nagy sikerű könyvet írt Roger Reyabot egyáltalán nem szokták meghívni az ilyen politikai műsorokba. A Plasberg-kísérlet című fejezetben olvasható a WDR tévéadó által valóban sugárzott egyik ilyen műsor történetének a megírása: a szerző úgy szőtte bele a saját véleményét, mintha őt is meghívták volna az említett adásba. A tényleges közreműködők között volt az akkori osztrák belügyminiszter, Johanna Mikl-Leitner és Györkös Péter, Magyarország Berlinben akkreditált nagykövete. Ha Roger Reyab is a meghívott vendégek között van, akkor a többi között ezt mondta volna: „Magyarország azt állítja, hogy Németország buzdította – mégpedig lelkesen – migrációra a menekülteket, s ez az állítás teljesen megállja a helyét.”
Olyan könyvet igyekeztem bemutatni, ami ugyan a migránsokat befogadó német politika őrületéről szól, de közben rávilágít a magyar migránspolitika helyességére is. Bár jelenleg Magyarország az egyik legbiztosabb hely Európában, de ki tudja, meddig tarthat még ez az ellenállás, hiszen az öngyilkos Nyugat ezért a magyarokat igen elítéli. Ebből a könyvből a magyarországi döntéshozók megtudhatják, hogy Németország már most milyen súlyos helyzettel áll szemben. A szerző egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy mire lehet számítani a közeljövőben, ha egy adott ország felelős politikusai időben nem térnek észhez.
Georg Albrecht, Németország
Ízelítőként elolvashatjuk Roger Reyab könyvének első fejezetét:
I. Isten hozta Eldorádóban
Az alapjogban írásban rögzített menekültstátuszhoz vonatkozó jog jó gondolat. Az alaptörvény atyjai üldözött embereket akartak megóvni a megkülönböztetéstől, kínzásoktól, háborútól és kiközösítéstől. Ez egy tisztességes szándék. A menekültügyi paragrafusnak egyetlen hátulütője, hogy a Német Szövetségi Köztársaság polgára nem nyújthat be menekültügyi kérelmet. A szövetségi köztársaságban néhányan talán azon a véleményen vannak, hogy a németországi Eldorádó meghirdetése nem csak a világnak lenne jó.
Ezeknek a magányos embereknek muszáj melegen fölöltözniük, vagyis komolyan meggondolniuk, ha ők ezt a nézetüket nyilvánosan is ki akarnák jelenteni. Azzal kell ugyanis számolniuk, hogy az összes barátjukat elveszítik, a munkahelyükön felmondanak nekik, és hamarosan hajléktalanként az utcára kerülnek.
Németországban nincs diszkrimináció.
Csak akkor van, ha nem osztják a parlament összes pártjának véleményét. Németországban minden párt alapjában véve egy követ fúj. A menekülteknek az elmúlt hónapokban folyamatosan növekvő száma rendelkezése áll, ám ennek ellenére arra bátorítják őket, hogy egyre többen jöjjenek. Most arra gondolhatnánk, hogy a bátorítás kultúrájának akár árnyoldalai is lehetnek. Abba a tévhitbe is eshetünk, hogy az embercsempész bandák és más emberkereskedők úgy tekintik a bátorítás kultúráját, mint az egyik fontos üzleti érvelésüket.
Továbbá, ezt a logikát követve azt is gondolhatnánk, hogy a Földközi-tengeren vagy bárhol másutt nem került vonlna sor számos, egyébként sajnálatraméltó áldozattal járó menekültdrámára, ha a szövetségi köztársaság politikusai nem folytatnak az egész világon kampányt a Németországba való beutazás érdekében.
Az igen tisztelt szövetségi kancellár asszonyunk is egy buzgó védelmezője az „Isten-hozta-kultúrának“. Személy szerint vendégszeretőnek és jónak tartom, ha valakit szíves Isten hozzáddal köszönt, de leginkább akkor, ha mindezt a saját házának négy fala között teszi.
Nincs tudomásom arról, vajon Angela Merkel befogadott volna a házába szíriai polgárokat. Mindenesetre erről nem hallottam.
Megértem azt, ha valaki szívesen meghív másokat, s azt követendő példaképpen teszi. Angela Merkelnek az a nézete, hogy Németország az ő lakása. Mindenkit meghív a lakásába, amely végül is nem más, mint egész Németország.
A szövetségi köztársaság politikusai csaknem kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy Szíria kompletten Németországhoz tartozik. Finom különbségek azért vannak, mivel néhány politikus Bajorországban egész Szíriát nem akarja, mások viszont legszívesebben az egész Közel-Keletet behívnák.
A kemény magon belül nincs vita az „Isten hozta-kultúrával“ kapcsolatban, néhány fanatikus ideológus még humanitárius akciókat is meghirdet.
Sajnos be kell vallanom, hogy szkeptikus vagyok, ha a politikusaink emberszeretetről papolnak. Az a különös a parlamenti politikusaink szeretetében, hogy a mindig azoknak az embereknek szól, akik nem a szövetségi köztársaságunk polgárai.
Még soha nem hallottam, hogy a parlamentben egy politikus Németország szeretetéről beszélt volna. Vagy a saját népének szeretetéről. A humanitás és az emberszeretet mindig csak a külföldiekkel kapcsolatban kerül szóba. A szeretet annál inkább növekszik, minél távolabb található a szeretet tárgya.
Egy ideje a menekülttragédia dominálja a köznek szóló tudósításokat. Ezekből megtudható, hogy egyre több ember van, aki szívesen jönne Európába, szeretne itt élni, dolgozni, enni, inni, gyermeket nemzeni, adót fizetni, választani, és a végén valószínűleg nyugdíjba menni.
Először négyszázezer emberről beszéltek, majd ezt módosították nyolcszázezerre, és a végén talán két milliónyian is lehetnek. Úgy tűnik, hogy ezt senki sem tudja. Arról sem értesülünk, hogy ezalatt az 1960 óta történt bevándorlást, vagy tán az éves bevándorlást értik-e.
Amiképpen azokról az emberekről sem tudunk semmit, akik mostanában az életüket kockáztatva tömegesen útnak indulnak, hogy Európában élhessenek.
Fantáziadús politikusok azt állítják, hogy a menekültekkel végre megoldható lesz a demográfiai átalakulás. Senki nem tudja, hogy ezek a politikusok ezzel mire utalnak. A demográfiai átalakulás nem vonatkoztatható a világ nagyobb részére. Ez leginkább Németországra jellemző. Miért vélekednek a fantáziadús politikusok úgy, hogy ezt meg sem lehet állítani. De mit segítene ez? A lakosság teljes kicserélését jelentené. Ezt a logikát követve mindjárt meg lehetne szüntetni Németországot, és a maradék németeket Madagaszkár irányába behajózni…
A kétnyelvű könyvet ide kattintva lehet beszerezni a németországi Amazontól.
A borító fotója feletti Blick ins Buch-ra kattintva 44 oldal feljön a képernyőre ízelítőként. A kötet 232 oldalt tesz ki (az első fele német, a második magyar).
Ára 10,90 euró.
Megérdeklődtük, hogy mennyibe kerül a könyv postázása, például egy budapesti címre. Sajnos elég borsos az ára: 9 euró. Ezért az e-könyv változatot javasoljuk, amelyiket ezen a cĂmen lehet megrendelni.
Egyelőre ingyen lehet letölteni a bemutató szöveget. Később azonban 3,49 euróba kerül majd a teljes e-könyv.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
