Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a Pécsi Tudományegyetem Egészség Akadémia 2.0 programsorozata vendégeként december 16-án az MTA Pécsi Területi Bizottsága székházában tartott előadást, Isten gyógyít. A testi és a lelki, az egyéni és a társadalmi egészség összefüggései címmel.
Bódis József, az Egészség-Akadémia folyóirat alapító főszerkesztője, a sorozat életre hívója köszöntőjében elmondta, az adventi időszakban minden évben hagyományosan a lelki egészség áll a sorozat fókuszában, mert ilyenkor az életünk zaklatott, programokkal, feladatokkal telített, pedig az ünnephez közeledve jobb lenne visszafogni magunkat, olyan gondolatvilágban elhelyezkedni, mely a lélekről szól.
Az ünnep ajándék, nem mi, emberek hoztuk létre. Nem a reklámok, a karácsonyfa, az ajándékok a lényeg, hanem az ünnep valódi ajándéka odafentről jön. A gyertya szelíd fényéhez hasonlít, amit Isten gyújt lángra a történelemben és ma is a szívünkben – mondta előadása elején a főpásztor. – A fentről jövő ünnep befogadásához nyitott szív kell, csak ezt tudja egészen betölteni.
Az életünkben az adventhez és a karácsonyhoz megvannak a díszletek, a kényelem, az ennivaló, a csillogás és az ajándék,
– hangsúlyozta Székely János.
Márpedig amikor a keresztény ember az egészségről gondolkodik, a teljes ember egészségére tekint – folytatta gondolatmenetét a szombathelyi megyéspüspök.
Vannak, akik azt gondolják, hogy az emberi életnek különösebb oka nincs, az evolúció tévedéseként, szelekciók, mutációk révén vagyunk itt; különleges célja nincs az életünknek; amit nehézségek árán felépítettünk, az a halálunkkal megy a semmibe. Ehhez kapcsolható a nyugati világban napjainkban megtapasztalható demográfiai űr, mely elsősorban egy egzisztenciális űr. A gyermekvállaláshoz ugyanis elsősorban nem pénz kell. Nagyszüleink, dédszüleink sokkal nagyobb szegénységben sokkal több gyermeknek adtak életet – mutatott rá az MKPK elnöke. – A gyermekvállaláshoz elsősorban szív kell, nagylelkűség, hit abban, hogy az élet gyönyörű, értékes és végtelen kincs, természetes dolog, hogy továbbadjuk. Ingyen kaptuk, bőkezűen adjuk tovább.
Napjainkban nemcsak gyermekszületésből, hanem házasságkötésből is egyre kevesebb van. Sok mai ember ugyanis nem érti, mi a szépség abban, amikor feltételek nélkül, nagylelkűen odaajándékozzuk a másiknak önmagunkat, egész életünket. Ez kultúránk válsága, mely elsősorban egy belső válság, az „üresség neurózisa” (vö. C. G. Jung). Ha az ember azt gondolja, hogy a halál után nincs semmi, és úgy hal meg, miként az állatok, akkor úgy is fog élni, mint az állatok, lelkesedés, önfeledt önátadás, nagylelkűség és derű nélkül. Ez mai világunk legnagyobb betegsége – mondta Székely János.
Majd a gyógymódokról szólt, melyek nélkülözhetetlen összetevője a csend, melyben a felszínesen élő, rohanó ember megáll, leereszkedik a mélybe, hogy rátaláljon a forrásra, a teljességre, beengedje szívébe a fentről jövő örömöt.
– fejtette ki a főpásztor. – Vannak benne sebek és nehézségek is, de nem az a dolgunk, hogy ítélkezzünk és panaszkodjunk egy életen át, hanem hogy kiválasszuk, ami kincs számunkra, és arra építsünk.
Hasonlóan tiszta és éltető forrásunk a természet vagy az Egyház szentségei, valamint a Biblia, amely nem betű, hanem lélek és élet, élő forrás. Nem olyan, mint a többi könyv. Sorai között tűz és Isten jelenléte fedezhető fel – fogalmazott az előadó.
Forrás még a közösség, a szeretetkapcsolatok, a jótettek, a család öröme, a családi asztal, melynél az asztalfőn titokzatos módon Isten ül, aki titokzatos forrása és ajándékozója a végtelen szeretetnek, mely néha töredékes módon, megbocsátásában vagy újrakezdésében van jelen a család ünnepein.
Sokan vannak, akik, ha töltekezni akarnak, wellnessbe mennek, nem például beteget látogatni. A keresztény ember erőforrása azonban nem ez. A mi erőforrásunk a szeretet – hangsúlyozta Székely János. – A világ az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetének kiáradásából van.
A Szentháromságban az Atya, miként a Nap, minden fényt szüntelenül átad, semmit sem tart meg magának, mert a szeretet örök eksztázisában él. A Fiú olyan, mint a tükör: minden fényt befogad, és azonnal visszasugároz. A Szentlélek pedig olyan, mint a fény, mely árad az Atya és a Fiú között.
Mi, emberek arra születünk, hogy megtanuljunk szeretni, a szeretet dallama az életünk folyamán kicsiszolódjon, és a halál kapuján át majd az örök szeretet hatalmas dallamözönében érkezzünk haza, az örök létbe.
Nem erőt vesz ki az emberből, hanem elevenséget ad neki – hangzott el a szombathelyi megyéspüspök tanításában.
Ha bőkezűen, nagylelkűen élünk, akkor a szívünk kristálytiszta és élő lesz, ha azonban önző módon, csak önmagunknak és szűk látókörűen, az életünk a Holt-tengerhez lesz hasonló, mely ugyan befogadja a Jordán folyó tápláló vizét, de nem adja tovább, mocsarassá lesz, élettelen és megbetegszik.
A karácsony ünnepe arra hív mindnyájunkat, hogy nyissuk ki a szívünket az ég felé, a teljesség és az egészség forrása felé. Engedjük be a fentről jövő ajándékot, a szelíd fényt, amit csak Isten adhat. Csendesüljünk le az adventben, mely arra hív, hogy hallgassuk a csendben, ahogy a csend megcsendül, ahogy a Teremtő szól hozzánk – hangsúlyozta a főpásztor.
Ugyanakkor az advent arra is hív, hogy szánjunk időt a szeretteinkre, mondjuk ki a szeretet szavait, éljük át, ahogy összeér a lelkünk, éljük át a szeretet egységét, ami nemcsak emberi ajándék, hanem az odafentről jövő, legnagyobb ajándék – zárta adventi előadását Székely János püspök.
Az eseményen jelen volt Felföldi László pécsi megyéspüspök is.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
